Kiakadnátok azon, ha az anyukátok el akarná adni a nagymama után örökölt házát, és a pénzt egyszerűen csak felélnék apátokkal? Mi a véleményetek az ilyen szülőkről, akik nem támogatják a gyerekeiket?

Én úgy gondolom, hogy bár jogilag valóban csak a szülő, illetve hát az elhunyt legközelebbi leszármazottja örököl, de attól még szerintem az a pénz minden leszármazottat megilletne.

Nyilván ha mondjuk 1-2 millió forintról van szó, azzal sokat nem lehet kezdeni...

De például barátnőm anyai-nagyapai ágról nemesi családból származik, a dédnagyanyja azt hiszem színésznő volt, a dédnagyapja valamilyen magas rangú katona, szóval tényleg gazdagok voltak, ékszerek, értékpapírok, pesti lakások, ha megmaradt volna, ma szerintem megvehetnék belőle magát mészáros lőrincet is...

DE mivel a nagyapja egy lusta, önző ingyenélő kis élősködő volt, és bár a dédnagyi kikötötte (sajnos csak szóban), hogy támogassa a gyerekeket, de a vén majom egész életében a szülei pénzéből élt, szó szerint felélte, a haláluk után az örökséget (nagyon nagy örökséget) szintén, soha életében nem dolgozott, de mégis luxusban élt, de azért évente egyszer nagy kegyesen küldött 20 eurot a lányáéknak. :')

Persze, nyilván barátnőm családjában mindenki tisztességesen dolgozik, nem élnek szegénységben meg ilyesmi, nem is foglalkoznak ezzel már, de azért a mai világban nekik sem könnyű, és hát ha belegondol az ember, hogy "basszus, simán lehetnék GAZDAG, de úgy igazán gazdag, ezer lehetőségem lenne, sokkal könnyebb lenne minden, sokkal több álmom válna valóra" és stb... és mindezt a lehetőséget, ezt az életet elveszi tőled egy (vagy két) köcsög, aki nem hajlandó osztozni... Szerintem ez szörnyű.

És érdekes, hogy nálunk (és náluk is a család többi ágán), az a természetes, hogy ha ilyen történik, vagy akár más okból nagyobb pénz üti valaki markát, akkor abból valamennyi mindenképp a gyerekeké lesz, ha más nem, akkor valamilyen lekötés formájában, hogy később tudjanak vele gazdálkodni.

Sajnos, ha ilyen rokonaid vannak, akkor nem tudsz mást tenni, mint elengedni a dolgot, fulladjanak bele a pénzükbe akkor, úgyse ér sz**t se az életük azon a pár forinton kívül.

Te meg annál erősebb leszel, ha magadnak kell mindent összehoznod... igen persze, sokkal nehezebb így, de ha nincs más választásod... :/

"Igen, mert egy normális családban felmerül az az eshetőség is, hogy esetleg majd a gyerekeknek is jól jönne majd."

Valóban.

Anyósom legjobb barátnője a sógorom anyósa. 86 éves, ha jól emlékszem. Nos, pár evvel ezelőtt valahogy kiderült, hogy azért nem költözik kisebb lakásba, vagy idősek otthonába, mert ha eladná ezt a házat, akkor nagyobb összegű adót kellene fizetnie és azzal szerinte "elvenne" a gyerekei örökségéből. Amúgy 4 gyereke van, az egyik lánya a volt sógornőm, aki a 3 mar felnőtt fiával ugyanabban az utcában lakik, úgy 200 méterre. Havonta úgy egyszer látogatja meg a sógornőm, aki amúgy minden alkalommal beleköt valamibe. A kapcsolat olyan jó az idős hölgy meg a gyerekei között, hogy a kölkök kb lexarjak, mi van vele. Pl eszükbe nem jut, hogy mondjuk felhívják hétközben, van e otthon kenyér, kell e valami. De látod, ő pont azon van, hogy a gyerekeinek legyen majd valamilye... Szép, nem?

25!

Hát épp ez az. Tragikus az egész. Ahogy a szülőknek volt lehetőségük valamit összeszedni, úgy a gyereknek is van. Sőt, a gyereknek mindig több lehetősége lesz, minden generációban egyre többre jutnak. Anno pl már az érettségi is ritkaság számba ment, ma még kb alap a diploma. Egyre messzebb juthat az ember a saját erejéből, nem a szülőkre kell számítani. Nyilván jó, ha tudnak és akarnak is segíteni, de nem azért vannak, hohy mindent a gyereknek minden áron.

"Mikor lett ez divat, hogy a gyerek az örökségre hajt?"

Mondjuk, az elmúlt évezredekben pont az volt az alapvető és megszokott, hogy szegényeknél a fiatalok a szülőkhöz alapítottak családot, a gazdagoknál meg ment tovább nekik az öröklött vagyon, házasságkötéskor kaptak a családban már meglévő földből, kastélyból/majorsági házból, ingóságokból. Senki nem tartotta számítónak a fiatalokat, mert tudták, hogy ők kapják meg az elhunyt nagyszülők otthonát, hiszen ez volt a természetes, ebben a szellemben nevelkedtek az emberek, akkor az számított szégyennek meg gáznak, ha valaki nem kapott hozományt a szüleitől, akár férfi volt, akár nő.

Ez "a fiatalok teremtsenek meg mindent maguktól a nulláról" típusú gondolkodás csak a nemtörődöm és lusta szülők hedonista sajátja.

"Ahogy a szülőknek volt lehetőségük valamit összeszedni, úgy a gyereknek is van. Sőt, a gyereknek mindig több lehetősége lesz, minden generációban egyre többre jutnak. Anno pl már az érettségi is ritkaság számba ment, ma még kb alap a diploma. "

Csakhogy ez a jelenség pont nem előny, hanem hátrány. Igen, az én nagyszüleimnek elég volt a 8 általános, a szüleimnek meg az érettségi - csakhogy azóta nagyot fordult a világ, és a végzettségükkel mai fiatalként minimálbért keresnének. Na, abból biztos nem szednének össze semmit. Anno, ha, valaki el akarta kezdeni az életet, elég volt 16-18 éves korig dolgozni, a mai fiatalokkal szemben meg elvárás, hogy legyen diplomájuk, meg beszéljenek két nyelvet meg menjenek továbbképzésekre, mondjuk munka meg gyereknevelés mellett. Hát az én felmenőimnek speciel nem kellett még pluszban tanulniuk is, hogy legyen biztos munkájuk fiatalon.

Ja, arról nem besz3lve, hogy a fizetésekhez képest nem voltak így leszállva az árak sem. Sok tanulmány született arról is, hogy a fejlett világban a 80'-as évek második fele óta csökken a reál életszínvonal, azóta van, hogy a fiataloknak mindig többet és többet kell tenniük azért, hogy legalább úgy éljenek anyagilag, mint a szüleik.

Mellesleg, az én nagyszüleimnek segítettek otthonteremtésben a saját szüleik, a szüleimnek is segítettek a nagyszüleim, csak a mi szüleink nem segítettek már nekünk arra hivatkozva, hogy "nem kötelességük, hisz már felneveltek".

Aztán csodálkozunk, hogy a fiatalok nem alapítanak családot albérletbe meg 30 évnyi hitellel a hátukon, miközben minden munkahely tök bizonytalan.