Szerintetek egy nő miért hoz világra gyermeket?

133, itt fújjogtok a gyerekmentesekre, miközben én csak leírtam a véleményem, a saját magam nevében és nem ítélkeztem a gyerekvállalók felett.

Szerintem meg az önzés csúcsa lekölykezni a mai világban a csokra meg a babaváróra, hogy aztán facebookos csoportokban sírjon az ember, hogy nincs pénze semmire meg tartsa a markát. Ahogy önzés a gyerekkel szemben is egy túlnépesedett bolygón, tudva, hogy a gyerek már olyan környezeti adottsáfok közé születik, ahol a friss, tiszta ivóvíz is kiváltság lesz, nem alap.

De ja hogy téged ez nem érdekel, mert a nyálzó kis kakabojlert akartad pici ruhákba öltöztetni? Ja, ténlyeg én vagyok az önző.

Egyébként pszichológiával foglalkozok, tele van a net és a tankönyvek és a rendszer is a szülők által elcseszett gyerekéletekkel, akkor nem fontos a gyerek, csak amíg nektek kell a biojátékszer...

#134

Ebben igazad van, és sajnos rengeteg olyan ember vállalt, és vállal még mindig gyereket, akiknek még szobanövény sem való.

hogyan kapcsolódik az önzés és az undor egymáshoz? Ha undorodom a csontkukacoktól akkor önző vagyok?

Nem is értem azt aki ezt írta

Simán lehet undorodni egy gyerektől, egy magatehetetlen babától, a világon bàrmitől. Ennek semmi köze az önzéshez. Az egyik tudatos a másik tudattalan.

Aki pedig azt írta, hogy az öregek is undorítóak, hát szàmomra nem. Az öregek tiszteletet érdemelnek, letettek már valamit az asztalra és tisztelettel gondolok rájuk. Egy babàra, aki most született, egy kis semmirekellő, csak anyu meg apu génjeit továbbvinni hivatott, igenis tudok undorodni mert nincs mit tisztelnem benne.

138, szóval azért, mert nem akarok szaporodni, nincs bennem szeretet? Lelkileg ritka sekélyes lehetsz :)

Képzeld, van férjem, és állatokat mentek. Van macskám, nyulam, kutyám, mind mentett. Tőlük nem undorodom. Van egy reális önképem, és tudom, hogy nem fogok azért gyereket vállalni, mert egyes alulfejlett emberszabásúak szerint ez lenne helyes. De látom, nagyon kompenzálni akarsz, hogy aki nem akar gyereket vagy nem szereti a gyerekeket, azt kb mindennek elhordod. Gondolom vigasztalgatod magad, tipikus jelensége a megkeseredettségnek. Sajnálom, hogy mégsem úgy alakult az életed, ahogy eltervezted, gondolom a kis porontyoddal kapcsolatban is ezért kell ennyire kondícionálni magadat, hogy itt bizonygatod, mennyire nem bántad meg, mert valójában valahol bánod, mert tudod, hogy feladtál érte dolgokat.

És valójában, tudod, ez a ciki. Mert mindannyian, gyerekvállalástól függetlenül feláldozunk dolgokat azért, amit szeretünk. MINDEN befektetés áldozatot kíván, legyen az plusz munka, kevesebb alvás, lemondás bármilyen jóról. De az ilyen véranyák, mint te, pont azt mutatják meg a világnak, hogy milyen az, amikor valaki nincs kibékülve ezzel a maga által hozott áldozattal. Talán mert fiatal volt, naiv volt, mert elhitették vele, hogy így kell lennie és nem lehet másként... de belement valamibe, amit abban a formában ma már nem úgy tenne. ÉS EZ a GÁZ.

Mert én is lemondtam dolgokról, az állatokért, a férjemért, a munkámért. A boldogságért is. Az anyagi biztonságért is. Csak én nem jövök másokat szidni, amiért nem így tesznek, mint én. Nem köpködök mindenkire, aki nem akar otthon 5+ állatot tartani, vagy aki nem akar külföldre költözve új életet kezdeni, vagy aki nem olyan ágban akar sikereket elérni, amiben nagyon nehéz és aligha jövedelmező.

Mert én elégedett vagyok az életemmel. Veled ellentétben.

#137

Amúgy igen, és borzasztó idegőrlő, amikor egész éjjel üvöltenek megállás nélkül, de persze ha mondjuk rokonságba viszik őket, akkor az anyuka le van sz*rva, csak a baba a minden, a szent, hogy jaaaj ungyulibungyulii kisbabucii, de az nem számít, hogy anyuka ki van dögölve az állandó éjszakázástól, és karikák vannak a szemei alatt..