Nővérem 15 éve nem tart semmilyen kapcsolatot közös anyánkkal gyermekkori sérelmekre alapozva, erkölcsileg mennyire megkérdőjelezhető, ha örökségre mégis igényt tart?
3an vagyunk testvérek és fogalmazzunk úgy, hogy gyerekkor tekintetében bőven vannak hiányosságok mindhármunk esetében ami főleg édesanyánk rovására írható. Itt azért nem arra kell gondolni hogy mindennapos verések és törött csontok, de messze nem is arra hogy rendett kellett rakni a szobánkban és ez nem tetszett gyerekként. Nővérem közel 15 éve nem áll szóba semmilyen formában anyánkkal és napokban került szóba az öröklés kérdése. Azt már régen is többször kifejtette hogy nem tekinti anyjának és tőle még macskát sem fogadna el ezért is lepett meg az, amikor kifejtette hogy anyánk halála esetén természetesen ő is igényt tart minden ingatlan harmadára (kb 6 ingatlan van). Szó sincs róla hogy bárki ki akarná tagadni az öröklésből vagy hogy én a bátyámmal jogilag megtámadnánk egy ilyen helyzetben, de szerintem erkölcsileg az lenne a minimum hogyha már valakivel 30 éve kifejezetten nem tartom a kapcsolatot akkor az, ha nem is lemondok az örökségről, de legalábbis a többi örökös belátására bízom hogy megosztják e velem azt, nem pedig kijelentem hogy az jár. Várhatóan sem gondozni nem fogja ha majd esetleg rászorulna és gyermekeit sem tervezi bemutatni neki ezt is többször kijelentette.
Bátyámmal ketten bár ugyanazt a hiányos gondoskodást kaptuk tőle és nekünk is voltak mosolyszünetek továbbra is tartjuk vele rendszeresen a kapcsolatot és talán meg javult is valamelyest. A kérdés nem jogi oldalról megközelítendő, senki nem akar ilyen szempontból lépéseket tenni pusztán külső szemlélő erkölcsi oldalról való érzései vagyok kíváncsi, köszönöm!
És ha felbukkan 5 év múlva, és 15 évig ápolja haláláig, te is lemondasz mosolyogva a részedről a javára,mert így erkölcsös, ugye?
Olyan a kapcsolatuk amilyen, anyádnak ha nem tetszik, vagy így, vagy úgy tesz ellene.
Neked semmilyen formában nem jár több, mert te csak kicsit veszekszel anyáddal, ő meg nagyon.
Nézd kérdező, én úgy 25 éve nem beszélek apámmal. Igazság szerint azt se tudom él e, de nem is érdekel. Ha jönne egy értesítés, hogy meghalt és x az örökség, magasról tennék rá. ÉN. Más meg úgy lenne vele, neki igenis jár a múltért. Mindenki máshogy éli meg.
De igen, egyértelműen haszonleso vagy. Mert ha a nővéred lemondana a 6 ingatlanbol a két neki járóra, neked máris 3 lenne a kettő helyett. Vagy talán menne jótékonysági celra?
Szerinted mi irigyeljük a te családodat, miközben ilyen anyátok volt?
Vannak elveink, csak nem ugyanazok, mint neked. 8 milliàrd ember esetén meglepő, ugye?
Én valóban nem vagyok Stockholm-szindrómás, mint te, hogy ahhoz törleszkedjek, aki bántott.
De válaszolj már, ha anyád nem teljesítette a testvéreddel kapcsolatos erkölcsi kötelességét, azaz hogy szeretetben, egészséges körülmények között, normálisan felnevelje (ezt te is elismered), akkor a testvéreden miért kéred számon az ő erkölcsi kötelessêgét? Neki el kellett viselnie, hogy sz*r gyerekkora volt, az járt neki, de az örökség már nem?
#23, el vagy tévedve. Senki nem szimpatizál a nővéreddel, és senki nem tartja a hátát (konkrétan egyke vagyok)
Az nem szimpatikus, ahogy te állsz hozzá.
Olyanba ütöd a dolgod, amihez egyrészt semmi közöd, másrészt azon agyalni, hogy a még élő és egészséges anyád után ki mennyit fog majd örökölni, nos, pont ugyanolyan erkölcstelen vagy, mint a nővéred.
Neked nem kell, de az övé se legyen!
Rettenetesen irígy vagy.
Egyben különböztök. A nővéred legalább nem játsza meg magát.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!