Akik ritkán tartják a kapcsolatot szüleikkel: miért döntöttetek így? Jobb lett azóta a viszonyotok? Ők fejlődtek pozitív irányba?

Huh nagyon hosszu tortenet miert dontottem ahogy…

Volt hogy en nem tartottam volt hogy ok velem nem

volt jo viszony es tavolsag tartas is

1 tuti emberfuggo es nem szabad orok haragot tartani

Most jelen pillanatban apukammal abszolut nem tartom o sem velem de oszinten nekem hianyzik!!! Viszont o sosem fog pozitiv iranyba valtozni

Anyukam minimalisan pozitiv iranyba fejlodott miutan tavolsag tartobb lettem

Viszont szerintem az ember egy bizonyos kor utan mar nem nagyon valtozik meg…

Ezek az en velemenyem es az en tapasztalataim

nekem gyakorlatilag klasszikus értelemben nem is voltak szüleim, csak összehozni voltak engem képesek, úgyhogy nekem alap, hogy nincsenek. Apám lelépett születésem előtt el se ismert, ő még él, de semmi kapcsolat nincs közöttünk, nem is volt. Nem érdekli mi van velem, így én sem fogom soha megkeresni. Nem is tudok róla szinte semmit, egy idegen.

Anyám már 8 éve nem él, de amíg élt se volt anya a klasszikus értelemben, nekem kellett gyorsan felnőnőm és őt eltartanom, gondoskodnom róla, mert ő képtelen volt bármire is. Jobb lett volna ha intézetbe ad... Esélyem lehetett vona egy családra.

Passzív-agresszív, toxic anya, megalkuvó apa.

Ezzel elmondtam mindent.

Anyámmal tizenkét éve nem beszélek lassan, de nem is hiányzik, és sohasem fog megváltozni.

Csak neki lehet igaza, mindenki más hülye, természetesen ő olyan k.rvaokos, hogy csak lesel (a legtöbb témához amúgy segghülye, de jól megsértődik, hogyha nem értesz egyet a bromságaival).

Apám meg mindig csak a vállát vonogatja: anyád ilyen.

Köszi...