Férjemnek unokái, nekem nem azok, ilyenkor hogy kezelnétek?

Kedves 135!

Döbbenet, amit leírtál, és milyen igaz. Ezek szerint ez a szakmád (hivatásod).

Én csak amatőr módon kapisgálom a dolgokat, de: Amit leírtál, sajnos a barátnőkéknél bejött:((((

Én azért is fejtegetem a véleményemet, mert nála (náluk) látom, ő is özvegy férfihez ment, és volt első házasságból gyerek.

Barátnőm is látta, hogy valami baromira nem kerek. Csak arra nem is gondolt, hogy pl. családterápiára menjenek, inkább a közös gyerek születése után (kétéves korában) elment egy pszichológusnőhöz. Tapasztalt, ötvenes hölgy volt a pszichológus, és ő (miután ugye a családi viszonyokról kikérdezte, és felvázolta az egészet), azt mondta: A közös gyerek lesz sajnos a "mutatója" a családi viszonyoknak. A közös gyerek, (az ő imádott kislánya) fogja megsínyleni az egészet.

Barátnőm ezt már túlzásnak vélte, mondván, ő imádja, apuka is szereti nagyon a kicsi lányt, már kétévesen látszik, hogy okos, értelmes, kedves, kiegyensúlyozott baba.

Nem eresztem bő lére, osztályelső volt mindig, a gimiben is, a tanulmányi versenyeken is tarolt. A családban aranyos, alkalmazkodó, az anya-lánya kapcsolat példás.

16 évesen öngyilkosságot követett el:((((((((

SOHA nem tudták meg az OKÁT, mert konkrét OKA nem volt (szerelem, sulis kudarc, rossz társaság, ilyen okok nem voltak).

Most, hogy olvastam, amit írtál, ahogy kifejtetted az okokat, beleborzongtam, komolyan. Teljesen Téged igazol Barátnőm tragédiája.

141- amit elmeséltél, az egy szörnyű tragédia, olyan, amire nincsenek szavak.

És akkor képzeljük, el hogy mondjuk új feleség, már gyerek megszületése előtt, után érzékeli, hogy ez így nem kerek és próbál érte tenni. Harcol, de nem tehet semmit, mert a társadalom (sok esetben, ha nem megfelelő szakemberhez megy, még a szakember sem mentesül az előítéleteitől, sajnos nagyon sok ilyen van) egyből megbélyegzi, beállítja gonosznak. Már-már maga is elkezdi hinni, hogy ő tényleg gonosz, rossz ember... (sok esetben így van)

Közben miről van szó:

Van egy tragédia édesanya meghal, ez tény, hogy nagy trauma. De azt kéne az előző házasság gyerekével megértetni, hogyha beszélhetne édesanyával 10 mondatot, vajon mit mondana neki, ha fentről látná, hogy történetesen nagy szerencsével apukának normális nevelőanyát sikerült választani: Azt, hogy viselkedj rendesen, mert ez a nő jó lesz hozzád, tudom érzem látom és hidd el hogy neked is jobb lesz ha én nem vagyok hogy veled valaki szeretettel bánik. Vagy azt, hogy igen, fogjál rám mindent, utálj mindenkit, tegyél keresztbe ahol tudsz és majd a nagy feszültség amiben éltek szuper lesz. Az elsőt mondaná. Csak az a baj, hogy ezt nem tudja új feleség megértetni előző gyerekkel. Mert a gyereknek ő egy vadidegen, ahogy a gyerek is neki. Ez tény. Nem vélemény. Ehhez az édesapja kell, a nagyszülei akikre jobban hallgat. Na most most amikor ez nincs, apuka nagyszülő ráhagy mindent... akkor annak ez lesz az eredménye (ez a tragédia szélsőséges eset, de a korábban leírtak lesznek az eredményei) És akkor mindjárt kiderül, hogy itt elsősorban nem az új feleség az ok. Hanem a hibás nevelés, AMI édesanya halála után, új feleség érkezése előtt történik.

és még egy dolog: (135,121 vagyok)

Ne beszéljünk arról hányszor hallom, mikor új feleség, aki amúgy ellátja az előző házasság gyerekét, jogosan egy helyzetben fegyelmezni akar, a gyerek részéről elhangzik a mondat "Te nekem idegen vagy, nem vagy az anyám" És apuka csak bambán les... Ja vagy értem, a gyereknek az új nő egy idegen, ez rendben van, de új nőnek szeretni KELL gyereket. Miért? Neki is ugyanolyan idegen a gyerek, mint a gyereknek ő. És igenis, ha ellátja, akkor itt apukának kell közbelépni, hogy "Kislányom álljunk meg. Ő nem az anyukád, nem is lesz az sosem, ezt senki nem kérte, mondta. De ugye milyen jó volt mikor szülinapodra megsütötte azt a tortát gondoskodása jeléül? Ugye milyen jó, hogy van tiszta ruhád, mikor tanult veled matekot stb. Nem az anyukád de sok dolgot megtesz érted, és próbál jó dolgokat hozni az életedbe. Mikor így beszélsz ez neki fáj. Kérlek, ha valami nem tetszik, ne így fogalmazz, hanem bántás nélkül mondd el Te mit gondolsz" - Ne hanyagoljuk már el az édesapa nevelő szerepét ezekben a helyzetekben. És akkor eleve, a normális gondolkodás nem csak az új nővel alakul ki, hanem egyébként is. Mert ugye egy munkahelyen, baráti viszonyban, iskolában sem ordítunk mindent a másik fejére, ahogy eszünkbe jut, ahogy a csövön kifér, akkor miért gondoljuk, hogy előző házasság gyerekétől ez oké az új feleséggel kapcsolatban. Ugye ha bántó dolgot mondunk teszünk bocsánatot kérünk a munkahelyen, iskolában, mindenhol (értelmes esetben) Akkor miért nem várható ez el előző házasság gyerekétől is új nő felé, ha átlép egy határt...?

142-re: Igen, a nevelés lenne a kulcs, amit valóban az anya halála és a mostoha érkezése közötti időszakban kellett volna megejteni.

Itt a kérdező példájában ahogy kiveszem, a férj azért elég puhap....cs, úgy értem, szerintem konfliktus kerülő alkat. És hát nyilván mindkét féllel szemben az.

Van olyan ember, akinek már az is konfliktus, ha meg kell beszélni normálisan egy problémát, még annyit sem vállal fel. Ezek általában a kérdező által is írt áldott jó ember férjek.

Aztán nem biztos, hogy ez pont jó is.

124!

Na itt van zavar a fejekben. Úgy fogalmaztál, hogy "a mostohának viselkedjen jól" a lány?

Nem, nem a mostoháNAK viselkedjen normálisan.

Hanem azért mert családban él, ahol még él rajta kívül 3 ember, (apja, mostohája, féltestvére),akik normálisan szeretnék élni az életüket.

"akkor amikor férje örökölt, rávágott volna az asztalra, hogy álljunk már meg, itt van egy közös gyerek is és ha apuka örököl, akkor mindkét gyereknek JÁR fele-fele arányban"

De most komolyan...sokszor olyan dolgokat magyaráztok bele a történetben, ami nincs ott. Hol írta a kérdező, hogy a férje örökölt? Azt írta, hogy a lány örökölt a nagyszülei után. Gondolom, az anyai nagyszüleiről van szó, akik után ő az örökös, mert az anyja meghalt.

"De most komolyan...sokszor olyan dolgokat magyaráztok bele a történetben, ami nincs ott."

Igen, pl. tegnap is csupa olyat magyaráztak bele, (ahogy így visszaolvasom), ami nincs is ott.

Hogy pl. irigyli a kérdező a lányzó induló tőkéjét.

Őszintén, én még az általam öröklöttet is átadnám neki, ha az az "ára", hogy külön lakhasson, és fel se merüljön a szülői házban lakni a lánynak férjével, gyerekeivel.

Amúgy van egy jó tanmesém, érdemes elolvasni.

Nővéremről van szó, neki is özvegy férfi került a látóterébe, hozzá is ment feleségül.

Két gyerek volt, hát nem volt a testéremnek egy leányálom, de ezt most nem részletezem.

A szomszédasszony (tesómmal egyidős nő) sokszor látta a tesómon, hogy valami nem kerek, tesóm is panaszkodott neki időnként. A szomszédnő csak azt mondta mindig, hogy "ugyan, ne vedd magadra", meg "rendes gyerekek ők", meg "fogd fel lazábban".

Na, de az élet nagy rendező ugye: Bekövetkezett, amiről a szomszédnő álmában sem gondolt: Rá 5 évre elhagyta őt a férje egy másik nőért. (Nekik akkor már kiröppent fiatal-felnőtt gyerekeik voltak, mármint a szomszédasszonynak).

Szomszédasszony pedig összejött egy (mit ad Isten), özvegy férfival. Akinek két fiatalkorú gyereke volt, 15 és 17 évesek, pasi hozta őket is természetesen.

Na, akkor rá egy évre, amikor összefutott nővérem a volt szomszédasszonyával (mert közben elköltöztek, tehát nem taliztak már minden nap), kérdezte, hogy s mint zajlik az élet, milyenek a két (mostoha)gyerekkel a mindennapok.

Erre szomszédasszony eleinte mismásolt, majd kiöntötte a szívét. Kb. arról szólt, hogy ő erre nem is gondolt, és hogy ez így nagyon rossz, és hogy ő, ő, őőőőőő, aki mindig is szerette a tizenéves korosztályt, és mindenkinek a gyerekével kijött, EZZEL a két gyerekkel egyszerűen nem tud mit kezdeni.

Hát, ennyi.

Akkor az ő logikája mentén a nővéremnek kellett volna javasolnia a szomszédnő felé, hogy "de hát ne vedd magadra", meg "rendes gyerekek azok", "te túlzod el".

Ugye, milyen más kívülről osztani a jótanácsot, és milyen más benne lenni?