Nővérem 15 éve nem tart semmilyen kapcsolatot közös anyánkkal gyermekkori sérelmekre alapozva, erkölcsileg mennyire megkérdőjelezhető, ha örökségre mégis igényt tart?
3an vagyunk testvérek és fogalmazzunk úgy, hogy gyerekkor tekintetében bőven vannak hiányosságok mindhármunk esetében ami főleg édesanyánk rovására írható. Itt azért nem arra kell gondolni hogy mindennapos verések és törött csontok, de messze nem is arra hogy rendett kellett rakni a szobánkban és ez nem tetszett gyerekként. Nővérem közel 15 éve nem áll szóba semmilyen formában anyánkkal és napokban került szóba az öröklés kérdése. Azt már régen is többször kifejtette hogy nem tekinti anyjának és tőle még macskát sem fogadna el ezért is lepett meg az, amikor kifejtette hogy anyánk halála esetén természetesen ő is igényt tart minden ingatlan harmadára (kb 6 ingatlan van). Szó sincs róla hogy bárki ki akarná tagadni az öröklésből vagy hogy én a bátyámmal jogilag megtámadnánk egy ilyen helyzetben, de szerintem erkölcsileg az lenne a minimum hogyha már valakivel 30 éve kifejezetten nem tartom a kapcsolatot akkor az, ha nem is lemondok az örökségről, de legalábbis a többi örökös belátására bízom hogy megosztják e velem azt, nem pedig kijelentem hogy az jár. Várhatóan sem gondozni nem fogja ha majd esetleg rászorulna és gyermekeit sem tervezi bemutatni neki ezt is többször kijelentette.
Bátyámmal ketten bár ugyanazt a hiányos gondoskodást kaptuk tőle és nekünk is voltak mosolyszünetek továbbra is tartjuk vele rendszeresen a kapcsolatot és talán meg javult is valamelyest. A kérdés nem jogi oldalról megközelítendő, senki nem akar ilyen szempontból lépéseket tenni pusztán külső szemlélő erkölcsi oldalról való érzései vagyok kíváncsi, köszönöm!
válasza:
válasza:#270. Lemondani az örökségről csak az örökösök közül valaki javára lehet. És annak hangosan ki kell mondania, hogy elfogadja. Sajnos pár hónapja voltunk hagyatéki tárgyaláson, és én ott lemondtam a részemről a testvérem javára.
A másik eset, amikor visszautasítod az örökséget. Nem ugyanaz a lemondással.
Ha az örökös visszautasítja az örökséget, akkor úgy kell tekinteni, hogy az örökhagyó utáni öröklésből kiesett. A kiesés azt jelenti, hogy őt az öröklésnél figyelmen kívül kell hagyni és az öröklés rendjében soron következő örökös fog örökölni, akinek természetesen szintén joga van visszautasítani az örökséget.
válasza: válasza: válasza:Erkölcsileg, kit érdekel? A jog a fontos. Most ezt mondjátok, aztán majd a gondozás után, közben más lesz a véleményetek. Hidd el nekem! Én megértem a nővéredet, a gyerekkori sérelmeket nehéz megbocsátani, elfelejteni... Egyik ember ilyen, másik olyan, hordozza a sérelmeket évtizedekig, a másik meg évek után meg tud bocsátani, elfelejteni, túllépni rajta. Ő se, de vhogy mégis a másik tesóhoz képest.
Gondoljátok át, gondolkodjatok előre vagy majd 5 év múlva előre, mert ha arra kerül a sor és osztozni kell, úgy egymásnak ugrotok, hogy Ti fogjátok folytatni a szóba nem állást. Nem tudom, mi lehetne a jó megoldás, kinek mi járna, ezt Ti tudjátok. De az biztos, hogy jön egy újabb élethelyzet bármelyikőtöknél, homlokegyenest más lesz a véleménye.
Nekem is van két nagynéném, hasznonélvezet miatt nem állnak szóba egymással, 80 körüliek. Elég volt annyi, hogy a nagyinál lakott az egyik tesó családdal, aa harmadik annyira lelépett, hogy szinte a rokonság nem is tudott róla. Szépítgették a lakást, mert ott éltek együtt, a másik tesó meg kapott vmi ötjegyű örökséget vagy hatjegyűt? Már nem tudom. A harmadik lelépettről nem tudok semmit, de létezik.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!