Nővérem 15 éve nem tart semmilyen kapcsolatot közös anyánkkal gyermekkori sérelmekre alapozva, erkölcsileg mennyire megkérdőjelezhető, ha örökségre mégis igényt tart?
3an vagyunk testvérek és fogalmazzunk úgy, hogy gyerekkor tekintetében bőven vannak hiányosságok mindhármunk esetében ami főleg édesanyánk rovására írható. Itt azért nem arra kell gondolni hogy mindennapos verések és törött csontok, de messze nem is arra hogy rendett kellett rakni a szobánkban és ez nem tetszett gyerekként. Nővérem közel 15 éve nem áll szóba semmilyen formában anyánkkal és napokban került szóba az öröklés kérdése. Azt már régen is többször kifejtette hogy nem tekinti anyjának és tőle még macskát sem fogadna el ezért is lepett meg az, amikor kifejtette hogy anyánk halála esetén természetesen ő is igényt tart minden ingatlan harmadára (kb 6 ingatlan van). Szó sincs róla hogy bárki ki akarná tagadni az öröklésből vagy hogy én a bátyámmal jogilag megtámadnánk egy ilyen helyzetben, de szerintem erkölcsileg az lenne a minimum hogyha már valakivel 30 éve kifejezetten nem tartom a kapcsolatot akkor az, ha nem is lemondok az örökségről, de legalábbis a többi örökös belátására bízom hogy megosztják e velem azt, nem pedig kijelentem hogy az jár. Várhatóan sem gondozni nem fogja ha majd esetleg rászorulna és gyermekeit sem tervezi bemutatni neki ezt is többször kijelentette.
Bátyámmal ketten bár ugyanazt a hiányos gondoskodást kaptuk tőle és nekünk is voltak mosolyszünetek továbbra is tartjuk vele rendszeresen a kapcsolatot és talán meg javult is valamelyest. A kérdés nem jogi oldalról megközelítendő, senki nem akar ilyen szempontból lépéseket tenni pusztán külső szemlélő erkölcsi oldalról való érzései vagyok kíváncsi, köszönöm!
Ha valaki ebben semmi erkölcsi dilemmát nem vél felfedezni akkor az szerintem egy végtelenül morálisan romlott ember akivel még egy levegőt sem lennék hajlandó szívni!
És te vagy felhaborodva hogy rajtad és anyadon itelkeznek? Te aki nem tudja elfogadni a vele ellentétes véleményt?
Kérdező, hatalmas ellentét van benned. Megbocsátasz az elmebajos nővérednek ha szétver, de azért nem, mert nem beszél anyátokkal, amihez semmi közöd. Neked nem kell semmi anyádtól, de másé se legyen.
A jelenlevők minden irányból körbeírják, hogy beteg az elméd, de te még mindig kötöd az ebet a karóhoz,mindenki hülye, csak te vagy helikopter.
#237, jóformán senki.
Kiforgatná a tesóját az örökségből mert nem beszél az anyjukkal, bezzeg ő ott maradt tűrni, és ez szerinte teljesen morális hogy a vígan elő anyja vagyonát már most számolgatja, kinek mennyi jár.
Kérdező, most őszintén, szerinted amúgy mi a franc értelme lenne annak, ha a testvéred "kibékülne" anyáddal, ezt áruld már el, mert folyton erről beszélsz, de esküszöm, nem látom az értelmét.
Nem szereti anyátokat, nem érdekli mi van vele, és ez már nem fog változni, mert anyád nem alakította ki a szereti szülő-gyerek kapcsolatot, mikor lehetősége volt rá, pont azért egyébként, mert ő sem igazán szeret titeket. Ezért inkább bántott titeket bizonyos formában, amit nem írsz le egyébként, mit csinált, hogy a tesód szóba sem áll vele, meg ti is csak nagy leereszkedve bocsátottatok meg.
De a lényegre visszatérve, te hogy képzeled el ezt a kapcsolatot? Ott ülnek majd egymás mellett némán, feszengve havi egyszer, mert amúgy úgysem érdekli a nővéredet, mi van anyáddal? Felhívja heti egyszer magában öklendezve, hogy van, de igazából pont telibe fossa, ezért két mondatnál többet úgyse fognak beszélni?
Te miféle kapcsolatot tudnál elképzelni valakivel, akit nem szeretsz, aki iránt nem érdeklődsz, ha kényszerből tartani kellene a kapcsolatot, mert csak?
Komolyan érdekel, bár gondolom erre sem fogsz v@ladzolni, mint a többi olyan kérdésre, amire eddig sem tudták logikus választ adni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!