Van visszaút, ha egy anya elhagyta a gyermekeit?

#49, szerintem annak van szövegértelmezési problémája, aki azt hiszi, hogy itt az a kérdés, hogy "ki a felelős a két évvel ezelőtt történtekért" - mert hogy baromira nem az.

Meg annak vannak szövegértelmezési problémái, aki úgy válaszol, mint ha az anya el akarná perelni az apától a gyerekeket, hogy holnaptól vele éljenek - mert ilyenről szó sincs.

Itt voltaképp egy tök mindennapos történetről van szó, csak szokatlan szereposztásban. A gyakori szereposztása a történetnek az, amikor a férfi sokall be és lép le, majd 1-2 év múlva kezdeményezi a kapcsolattartást... itt most egy olyan felállást látunk, ahol a nővel történt mindez... bizony, férfiként mondom, hogy egy nő sincs védőoltva az ellen, hogy saját terhelhetőségét tévesen megítélve avagy a környezete nyomására túlvállalja magát, és összeroppanjon. A nő sincs védőoltva a depresszió ellen...

Megmondom őszintén, nekem a Kérdező, mint esendő emberi lény, sokkal szimpatikusabb, emberibb, mint a felette vérbíráskodók kara.

A kapcsolattartás meg egyébként törvény adta joga, nyugodtan élhetne vele jogi eszközökkel is, nincs az a bíróság, amelyik ne ítélné meg... csak hát úgy tűnik, a Kérdező egy ember, aki a probléma emberi megoldását keresi.

Szemben a vérbírákkal...

Persze, Kérdező szándéka - ha komolyan gondolja és teszi - hosszabb távon sikerre van ítélve...

persze HA sikerül szembenézni saját félelmeivel és gátlásaival, és kívül rekeszteni az ellendrukkerek zajongását.

Sosincs késő és még kicsik a gyerekek! Minden gyereknek fontos, hogy legyen anyja! Minél tovább halogatod, annál nehezebb lesz! Vegyél egy nagy levegőt és emeld fel a telefont! Veszteni valód már úgy sincs..

Az exed úgy sem tílthat el tőlük, hisz jogod van őket látni. Ha nem áll veled szóba irány a gyámügy.

#56, ez tévedés, a visszaút objektíven ott van, azt a Kérdező dönti el, hogy rá akar-e lépni... van ennek egy szintje, amit a törvény garantál (kapcsolattartás joga), és aztán azt, hogy azon túl hogyan és merre, nos az az, amit a Kérdező, a volt férje, meg a gyerekek döntenek el együtt, a következő időkben.

Az egy másik kérdés, hogy ettől még nem jó dolog soha ajtóstul rontani a házba... tehát célszerű és elvárható a másik felet sem sarokba szorítani, inkább lassan, megfontoltan, fokozatosan haladni. Írni egy levelet, és hagyni a másiknak, hogy ő is átgondolja. Aztán folytatni telefonon a beszélgetést, az már élő szó, Aztán ha az megy indulatkitörések nélkül, akkor jöhet a személyes találkozás, először a felnőtteknek, hogy átbeszéljék a dolgot. És utána jöhet úgy, hogy közösen a gyerekekkel... mondjuk.

A hatóság meg arra való, ha a sokadik alkalommal se megy az egymás közti kommunikáció.

A tiszta helyzet meg az, ha szépen megállapodnak egy kapcsolattartásban, az első időkben közösen, a gyerekek megszokott helyén, aztán már külön is lehet...

Na, kb ennyi.

A depresszió bizony-bizony valóban betegség, nem szimulált, nyafka hóbort. Súlyos betegség, ami az intenzitástól és az illető beteg lelki alkatától függően bárkit bármire késztethet. Sajnos volt alkalmam bepillantani egy depressziós ismerős kálváriájába, aki az öngyilkossági kísérletig is eljutott...

Kedves Kérdező, megcsalt, megalázott és 3 gyermekeddel egykor tökéletesen magányos nőként elkövetett tettedbe, annak körülményeibe, hátterébe bele tudom képzelni magam. Egy ilyen helyzetben az ember nem ura önmagának, a tudata szélsőségesen beszűkül, ezért nem tudja számba venni a lehetőségeit, így képtelen a józan mérlegelésre. Egy dolog vezérli: menekülni, a lehetetlen helyzetből kikerülni bármi áron. Akár úgy is, ahogy Te tetted, akár öngyilkosság árán, akár a saját gyermekek bántalmazása árán. Aki nem élt át, vagy látott közvetlen közelről depressziós embert, az mindezt egyszerűen nem hiszi el. Ne haragudj tehát a válaszadók egy részére!

De! Mindig, mindenhonnan van visszaút. A hiányérzeted számomra a gyógyulásod tényét jelenti. Persze, hogy hírt kell adnod magadról! Meg kell tenned az első lépést, majd a másodikat, a harmadikat, a sokadikat. És végtelenül türelmesnek kell lenned, minden eshetőségre felkészültnek. Tégy úgy, hogy az előttem szóló javasolta. Gondolj arra, hogy az emberi kapcsolataid sem egy csapásra mentek tönkre, ezért szintén nem ilyen hamar jönnek majd rendbe, de rendületlenül hinned kell abban, hogy a testi-lelki köldökzsinórnál erősebb kötelék a világon nincsen.

Sok erőt és áldást kívánok Neked!

betelt a pohár és erre az a megoldás, hogy otthagyod a gyerekeidet?

gratulálok!

anyának ne nevezd magad szerintem!