Nővérem 15 éve nem tart semmilyen kapcsolatot közös anyánkkal gyermekkori sérelmekre alapozva, erkölcsileg mennyire megkérdőjelezhető, ha örökségre mégis igényt tart?
3an vagyunk testvérek és fogalmazzunk úgy, hogy gyerekkor tekintetében bőven vannak hiányosságok mindhármunk esetében ami főleg édesanyánk rovására írható. Itt azért nem arra kell gondolni hogy mindennapos verések és törött csontok, de messze nem is arra hogy rendett kellett rakni a szobánkban és ez nem tetszett gyerekként. Nővérem közel 15 éve nem áll szóba semmilyen formában anyánkkal és napokban került szóba az öröklés kérdése. Azt már régen is többször kifejtette hogy nem tekinti anyjának és tőle még macskát sem fogadna el ezért is lepett meg az, amikor kifejtette hogy anyánk halála esetén természetesen ő is igényt tart minden ingatlan harmadára (kb 6 ingatlan van). Szó sincs róla hogy bárki ki akarná tagadni az öröklésből vagy hogy én a bátyámmal jogilag megtámadnánk egy ilyen helyzetben, de szerintem erkölcsileg az lenne a minimum hogyha már valakivel 30 éve kifejezetten nem tartom a kapcsolatot akkor az, ha nem is lemondok az örökségről, de legalábbis a többi örökös belátására bízom hogy megosztják e velem azt, nem pedig kijelentem hogy az jár. Várhatóan sem gondozni nem fogja ha majd esetleg rászorulna és gyermekeit sem tervezi bemutatni neki ezt is többször kijelentette.
Bátyámmal ketten bár ugyanazt a hiányos gondoskodást kaptuk tőle és nekünk is voltak mosolyszünetek továbbra is tartjuk vele rendszeresen a kapcsolatot és talán meg javult is valamelyest. A kérdés nem jogi oldalról megközelítendő, senki nem akar ilyen szempontból lépéseket tenni pusztán külső szemlélő erkölcsi oldalról való érzései vagyok kíváncsi, köszönöm!
válasza:
válasza:Papolsz az erkölcsről, meg a tisztességről, de te már most számolgatod és ítélkezel a fölött a vagyon felett, amiért anyád dolgozott meg. Elitéled a testvéred, és ne kapjon semmit mert, mert nemet mondani egy rossz kapcsolatra. Ellenben te elviseled még ezt, még mondjuk 30 évig, akkor te többet érdemelsz az élettől? Te nem erkölcsös ember vagy hanem palimadár, aki abban bízik,hogy a jók majd jutalmat érdemelnek,
a rosszak meg büntetést. Csakhogy ebben a sztoriban nincsenek rosszak. Hatalmas bátorság kell hátatfordítani egy "rossz" anyának és nem muszájból jópofizni.
válasza:61, a megbocsátás szép dolog, de nem elvárható vagy kötelező.
Én se láttam anyám évek óta, de bizony ha meghalna és jönne az értesítés, hogy jár valami, bizony elfogadnám.
Miért ne tenném? Hát nekem is el kellett viselnem 18 éves koromig azt, ahogy velem bánt, őt sem érdekelte, nekem fáj-e, bánt-e, okoz-e életem végéig tartó következményeket, akkor miért ne venném el az, ami ennek a "kötelező" kapcsolatnak a jó része? Miért csak a rosszat kellett elviselnem?
Azzal beszélem ki, hogy felteszek egy anonim kérdést egy random oldalon? Szerinted neki nem mondtam el a véleményem? Az lenne a normális vélemény, hogy elkezdtek sértegetni és jelzőkkel felruházni? Mindenki velem szemben van? Azért jópáran voltak akik nem, igaz a többség igen, mondjuk a többség ritkán szokott az erkölcsileg helyes oldalra állni úgyhogy ezen nem lepődök meg.
ÉS nem, véletlenül sem az egyet nem értésen vagyok kiakadva hanem azon, hogy a válaszolók 90 százaléka eldöntötte, hogy én ki akarom forgatni a testvéremet az örökségéből amikor már a megjegyzésbe is leírtam, hogy egyáltalán nem erről van szó és nem is jogi tanácsot kérek. Erre egymás után jönnek a válaszok, hogy nem fogom tudni kiforgatni belőle, mert a jogok nem érdekli az erkölcs. De tényleg velem van a baj..
válasza:Na, akkor szedjük sorba.
1. De igen, irigy vagy. Szerinted neki nem jár, mert erkölcsileg ez "aggályos".
2. Azt hiszed közöd van hozzá, anyád-apád kire örökít. Ha itt mindenki neked adott volna igazat, nem kezdtél el volna anyád fülébe duruszolni és a testvéredébe? Holott ezt a vagyont ők szedték össze, egy szülő pedig rengeteg xart megbocsát a gyerekének, ahogy a gyerek is a szülőjének.
3. Tehát a testvéreddel rengeteg fos dolog történt anyátok révén, ahogy veletek is, de ti nagyon hűségesen "megbocsátottatok", csak "néha" van mosolyszünet, de azért már "kicsit jobb", mint régen. De legalább ti beszéltek vele, ezért nektek JÁR, a tesótoknak, aki mert hátat fordítani, meg NEM.
4. A testvéred kérne legalább ennyi vigaszdíjat, hogy örököl valamit, ha már tönkre lett téve a fiatal kora. K*rva gáz dolog, mi? Hát nem ő kérte, hogy anyádék világra hozzák. :)
5. Azt mondod szüleidnek 6 ingatlanja van, tehát gyakorlatilag gazdagok. A hat házból kettőt te, kettőt bátyád, kettőt pedig a kiselejtezett testvér kapna. Mondd meg őszintén, nem köpnéd pofán magad, hogy ennyire telhetetlen vagy??? Hogy kéne még több, még több?
6. Nem, ne is vagdalkozz azzal, hogy tesód meg 15 éve nam tartja a kapcsolatot. Ő majd elszámol a saját lelkiismeretével, ha odaér. Az is lehet, hogy nem, mert anyátok tényleg nem érdemel semmit. De te magadért vagy felelős. És elégedjetek meg azzal, amit majd kaptok, mert aztán ti se dolgoztatok meg érte. Ha csak nem azt tekinted "munkának", hogy jóban maradtál érte anyáddal. Csak ne itt rágd gyakorin ezt a csontot már most.
válasza:Nehogy felmérgesítsd magad! Jól látod, ide ventillálni járnak az emberek. Elolvassák a kérdést, de értelmezni nem tudják, nem a kérdésedre, a te szituációdra válaszolnak, hanem arra a szituációra, ami a fejükben van. Leírhatod 600szor, hogy neked az 55 éves anyáddal kapcsolatban még fel sem merült az örökség, hanem a nővéred hozta fel, akkor is te leszel a pénzéhes. Az, hogy te dolgozol a megbocsátáson, a szemükben lúzerség, hogy nem hagyod faképnél az anyádat, szintén. De ez nem az, te is tudod.
Igen, én is furának találom, ahogy a nővéred gondolkodik, de ez egyébként még változhat. Hosszú évekig nem álltam szóba apámmal, aztán a nagybátyám temetésén kibékültem vele. De amikor nem beszéltem apámmal, nem az örökség körül forogtam, eszembe se jutott. Ha tényleg jóban vagytok, beszélj a benned levő érzésekről, gondolatokról vele, még akkor is, ha lesz egy kis mosolyszünet, mert az elhallgatott, magunkba zárt szavak mélyebb árkokat ásnak két ember között.
válasza:Igen egyetértek, ha az örökséget azért el lehet fogadni akkor a sérelem sem lehetett eleve akkora. Viszont akkor adódik a kérdés, hogy miért nem lehetett rendezni a viszonyt akkor amikor még élt?
Nem azzal van a baj ha a kapcsolat megszakad és egyik fél se akarja helyrehozni, persze ha ilyen esetben jön a levél hogy meghalt vedd fel az örökséget, egyikőtök sem tett a kapcsolatért.
De ha valaki a kettő közül aktívan helyre akarja hozni a dolgokat és a másik csak azért se hajlandó minimális megbocsátást tenni vagy elfogadni a közeledést akkor az szerintem a halála után se tartsa a markát
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!