Nővérem 15 éve nem tart semmilyen kapcsolatot közös anyánkkal gyermekkori sérelmekre alapozva, erkölcsileg mennyire megkérdőjelezhető, ha örökségre mégis igényt tart?
3an vagyunk testvérek és fogalmazzunk úgy, hogy gyerekkor tekintetében bőven vannak hiányosságok mindhármunk esetében ami főleg édesanyánk rovására írható. Itt azért nem arra kell gondolni hogy mindennapos verések és törött csontok, de messze nem is arra hogy rendett kellett rakni a szobánkban és ez nem tetszett gyerekként. Nővérem közel 15 éve nem áll szóba semmilyen formában anyánkkal és napokban került szóba az öröklés kérdése. Azt már régen is többször kifejtette hogy nem tekinti anyjának és tőle még macskát sem fogadna el ezért is lepett meg az, amikor kifejtette hogy anyánk halála esetén természetesen ő is igényt tart minden ingatlan harmadára (kb 6 ingatlan van). Szó sincs róla hogy bárki ki akarná tagadni az öröklésből vagy hogy én a bátyámmal jogilag megtámadnánk egy ilyen helyzetben, de szerintem erkölcsileg az lenne a minimum hogyha már valakivel 30 éve kifejezetten nem tartom a kapcsolatot akkor az, ha nem is lemondok az örökségről, de legalábbis a többi örökös belátására bízom hogy megosztják e velem azt, nem pedig kijelentem hogy az jár. Várhatóan sem gondozni nem fogja ha majd esetleg rászorulna és gyermekeit sem tervezi bemutatni neki ezt is többször kijelentette.
Bátyámmal ketten bár ugyanazt a hiányos gondoskodást kaptuk tőle és nekünk is voltak mosolyszünetek továbbra is tartjuk vele rendszeresen a kapcsolatot és talán meg javult is valamelyest. A kérdés nem jogi oldalról megközelítendő, senki nem akar ilyen szempontból lépéseket tenni pusztán külső szemlélő erkölcsi oldalról való érzései vagyok kíváncsi, köszönöm!
Hm... "Nővérem 15 éve nem tart semmilyen kapcsolatot közös anyánkkal..." vs "30 éve kifejezetten nem tartom a kapcsolatot"
Amúgy semmi megkerdojelezheto nincs benne. Joga van az orokseghez, hacsak az örökhagyó másként nem rendelkezik.
1: Majd ha egyszer meghalna akkor már biztos lesz 30 éve hogy nem beszéltek. Azt hittem ez így adja magát, nem kell rögtön Sherlock Holmest játszani
2: igen egyedül
Hát nem tudom, én azért nem így látom ezt a kérdést ahogy leírtátok. Ha magamból indulok ki és megszakítom valakivel a kapcsolatot végleg és annak a valakinek semmilyen közeledésére nem reagálok akkor attól sem örökségre sem semmi másra nem számítok. Szerintem bátyámmal mindketten fel tudtuk dolgozni ami a történt és valahol meg is tudtunk bocsátani, neki meg "fájdalomdíj" kell? A bocsánat megvásárolható? Én ha megvásárolható lennék akkor nem tudnék tükörbenézni, márpedig ha egy általam semmibe nem tartott embernek a vagyonából élnék jól mert törvényesen jár nekem akkor pontosan az vagyok.
Én le leszek pontozva, de én semennyire sem tartom erkölcsösnek, hogy valakinek csak a pénz kell, a gond nem.
Nálunk is volt ilyen a családban. Az örökös nem kérdőjelezte meg, de az én igazságérzetemet nagyon bántotta (én ugye nem voltam érintett), főleg, hogy a halottnak csak azért volt papíron annyi, amennyi, mert a vele törődő gyereke a saját pénzéből egy csomó mindennek ellátta, hogy a szülő úgy érezze, neki VAN ez, meg VAN az, ne pedig azt, hogy a gyereke jóindulatára szorul.
(Amúgy teljesen megértem azt, aki megszakítja a kapcsolatot egy szülővel, ha a rossz viszony ezt indokolja.)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!