Férjemnek unokái, nekem nem azok, ilyenkor hogy kezelnétek?

Nézd, én folyamatosan olvasgattam a tegnap az egészet, de nem szóltam bele, pedig érdekelt.

Mégpedig azért nem, mert az volt az érzésem, hogy ilyen nincs. Nem mintha nem láttam volna hasonlót, csak ott vagy megoldódott, vagy nem élte túl a házasság. Én tudom, hogy egy sértett kiskamasz elviselhetetlen tud lenni, csakhát mégis a kérdező volt a felnőtt. És ő lépett be a leányzó életébe. És ahogy írta, elég hosszú ideig lakott még velük.

Az én anyám 50 évesen ment hozzá a 60 éves mostohaapámhoz, akinek volt egy 16 éves fia, akit ő nevelt. Hát anyám sem volt egy könnyű eset, a srác sem volt túl boldog a helyzet miatt, aztán valahogy mégis összerázódtak. Nem voltam ott, nekem már saját családom volt, de kívülről is láttam, hogy valahogy igyekeznek.

Aztán arra gondoltam, hogy a nagy szakadás valahol akkor történt, amikor a lány már felnőtt, mielött elköltözött volna. És akkor teljesen érthető a kérdező hozzáállása.

152!

Igazad lehet valahol. Az az érdekes, hogy azért ha előbb nem, de amikor a felnőtt korú (előző házasságból) született gyerek elköltözik otthonról, utána legtöbb esetben normalizálódni szokott a helyzet. Mert már nem függenek egymástól, nem kell elviselniük egymást a mindennapokban.

Biztosan a kérdezőnél is lehetett volna így. Ha pl. a lány az elköltözés után a mostoha elé áll, és elmondja neki, hogy ő elköltözik, nézzen majd be hozzájuk, amikor gondolja.

Kérdező biztosan benézett volna. Aztán szóba kerülhetett volna, hogy azért bármi is volt, lehetne egy alap udvariasság által működtetett kapcsolat köztük.

Itt pont ez nem volt meg. És ezt nem a kérdezőnek kellett volna kezdeményeznie, mert nem ő költözött új otthonba. Tehát itt a lány is keményen távolságot tartott 4-5 évig. Amikor meglett a gyereke, akkor is, ahogy visszanéztem, a gyerek 4 hónapos korában írta először a mostohaanyjának, hogy menjen ő is megnézni. Tehát az nem zavarta, hogy előtte négy hónapig csak az apja járkál hozzájuk.

Én is azt mondom, a kérdező akárhogy is dönt, megértem.

Hogy még messzebb menjek: Egy harmicas felnőtt "lánynak" pl. illett volna az új otthonukba meghívni az apját és a mostohát pl. beköltözés után egy kávéra, beszélgetésre, ha úgy tetszik, üres jópofizásra.

Mert ugyebár ez az üres jópofizás van elvárva itt többek szerint a mostohától is pl. karácsonykor.

Nekem azért harmincas kétgyerekes anyaként (ha ezt a beköltözés utáni "kötelező udvariassági" meghívást nem ejtettem volna meg, pl. nem lenne képem így odaállítani meghívatni magam és a kis családomat karácsonykor. Még akkor sem, ha apámhoz megyek, mert ott a mostoha is, aki a hagyományos női szerepek szerint elém fogja tenni a kaját, sütit, kávét, stb.

Szóval vannak itt elmaradások a fiatalasszonyka részéről rendesen.

Szerintem korrekt véleménynyilvánítás, tanácsosztás stb csak úgy lehetne ebben a kérdésben, ha ismernénk a történetet a másik fél szemszögéből is. Az éremnek mindig két oldala van, én nem törnék pálcát egyik ember fölött sem, mint ahogy itt azt sokan tették.

Egyébként kedves kérdező, a szituban csak te dönthetsz, te érzed, hogy mi a legjobb megoldás számodra.

Szerintem egy önző vagy, érzelmileg gond van veled. Nem kell nagymamának lenned, de necsak magadat nézd, hanem a férjedet, a lányát, a piciket is, nekik ez a dolog hogy esik?

Alapból csak kibírnád hogy néha emberségből elmész, megnézed őket, stb. Már csak a férjed miatt is. Nem mindig azt tesszük, ami nekünk jó, tekintettel kell lennünk másokra is. Vagy aki mások érzelmeivel nem törődik, éljen egyedül, hogy ne bántsa meg őket!

Én a szomszéd gyerekeivel se vagyok így, vagy rokon gyerekekkel sem!

Írja a kérdező, hogy :A lány többször hívott már" Meg:Néha fényképeket is kapok..."

Miért írjátok, hogy a lány a hibás? Térdenállva kéne neki könyörögni, hogy ugyan már, nézd már meg néha a gyerekeimet?

Én úgy vagyok vele, ha valakit hívok egyszer, de nem jön, nem fogok könyörögni, hanem rosszul esik, ha a gyerekeimre, akik nekem a legfontosabbak, rá se néz.

Hívott a lány, édes pici babák vannak, belehalnál ha udvariasságból, a másik fél érzelmeit nem eldobva ritkán megnéznéd őket?

Rengeteg ellentmondás van az egészben.Igen, a másik felet is meg kéne hallgatni, meg a férjet is.Szerintem nem így vannak a dolgok, mint ahogy kérdező leírja.