Megmondjam a szüleimnek, hogy karácsonykor inkább elutaznék?
Már 10+ éve semmi másról nem szól a karácsony, csak a rohanásról, veszekedésről. Mindenhol esszük a rántott húst töltött káposztával, rám pl. sehol nincsenek tekintettel (ilyeneket nem eszem). 3 nap alatt végigrohanjuk a rokonságot, vagy épp ők ülnek nálunk, mert “hát a család, az család”, de utána egész következő évben újra 0 kontakt. De azért fél óra után elkezdődik a kötözködés, felhozzuk a másik számára érzékeny témákat stb.
Utolsó pár karácsonynál már tényleg a túlélésre játszottam, tavaly pl. második nap már inkább betegséget hazudtam és maradtam otthon. Ráadásul vidék, minden zárva, tehát vagy otthon vagyok, vagy bepofátlankodok valamelyik barátnőmékhez, vagy egy parkolóban olvasok, a kocsiban (erre is volt példa). Gondolkoztam már azon, hogy maradok Pesten, vagy visszajövök Szenteste másnapján, de egyedül sem akartam tölteni a karácsonyt, meg a szüleimmel pl. jól kijövök, csak a többiek gázosak (nagyszülők, nagynéni, nagybácsi, tágabb család).
Viszont idén lett egy kapcsolatom, ami nem publikus (nem is lesz az). Ő felajánlotta, hogy utazzak el vele decemberben, higgyem el, hogy jobb élmény tényleg pihenéssel tölteni az ünnepeket, nem rohanással, főzéssel, pakolással. Szívesen mennék, de ugye mit mondjak otthon? A szeretet ünnepét a szeretőmmel töltöm?
Gondoltam arra, hogy elkezdem előre az érzékenyítést, de félek, akkor kíváncsiskodni kezdenének, vagy rábeszélni, hogy de menjek haza inkább... Ti mit csinálnátok?
(22 éves lány vagyok)
49-es, köszönöm tanácsod, de 4. évre azért már kialakult egy tanulási rutin. :) És mivel minden félévben a legmagasabb ösztöndíjat kaptam eddig, bátran kijelentem, hogy sikerrel is működik. Egyetemen sem kell 24/7 a könyv felett ülni, dehát az ilyen kis speciálisoknak, mint te, az ember hiába magyarázza. Menj, legyél szorgos kis hangya máshol. Szia! :)
50-es, nem, egyetemre járok, mellette gyakornok vagyok. Ettől függetlenül megvan a saját pénzem, nem kell senkit "cummantanom" az anyagi biztonságom miatt. Sajnálom, ha neked így teltek el a fiatal éveid, de hidd el, van, akinek jobb sorsot dobott a gép.
válasza:Ha ennyi időd van, kezd el az önismereti munkád.
Semmi önbizalmad nincs. Idegeneknek arc és tét nélkül okádod ki, ami felgyülemlett benned.
Ezeket miért nem tudod a szüleidnek elmondani? Komolyan kérdezem. Tudsz választ adni arra, hogy mitől félsz?
Egyáltalán nem nagylányos a szülőktől fosni (jaj,it csináljak, hogy mondjam, mit mondjak), itt meg kiengedni a gőzt. Ennek nincs tétje, ez egyszerű, bárki meg tudja tenni.
Beleállni viszont a konfliktusba, vállalni sajátagad, azt, amit te szeretnél, na az hosszú munka. És te meg akarod úszni. Csak sajnos nem lehet.
válasza:Azért 22 évesen ne a gőgöd magasságából magyarázzál már tőled jóval idősebbeknek.
Én például az anyád lehetnék, 4 diplomám van, és nem tetszik ez a stílus, amit itt idegenekkel szemben megengedsz magadnak.
Neked nemcsak a tananyagot kell tanulnod, hanem viselkedni is, mert azt nem tudsz.
Nem félek, de leírtam, hogy nem akarom őket megbántani.
Ők elmennek évente egyszer ezekkel az emberekkel "ünnepelni", mert hogy család így, család úgy. Oké, az ő dolguk, de nekem ez nem hiányzik.
A másik, hogy ha tudnák, van valaki az életemben, szeretnék azonnal megismerni. Főleg, ha a világ másik felére is utazom vele.
válasza:53-as, a 4 diplomád megszerzése alatt nem tanultad meg, hogy néha okosabb lennél, ha befognád a picike szádat? :)
Vedd már észre, hogy nem vagyok kíváncsi rád, meg a másik haverodra, akivel olyan jót elbeszélgetsz itt. Nem fogok kedveskedni olyan emberekkel, akik belém állnak a semmiért és osztani kezdenek (mert, ha vennéd a fáradtságot és elolvasnád a válaszokat, látnád, nem én kezdtem!).
Hiába vagy idősebb, attól neked sem jár a tisztelet. Az meg, hogy neked mi tetszik… Elhiszed, hogy pont nem érdekel?
válasza:Aham, aham, a tied lenne a jobb sors, aki 22 évesen szart sem csinál, anyuci árnyékában él és öregeket cummant utaztatásért cserébe :D :D :D
Megsúgom, joghallgató vagyok ösztöndíjjal, 19 éves koromtól versenyekre jártam és önálló életet éltem, 16 éves korom óta dolgozom - gimi mellett, természetesen, és még a sportra is jutott időm.
Emellett 22 évesen már élettársi kapcsolatban éltem, közös háztartásban a párommal, akivel együtt töltöttem a karácsonyt, és nem kellett emiatt átbsznom a szüleimet. Munka, sport, tanulás és önálló élet - felelősség.
Te hol vagy ezekhez képest? Sehol. Csak a pofád nagy, de azt majd a faszid értékeli este a kocsiban.
Na menjél szépen mesét nézni, elkényeztetett kis picsogó liba.
válasza:Rájöttem: mi vagyunk az eszközök neki ahhoz, hogy végre ő is érezhesse valakinek magát, és most ő uralhasson le minket (legalábbis megpróbálja, de azért emberére akadt egy-két válaszolóban), mivel (ahogy írta is) a családi vacsorán kuss a neve (a nagyapja is megmondta), ott nincs ekkora pofája, mert még meg is vernék ott helyben.
Ott őt bántják, őt osztják, nyilván ezért nem menne oda.
Most meg mi vagyunk a díszlet ahhoz, hogy forduljon a kocka, csak nem jó embereket találtál hozzá, mert ezt a családoddal kellene csinálni, de persze joggal félsz tőle, hogyha ott is így szájaskodsz, nemcsak szájon vágnak, hanem ki is tagadnak.
Ezért itt éled ki magad.
Neked TÉNYLEG pszichológus kell, és ez most nemcsak a szokásos sablomduma, nálad tényleg indokolt.
válasza:De, kérdező, tisztelet MINDENKINEK jár.
Ezt kell még megtanulnod az élettől.
Bele se merek gondolni, hogy mi leszel te? Orvos, és nem adod meg a tiszteletet? Netán jogász? Ilyen stílussal felkopik az állad.
Vagy büfészakos vagy, és majd a tescóban parasztkodsz tovább? Csakhogy ha ezt a vásárlókkal csinálod majd, nagyon gyorsan mész a levesbe.
Ezt az élet majd még megtanítja neked, hogy hogyan add meg a tiszteletet.
válasza:További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!