Nővérem 15 éve nem tart semmilyen kapcsolatot közös anyánkkal gyermekkori sérelmekre alapozva, erkölcsileg mennyire megkérdőjelezhető, ha örökségre mégis igényt tart?
3an vagyunk testvérek és fogalmazzunk úgy, hogy gyerekkor tekintetében bőven vannak hiányosságok mindhármunk esetében ami főleg édesanyánk rovására írható. Itt azért nem arra kell gondolni hogy mindennapos verések és törött csontok, de messze nem is arra hogy rendett kellett rakni a szobánkban és ez nem tetszett gyerekként. Nővérem közel 15 éve nem áll szóba semmilyen formában anyánkkal és napokban került szóba az öröklés kérdése. Azt már régen is többször kifejtette hogy nem tekinti anyjának és tőle még macskát sem fogadna el ezért is lepett meg az, amikor kifejtette hogy anyánk halála esetén természetesen ő is igényt tart minden ingatlan harmadára (kb 6 ingatlan van). Szó sincs róla hogy bárki ki akarná tagadni az öröklésből vagy hogy én a bátyámmal jogilag megtámadnánk egy ilyen helyzetben, de szerintem erkölcsileg az lenne a minimum hogyha már valakivel 30 éve kifejezetten nem tartom a kapcsolatot akkor az, ha nem is lemondok az örökségről, de legalábbis a többi örökös belátására bízom hogy megosztják e velem azt, nem pedig kijelentem hogy az jár. Várhatóan sem gondozni nem fogja ha majd esetleg rászorulna és gyermekeit sem tervezi bemutatni neki ezt is többször kijelentette.
Bátyámmal ketten bár ugyanazt a hiányos gondoskodást kaptuk tőle és nekünk is voltak mosolyszünetek továbbra is tartjuk vele rendszeresen a kapcsolatot és talán meg javult is valamelyest. A kérdés nem jogi oldalról megközelítendő, senki nem akar ilyen szempontból lépéseket tenni pusztán külső szemlélő erkölcsi oldalról való érzései vagyok kíváncsi, köszönöm!
Kérdező,inkább a te fejedbe vannak problémák. :D Csak hajtod a kibékülést. Miért nem tudod belátni,hogy attól,hogy te ki tudtál,ő nem tud? Nem vagytok egyformák. Ő meg lehet nem tudja megemészteni,hogy ti jóba vagytok vele,mégsem erőlteti rátok,hogy hagyjátok békén anyátokat. Hol van az igazság? A másik,te nem anyád belátására akarod bízni az örökséget,hanem a ti döntésetekre. :D Nektek ahhoz semmi közötök,nem a ti döntésetek,nem a ti véleményetek alapján megy erkölcsileg sem. Egyébként anyátok helyében,ha ki akarnám zárni,akkor adománynak adnám jótékonyságra,semmiképpen sem rátok,mert nektek erkölcsileg és jogilag sem jár több azon túl amit megkaptok. Az nem tiszta nekem,hogy miért akartok anyátok szócsöve lenni? Tehát hogy a döntés titeket illessen és ti úgy is adtok,de ti döntsetek. Erről nem ti döntötök,ugyanolyan testvérek vagytok,mint ő. Ahogyan ő sem dönthetne fordítva.
De nekem senki ne mondja,hogy ti jóba vagytok őszintén,mert akkor bocs,de okádék család... isten ments ilyen testvértől,aki a pofámba vigyorog,hátam mögött áskálódik.
Mégha anyánk végrendelkezne is ami egyébként esze ágában sincs, helyesen, akkor is minden rá eső részt nekiadnák ha elfogadja.
- aham, persze, azért fröcsögsz itt, te szentéletű, hogy ki meret jelenteni, hogy kell neki az örökség, mert egyébként te így is, úgy is, odatolnád neki, hogy vigye , ha akarja... :D
Tudod , morálisan az volna szép, ha elfogadnád, hogy nem erőltetheted rá sem az akaratodat, sem az értékrendedet másra, és tiszteletben tartanád azt, hogy nem tudhatod, hogy a testvéred milyen sérelmeket szenvedett el, mert nem látsz a lelkébe. Nyilván nem azért van ilyen viszonyban anyátokkal, mert nem adott neki túró rudit egyszer, amikor kért volna...Az meg egyenesen nevetséges, hogy magadat piedesztálra állítod, miközben se halott, se örökség nincs a láthatáron, ellenben te már kész filozófiát gyártottál az egész köré :)
193# Én úgy értelmezem tőle,hogy ő azt szeretné,a tesó mondjon le erkölcsileg és bízza rájuk a döntést,mármint a tesókra akiknek lókaka közük nincs ehhez (ezt nem is értem,ekkora baromságot nem olvastam még,hogy a tesók döntsék el ezt,ezt majd az anyja eldönti),ők viszont adnak ezután neki mert ők a jó gyerekek és majd élete végéig hálás lehet. :D 194# voltam.
Amúgy kérdező,mit csinálnál,ha kiderülne,hogy ő neki ír mindent a végrendeletbe,nektek pedig semmit? Ugye elfogadnád anyátok döntését és tiszteletben tartanád. Mert ha nem vagy tényleg haszonleső,ebben az esetben együtt örülnél a testvéreddel és támogatnád.
" de mégha akkora sérelmek is érték volna akkor is meg lehet bocsátani, tudod az egy emberi erény ami megkülönbözteti az önző kicsinyes embert attól aki felül tud emelkedni önmagán."
Ezt írtad. Akkor nyilván megbocsájtod,hogy elfogadja az örökséget. Vagy csak én nem értem? Aki ilyen megbocsájtó,az ezen nem fog fennakadni,sőt támogatja.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!