Kiakadnátok azon, ha az anyukátok el akarná adni a nagymama után örökölt házát, és a pénzt egyszerűen csak felélnék apátokkal? Mi a véleményetek az ilyen szülőkről, akik nem támogatják a gyerekeiket?

Három éve például hozzájutottak 6 millió forinthoz, abból is már csak 3 és fél van.

Ez nem arra utal, hogy minden fillért egyből hülyeségre költenek. Valószínűleg a ház ára is megmaradna, nem gondolod?

Most úgyis kapod majd itt a válaszokat, hogy az az ő örökségük, azt tesznek vele, amit akarnak és te semmit nem várhatsz el, ami jogi értelemben valóban így van, de...

... de én egyetértek veled, szerintem alapvetően gáz az, amikor egy szülőnek lenne rá lehetősége, hogy kicsit támogassa/elindítsa a gyerekét az életben és nem teszi. Ez valahol azt jelenti, hogy nem szereti annyira a gyereket, hogy jobb életet akarjon neki, nem érdekli különösebben a gyereke boldogsága, ez az igazság.

Mi igyekszünk spórolni a gyerekeknek, de azt is megbeszéltük már, hogy ha egyszer öröklünk esetleg - férjem szüleinek oldaláról várható nagyértékű ház majd egyszer - akkor ha csak nem nyomorgunk, akkor a gyerekeknek fogjuk adni, hogy ők is otthonhoz tudjanak jutni.

Szerintem ez a normális dolog, de jön majd a sok proli mindjárt, aki leoszt.

Sajnálom,de én nem értek veled egyet

Nem nem akarnék ki

Anyád örökölt és nem te, ergo azt csinál vele amit akar

Hasonló volt nálunk is, nem akadtam ki.

Amikor nagyapám lakását eladták, apám vett magának egy nagyobb kocsit, a régit meg nekem adta, ennyit láttam belőle, és nem zavart. Ennek is örültem. Fogalmam sincs, hova lett a többi pénz, és őszintén nem is érdekel. Nekik sem hagyom, hogy a pénztárcámban turkáljanak, így én sem turkálok az övékben.

Amúgy kifejezetten jó a kapcsolatunk, sokat találkozunk, szeretjük egymást

Úgy gondolom nem kötelessége 1 szülőnek se a gyereke feneke alá tolni kocsit házat akármit. Vagy, hogy a dolgozó gyermekének kellene adnia extra bevételt.

Felnevelt kitaníttatott a többi rajtad áll.

Megint más kérdés, hogy jóérzésű szülő támogatja mindig minden életkorban, élethelyzetben gyermekét ahogyan tudja.