Hogy dolgozzam ezt föl?

Ilyet csak egy beteg ember ír egy 16 éves kislánynak, hogy tartsa el magát, vagy adja örökbe a csecsemőjét.

Én egy 50.000-es városban élek és soha senkitől hallomásból sem tudok olyan nőről aki örökbe adott volna gyereket.

Ennek a kislánynak nem éhezik a családja, csak lelki terrorban tartják. A szülőknek NEM SIKERÜLT KELLŐKÉPPEN ODAFIGYELNIÜK RÁ, NEM BESZÉLGETETT VELE AZ ANYUKÁJA, NEM KÉRTÉK SZÁMON ARRÓL MIKÉPPEN FIÚZIK ÉS KIVEL. Akár a húgaként is nevelhetnék a kicsit, ha akarnák. De nem szeretnék, mert a gyereküket sem szeretik.

Arra kellene inkább biztatnotok ezt a kislányt, hogy próbáljon beszélni a szüleivel arról, hogy milyen volt amikor ő megszületett. Ne adja fel, vegyen erőt magán, mert ezt a kisbaba és megérzi. A kisbaba lelkiállapotáról már ne is beszéljünk.

Aki érdektelen nem érintett a témában mert nem nő, és anya, vagy ilyen irányú érzései soha nem voltak az húzzon a büdös francba nézze a celeb vagyokat.

nem lesz az soha azt takarodjon le erről az oldalról!

Hát gyerekek, most nehogy azt higgyétek, hogy nekem emiatt a gyereklány miatt vannak álmatlan éjszakáim. Mindenki úgy cseszi el az életét, ahogy akarja. Ez már az ő baja, csupán a véleményemet írtam le.

Egyábkétn nem gondolom, hogy bármilyne kérdésre nem tudnék választ adni, úgyhogy várom, kérdezzetek bátran. :)

Éngem nem érdekel, sőt őszintén jót fogok szórakozni rajta, amikor majd egy-két év múlva jön ide sírni, hogy jaj de elcseszte az életét. Mert a szüleit tönkretette, elvégyik a szarospelusk mellől, nem veszik fel sehova dolgozni kisgyerekkel, nem kell senkinek (férfiakra gondolok, melyik tinédzser akar egy kisgyerkees tinimamit... segítek: egyik sem) stb. Szóval én nagyon röhögni fogok, de ti azért gondoljatok bele néha, hogy a szavaknak súlya van. Átgondoltátok ti egyáltalán, hogy miket tanácsoltok? Hogy tartsa meg a nagy semmire?

Mikor számtalan jól szituált, gyereknevelő korban lévő házaspár (tehát két egzisztenciával rendelkező, jól szituált ember, nem egy tinédzser meztelen valaggal) vár csecsemőre, hogy mindent megadhassanak neki és szeretetben neveljék. Hát nem tudom, hogy ti milyen gondolkodásmóddal redelkeztek, de én szeretek hosszútávon is belenézni a dolgokba, így egyértelmű, hogy az örökbeadás a megoldás. Még ha rövidtávon esetéeg nehéz is lesz megválni a gyereketől, hosszútávon mindenkinek ez szolgálja az érdekét.

És valóban mincs gyerekem, 25 éves vagyok egyébként. Meg is mondm, miért nincs. Mert én történetesen képes vagyok védekezni. Így nem kell ilyesmit törnöm a fejem. Mert amíg nem akarok gyereket, addig teszek ellene. És bizony adig nem is lesz, amíg nincs biztos hátterünk hozzá, ugyanis én nem szülök senki nyakára. :) Na nyugodtan ehet megint szitkozüdni, úgy látom, mást úgyse nagyon tudtok kicsiholni magatokból észérvek híján. :)

(UI.: ha gyerek mellett lehet tanulni, akkor kéretik befejezni itt a sírást, hogy jaaaaj a babucikával otthon az nehezebb munka, mint a rendes 8 orós munka, mert 24 órában kell topon lenni. Szóval lgyzsi döntsetek, hogy akkor babucikázni nehéz vagy pedig könnyű, és akkor a kiválaszott verzióhoz tartsátok magatokat. Mert egyelőre úgy néz ki, hogy a magyar anyáknak attól függően 24 órás szolgálat vagy pedig hawaii nyaralás a gyereknevelés, ahogy éppen az adott szituáció, amit foggal-körömmel védenek megkívánja. Szóval kéretik egységes álláspontra jutni! Köszönöm. :) )

"Az iq-szinthez az érzelmi intelligencia is hozzátartozik,ha nem tudnád.egyébként még mindig nem válaszoltál arra a kérdésre,hogy NEKEDvan-e gyereked."

ŐŐőőőőő nem tartozik hozzá, bocs. Van az iq és az eq. Nézz utána. :)

Nincs gyerekem, nézd meg az előző kommentem, azt is megtudod, miért nincs. :)