Van visszaút, ha egy anya elhagyta a gyermekeit?

OFF: Van erre ám egy nagyon egyszerű megoldás... az ember leírja a saját véleményét, gondolatait, és nem foglalkozik azzal, hogy melyik válasz mellett milyen pont virít... sem ha ő a kérdező, sem ha ő a másik válaszadó.

Volt egy kérdés egy jó fél éve egy párkapcsolati konfliktusról, ahol az én első válaszomat úgy lehúzták, mint az atom. Aztán még válaszoltam párat, az ottani kérdező megkeresett privátban is, váltottunk jó pár levelet. Most leírta, hogy még mindig együtt vannak, és dolgoznak a házasság rendberakásán... szerinted mi az igazi pozitív? Ez, vagy az, hogy a "megcsaláááááááás - hagyd ott" válaszadók kapták a 100%-ot????

Kedves #112, na ya, bár én most sem értem, hogy miért... az előbb hivatkozott kérdésnél a férj először leírta, hogy a felesége válni akar, mert ő ilyen meg olyan rossul bánt vele, és akkor a t. ítélkező közvélemény az ő fejét követelte (engem meg lehúztak, mert le mertem írni, hogy mindig kettőn áll a vásár). Aztán kiderült, hogy a feleség már beújított egy szeretőt, és akkor a t. "fesziccsükmeg-csapat" 180 fokban váltva az ő fejét kezdte el követelni, én meg újra leírtam, hogy mindig kettőn áll a vásár... kb.

Na, itt hasonló hitháborút látok, holott valójában ha magába néz, mindenki tudja, hogy nincs különösebb összefüggésben az, hogy ki milyen férj/feleség, azzal, hogy ki milyen anya/apa, valaki simán lehet gyalázatosan rossz társ és jó szülő, avagy akár megfordítva.

Ha egy párkapcsolatban az ember tartós beteg, akkor pont, hogy a "csak agyerek az első" típusú társ a legnagyobb létezhető hendikep számára, emlékszem, volt egy kérdés, ahol azt kérdezte a kérdező, hogy "mit tennél, ha a férjed tolókocsiba kényszerülne" vagy valami ilyesmi, és x nő szépen azt írta, hogy "te már anya vagy, neked a gyerekek érdekeit kell nézned, hagyd ott" - szerinted az a férj van előnyben, akihez így állnak?

A kérdezőnek valszeg pont azért nem lett volna esélye, ha marad, mert a férje számára a gyerekek voltak a fontosabbak, addig is - ez van. (nálunk jelzem ugyanez történt, én is azután jutottam segítséghez, és kellett végigcsinálnom mindent egyedül, miután az akkori párom lelépett a gyerekekkel...és már nem a nekedezmegazakötelességed-szenny ment, hanem tudtam törődni önmagammal is. És igen, akkor, 4 év pokol után már akár a csillagokat is lehozhatta volna, az sem változtatott volna jó eséllyel a világon semmin, a dolgokat már nem fordította volna vissza, ha tetszel érteni. Esély nem volt...

Na, visszatérve a jelenre, ha a Kérdező nem lép, az a semmi. Amit jól meg is fog bánni, meg valszeg a ghyerekei is meg fogják keresni tizenévesen, és épp azt fogják számon kérni rajta, hogy most miért nem lépett...

Ha lép, az a lehetőségek széles tárházát nyithatja meg... el a különélő szülők kontra kapcsolattartás szokott koreográfiájától, át a közös felügyeleten, el odáig, hogy újra együtt lesznek majd valamikor. Ez már az adott 2 emberen múlik, a lehetőség, amit meg kell adni.

Én nem írtam,h.nincs esély újrakezdeni,nincs esély rendbe tenni az elkövetett hibákat!Nekem csupán az a véleményem,h.egy idegileg labilis nő,aki mindegy milyen okból egyszer ott hagyta a gyerekeit az szerintem máskor mindegy milyen okból újra meg fogja tenni.Persze ez olyanoknál is előfordulhat ahol semmi gond nem volt előtte.Viszont ennél a kérdezőnél ez hamarabb valószínüsíthető!Hogy fog megbírkózni számára már idegen 3gyerekkel?Az én kisebbikem 4éves,dacckorszak ezerrel!Néha kibirhatatlan.De ismerem,tudom mire mit reagál.Ő nem ismeri,hamarabb belefárad a találós kérdésezésbeg.,vajon mi baja a gyereknek?Még ha eym látogatási szinten is lenne. Nem értem,mi a garancia arra,h.az első problémánál nem lép le újból?Persze tudom,garancia sehol,semmire nincs!

Azt hogy kinek mi a kötelessége,pedig úgy látom szintén máshogy látjuk.Igen,amellett,h.van gyerekem már rendeltetésem is van.Nő vagyok,feleség,ember!De! Ha egy Nő igenis gyermeket vállal,azzal egyértelmüen elkötelezte magát!Az a pici lény csak rá számíthat,és igggenís KÖTELESSÉGE gondoskodni róla!Ha fizikailag,mentálisan pedig beteggé válik,akkor az a kötelessége h.gondoskodjona gyógyulásáról és arról,h.mihamarabb újra teljes értékü szülő lehessen!

Nekem ami az igazi problémám,h.2évig dolgozgatott,addig pedig nem tudott semmit a gyerekeiről!?Karácsony?Szülinapok?

Nekem mint Anyának,megszakad a szívem!És mivel nekem is fiaim vannak,még érzékenyebben érint.

Próbálok a kérdezővel azonosulni,a válaszai alapján sajnálom,mert érződik a megbánás,a szomorúság,félelem a jövőtől!Nem hurrog le senkit,mint sokszor itt szokta némelyik kérdező.És igaz az is,h.lehet a gyerek fogja megkérdezni miért nem kereste soha Őket?De akkor mit fognak kérdezni,ha anya újra és újra eltűnik azéletükből?

...csak férfiaknak kell megbocsátani, ha 'nem bírják' a gyereket és lelépnek lehiggadni és átgondolni:

http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__valas__31..

Ez volt az irónia része, nem a véleményem tükrözi.

Vedd fel a kapcsolatot a volt pároddal és a gyerekekkel, de tényleg csak akkor, ha komolyan gondolod.

#114 "Nekem csupán az a véleményem,h.egy idegileg labilis nő,aki mindegy milyen okból egyszer ott hagyta a gyerekeit az szerintem máskor mindegy milyen okból újra meg fogja tenni." - nézd, ugye itt az volt a felállás, hogy a Kérdező nem bírta másfél évnél tovább a 3 csecsemővel való összezártságot. Igazad van abban, hogy ezt valszeg ezután sem bírná, ha az lenne a kérdés, hogy vállalja-e be újra ezt a szitut, mondjuk szülve egy hármasikreket, én lennék az első aki lebeszélné róla - első sorban a saját érdekében, a saját egészségét féltve. (de valszeg be sem vállalná semmi pénzért)

Itt most egy teljesen más szituról van szó, amit úgy hívnak, hogy adaptáció, és ha kórházból térne haza évek után, ugyan ez lenne. Találkozzanak előbb néhány órára úgy, hogy ott az apa is. Aztán, ha ez megy, és nincs semmi gond, vigye el őket hétvégére... és akkor itt akár meg is lehet állni, mert hát ez a szokásos láthatás a különélő szülők esetén, mondjuk minden második hétvége, meg a szünetek alatt valami hosszabb időtartam...

Nem értem, milyen realitása van ezt a szitut, a 3 kisgyerekkel kapcsolattartást egy lapon említeni a "napi 24 órás összezárás 3 csecsemővel" szituval.

Az meg, ha a két szülő esetleg, majd, egy idő után rendezni tudja valamilyen módon és szinten a kapcsolatát, és ennél tovább lépnek, vany nem, az már teljesen opcionális, az az ő dolguk. Mindenképp odáig kellene eljutni, ami a szokásos kapcsolattartás gyerekek, és külön élő elvált szülők esetében, hisz pont ez a fennforgás.

(nem mellesleg mi meg pont a Kérdezőt is, a férjet is, meg a gyerekeket is óvjuk, amikor a kettejük közötti kommunikációt, és a kapcsolat fokozatos építését ajánlgatjuk... Kérdező ezt simán elintézhetné a bíróságon is, a szokásos láthatás-kapcsolattartást csont nélkül megítélnék... de az nem biztos hogy jó lenne akármelyiküknek is, ha egyszer csak a bírósági papírral vinné a 2 éve nem látott, egymást praktice nem ismerő gyerekeket... a jó az emberi kommunikáció, és a fokozatosság. Mind az 5 szereplőnek.