Nővérem 15 éve nem tart semmilyen kapcsolatot közös anyánkkal gyermekkori sérelmekre alapozva, erkölcsileg mennyire megkérdőjelezhető, ha örökségre mégis igényt tart?
3an vagyunk testvérek és fogalmazzunk úgy, hogy gyerekkor tekintetében bőven vannak hiányosságok mindhármunk esetében ami főleg édesanyánk rovására írható. Itt azért nem arra kell gondolni hogy mindennapos verések és törött csontok, de messze nem is arra hogy rendett kellett rakni a szobánkban és ez nem tetszett gyerekként. Nővérem közel 15 éve nem áll szóba semmilyen formában anyánkkal és napokban került szóba az öröklés kérdése. Azt már régen is többször kifejtette hogy nem tekinti anyjának és tőle még macskát sem fogadna el ezért is lepett meg az, amikor kifejtette hogy anyánk halála esetén természetesen ő is igényt tart minden ingatlan harmadára (kb 6 ingatlan van). Szó sincs róla hogy bárki ki akarná tagadni az öröklésből vagy hogy én a bátyámmal jogilag megtámadnánk egy ilyen helyzetben, de szerintem erkölcsileg az lenne a minimum hogyha már valakivel 30 éve kifejezetten nem tartom a kapcsolatot akkor az, ha nem is lemondok az örökségről, de legalábbis a többi örökös belátására bízom hogy megosztják e velem azt, nem pedig kijelentem hogy az jár. Várhatóan sem gondozni nem fogja ha majd esetleg rászorulna és gyermekeit sem tervezi bemutatni neki ezt is többször kijelentette.
Bátyámmal ketten bár ugyanazt a hiányos gondoskodást kaptuk tőle és nekünk is voltak mosolyszünetek továbbra is tartjuk vele rendszeresen a kapcsolatot és talán meg javult is valamelyest. A kérdés nem jogi oldalról megközelítendő, senki nem akar ilyen szempontból lépéseket tenni pusztán külső szemlélő erkölcsi oldalról való érzései vagyok kíváncsi, köszönöm!
nem az örökségen marakodunk!
Dehogynem, éppen azon agyalsz, hogyan ne járjon a tesódnak.
Te erkölcsöt akkor láttál utoljára, amikor a Ryan közlegény ment a mozikban.
Ha a te gondolatmeneted alapján menne az öröklés, te sem érdemelnél egy centet sem.
"nem az örökségen marakodunk! Olvasd el a kérdést te oktondi tyúkeszű marha..."
Dehogynem! Ráadásul erkölcsi magasságokba is emeled magad. Mire fel?
mennyire megkérdőjelezhető, ha örökségre mégis igényt tart
attól sem örökségre sem semmi másra nem számítok
az örökléssel kapcsolatban soha nem merülnének fel erkölcsi vagy érzelmi kérdések
ha ő rendezné vele a sajátját belőlem semmi ellenérzést nem váltana ki ha öröklés esetén ő is sorbaáll
és ezt csak az elsőkét-három oldalból... Tényleg nem az örökségen rugózol, á, dehogy :D
"de mégha akkora sérelmek is érték volna akkor is meg lehet bocsátani, tudod az egy emberi erény ami megkülönbözteti az önző kicsinyes embert attól aki felül tud emelkedni önmagán."
Én csak téged idézlek. Aki felül tud emelkedni és olyan mélységű öntudatra ébredt,mint ahogy előadod magad,az nem ítélkezik. Nincs ezzel gond,csak akkor ne írd 200 oldalon át,hogy te milyen jó ember vagy,megbocsájtó,hanem legyél őszinte és kerek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!