Van visszaút, ha egy anya elhagyta a gyermekeit?

21 vagyok, ki lehet forgatni mindent. Én nem azt írtam, hogy a férj a hibás, csak annyit merészeltem megjegyezni, hogy a férj nem állt mellé, amikor bajban volt. A depresszió súlyos betegség, és sok esetben a gyerekek ellen irányuló lehet. Lásd a hírek megölte a gyerekeit rovatba. A mentális betegség elsődleges ismérve, hogy irreális döntéseket hoz az ember.

Arra próbáltam utalni a volt férj említésére, hogy egy mentálisan megbetegedő ember mellé maximálisan oda kellene állni.

A véleményemet meg tartom, igenis szükségük van a gyerekeknek arra, hogy megismerjék az anyjukat. Kamaszkorukba így elkerülhetnek egy depit talán. A kérdező nem azt írta, hogy hazajöttem, magamhoz veszem a gyerekeket, hanem azt, hogy bizonytalan, bátortalan, de szeretné helyrehozni az életét.

Tényleg szánalmas nem?

Tudjátok az, hogy felvállalja a helyzetet és helyre akarja hozni, mindenképp arra vall, hogy megérdemli a lehetőséget.

Ohhha kérdező

Ezzel csak az a baj,hogy akkor egy csomó ember szar helyen van mert nem jutnak egyről a kettőre.

Akkor legyél büszke rá,hogy te mindent elértél 2 év alatt.

De akkor meg viseld a következményeit.Van házad,de nincsenek melletted a gyerekeid.Szerintem pár hónapot bírnál ki a gyerekek mellett és megint pihenni akarnál menni.Nem változtál te semmit az elmúlt 2 év alatt abban biztos vagyok.Ja és ne felejtsd el,hogy a gyerekek most pont abban a kórban vannak amikor néha nagyon nehéz őket elviselni.És mellékesen még azt is hozzátenném,hogy van nekik már egy ritmus az életükben amiben TE NEM VAGY BENNE!Persze bele léphetsz még a kis világukba,de felesleges mert úgyis csak elhagyod őket majd.Lehet 2 év hanem 5 lesz belőle.Sokáig lehet ám egy gyereket szivatni,de ha betellik a pohár náluk akkor véged.

Akkor majd mikor már idősebbek lesznek majd maguktól elhajtanak téged.És igazuk lesz.

De arra még mindig nem válaszoltál,hogy miért nem vetted a fáradtságot és telefonáltál az apának,hogy mi van velük.

Amúgy meg jobban jártak a gyerekek,hogy nem ilyen anya van mellettük.Szerintem nem is hiányzol nekik!

Kérdező (#43), nyugi, ne a lándzsarázókkal foglalkozz, mert azok csak lehúznak a mélybe, de nem segítenek, és egyáltalán nem fontos számukra a Te problémád. Inkább gondold át, hogy mit akarsz elmondani...

Azt, hogy ebben a helyzetbe ki mennyire hibás, hát üssenek agyon helyben, ha ennyiből akár meg tudom akár saccolni is... de nem is az a feladat, hogy az ember vérbírót akarjon játszani, nem a felelősség pallosával kell itten hadonászni. Az totál biztos, hogy jobban döntöttél mint azok, akik összeszorított fogakkal maradnak mert "mit fog szólni ez meg az" és közben a gyerekeik sinylődnek az anyjuk klinikai idegbaja miatt. Az én exemnél is jobban döntöttél, hisz élsz, és a problémák felszámolásán munkálkodsz. És ezzel nem azt mondom, hoyg okvetlen jó lett volna a döntésed, első blikkre középxarnak tűnik, de igazándiból ezt akkor lehet megmondani, ha az ember ismeri az akkori lehetőségeidet, azt, hogy egyáltalán milyen utak között választhattál... mert sajnos van, amikor csak a rossz, meg a rosszabb döntés van.

Szóval ne az ítélkezőkkel foglalkozz, hanem azzal, amit tenni készülsz:)

Hú de habzik a szája itt valakinek, biztos állati tökéletes lehet az élete.

Ne foglalkozz vele kérdező! Szóval lassan de közelíts, vedd fel a kapcsolatot a volt férjeddel!

Sok sikert!

Azt javaslom,hogy a kedves 46-os férfi emberrel társalogjatok ő majd tudja a megoldást!

A kérdésedre a válaszom:nincs visszaút

47-es

Nincs tökételes életem nem mondtam egy szóval sem,de akár mekkora sz@ban volna soha nem magamat néztem.

Itt a kérdező önző volt,és csak magával foglalkozott,a 3 gyerekét meg lesz@rta.Egy anya nem viselkedhet így semmilyen körülményben!Ő a könnyebb utat választotta,ami neki akkor jobb volt.Most meg kuncsorogna vissza,és fél az exétől!Van is mitől úgy gondolom!Páros lábbal rúgnám ki az exe helyében.Ilyenkor nincs megbocsájtás,3 gyerekről van szó akiket cserben hagyott,mert ő épp depis korát élte és pihenni akart.Ha tudta,hogy depis miért nem kért segítséget?Úgy olvastam a férje mellette állt volna,mivel könyörgött neki,hogy nem menjen ki külföldre.

Szóval nekem te ne magyarázd meg a dolgokat.Persze ha te lennél az exe biztos nem így gondolkodnál te sem.

Felfogod hogy egy férfi 3 pici gyerekkel talpra állt és nem dobta el őket?Vállalta a gyerekeit nem mondott le róla.Nehogy már még csóri pasi legyen a hülye meg a hibás.

Vagy szövegértelmezési problémáitok vannak?

Itt mindenki megfeledkezik arról, hogy a depresszió egy betegség, a gyógyuláshoz pedig segítség kell.

Adott egy anyuka, aki fizikailag, lelkileg teljesen kimerült, otthon van 3 gyerekkel és nincs körülötte egy normális felnőtt, akivel megbeszélheti a problémáit.

Családja nincs, a férje csalja, az önbizalma romokban.

Nem tudnám elhagyni a gyerekemet, de valahol megértem, hogy van olyan élethelyzet, amiből az egyetlen megoldásnak a menekülés tűnik. Jelen esetben a kérdező is ezt tette, és legalább talpra állt annyira, hogy most újult erővel nekivághat az anyaságnak.

Kedves Kérdező!

A gyerekeid még kicsik, és szükségük van az anyukájukra. Közben kimaradt két év, de még nagyon sok év hátravan, amit jó lenne, ha velük töltenél.

A félelmeidet megértem, nem lesz könnyű szembenézned a volt férjeddel és a helyzettel, de nem reménytelen.

Ahogy más is írta előttem, vedd fel vele a kapcsolatot, adj neki időt, ne erőltess semmit.

Fontos, hogy megértse, te akkor beteg voltál, és ha nem mész, összeroppansz, akkor sem tudtál volna a gyerekeiddel törődni, ha épp a pszichiátrián kötsz ki.

Nem gondolom, hogy végleg elszúrtad. Megerősödtél, küzdj a gyerekeidért, és legyen erőd, ha esetleg az elején kapsz néhány elutasítást. A gyerekeidnek is szükségük van rád. Szerintem szép fokozatosan beépülhetsz az életükbe, érezzék, hogy fontosak a számodra.

Sok sikert kívánok.