Hogyan dolgozzam fel, hogy nem érdekli a szüleimet, mi van velem? Vannak jobb napok, de most nagyon rossz.
Nem igazán tudom, miért alakult így a dolog. Naponta hívtam őket. A beszélgetés mindig ugyanabból állt: elpanaszolták, hogy mennyire szar az életük, nincs pénzük semmire. Az, hhogy mi van velem, annyira nem érdekelte őket, de mivel volt munkám, tudtam a számlákat fizetni, és nekik is segíteni egy kicsit anyagilag, valahogy természetesnek is tartottam az egészet.
Aztán én is munkanélküli lettem, és megváltozott a dolog. Én is igényeltem volna, hogy valaki tartsa bennem a lelket, amikor nem volt pénzünk semmire.
Ha felhívtam a szüleimet, továbbra sem kérdezték meg, hogy mi van velem, vagy ha én elkezdtem mondani, akkor elterelték a szót valami másra.
Aztán kórházba kerültem, és pár napig nem hívtam őket. Tudták, hogy kórházban vagyok, 2 napig nem kerestek, akkor férjem hívta fel őket, hogy ugyan nem érdekli őket, mi van a lányukkal? Azt mondták, hogy nekik furcsa, hogy érdeklődjenek a gyerekük iránt. Miután ezt megtudtam, kértem, hogy ne hívja őket többet. Ha nekik tényleg nem természtes, hogy a kórházban lévő gyerekük után érdeklődjenek, akkor jobb, ha nem keressük őket többet. Arról nem is beszélve, hogy rohadt szar érzés volt, hogy minden rokon bejött látogatóba, csak ők nem.
Azóta eltelt pár hét, már nem veszik fel a telefont. A tesómmal csak annyit üzentek, hogy megsértődtek rám, amiért nem hívtam őket mindennap, és napokig azt sem tudták, élek-e vagy halok.
A legrosszabbak a családi összejövetelek. Már nem jönnek el sehova, mert én ott vagyok. Tegnap tartottuk a tesóm szülinapját, nem jöttek el, mert én mentem.
Most nagyon rosszul érzem magam.
Már próbáltam nekik elmondani, mit érzek, és hogy szerintem ez nem normális.
Nem érdkeli őket, szerintük az egész az én hibám, amiért napokra eltűntem a kórházba. :(
Sajnos azt kell mondjam, hogy a szüleid elb.szták. És ezt nyilván felismerték csak beismerni már nem merik, vagy derogál elismerni, hogy valamit elkúrtak.
Inkább a "te hibád", ami valljuk be egy szülő-gyermek kapcsolatban elég érdekes, hogy a gyermek a hibás egy ilyen jellegű szituációban.
Vagy pedig csinálhatjátok még a struccpolitikát! egyik sem jó!
A szüleid amúgy nem tudnak telefonálni? Vagy nincs telefonjuk?
Teljesen egyetértek az eddigi válaszadókkal.
Te semmi esetre nem vagy hibás, csak a szüleid ilyen totál bunkó emberek, meg sem érdemlik hogy ilyen rendes lányuk van, mint te :)
Amúgy ha meg miattad nem mennek el, hát istenem... most mi van akkor? Nézd legalább van egy férjed, akire számíthatsz és ne feledd, hogy a többi rokonod is rendesebbek, mint a szüleid.
Igazad van, tényleg szar érzés amit leítál, és elég nagy bunkóság ez szüleidtől... Annyit tudsz tenni, hogy teszel rájuk magasról, és hagyod hogy főjenek a saját levükben. MEgváltozni úgyse fognak, és sajnos mindig te leszel az utolsó szemét ember a földön számukra :(
Próbálj minél boldogabb életet elérni, és tudd azt, hogy neked ezerszer normálisabb kapcsolataid vannak, mint nekik.
És az külön jó pont, hogy szeretted volna ezt velük letisztázni :)
De sajnos az, hogy még ők vannak megsértődve ez annyit jelent hogy önzőek elég keményen.
Szia, tudom miről beszélsz. Mikor váltak a szüleim, kolis voltam, és hétvégente apám megállás nélkül csak azt mondta, h mi volt az ügyvédnél. Ugyanez volt, hogy nem is hallotta én mi vagyok, volt h szerdán mentem haza mert lógtam és fel se tunt neki.
Ilyenkor jo nagy gondjaik vannak ha ilyenek, amúgy meg döntsd el mit akarsz, a szüleid sem tökéletesek. Persze vannak hibáid, de a szüleid. Már csak azt kell eldöntsd, mi a fontosabb, h igaza kinek van, vagy elfogadod őket így és megpróbálod őket szeretni a lehetőségekhez mérten.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!