Holnap kell mennem abortuszra, én szeretném megtartani, de a párom az anyagi okokra hivatkozva azt akarja, hogy vetessem el. Hogyan tudnám meggyőzni?

Kedves utolsó, tényleg az ördögtől van az a nő, aki alig várja, hogy a kisbabáját magához ölelje, és felnevelje, ugye?

Hogy milyen szavakat használt, ahhoz pedig te férfiként úgysem értesz, hogy meghalld belőle, ez a nő VÁRJA, hogy anya lehessen. Valószínűleg jobb, mint a tiéd, ha szerinted kisbabát megölni helyes dolog.

Kedves #45, "A párod pedig még egyszer hálás lesz azért, hogy életben maradt a közös gyermeketek!" - én elhiszem, hogy nektek sokkal fontosabb a magzat sorsa, mint bárki másé a történetben, de légyszi ne kábítsátok már a Kérdezőt valótlan dolgokkal... biztos van néhány ilyen is, de valójában a többség max negatív előjellel lesz "hálás" annak, aki saját akarata ellenében tönkretette az életét.

Persze ettől még a Kérdező tényleg megtarthatja a terhességét, ő van döntési helyzetben. Csak inkább arra készüljön, annak van nagyobb esélye, hogy egyedül, a saját rendelkezésre álló lehetőségeiből kell finanszíroznia és megoldania az egészet.

Jaj, micsoda végletek vannak továbbra is!

' Tuti egyedül maradsz!", "Tuti hálás lesz később!", ti jósok, látók lehettek!

Le kell ülni, beszélgetni!!!

Ha nagyon szeretnéd a babát és még egyszer jelzem, több embernek havi 80 ezer se marad tisztán(!), akkor ha lehetőség van rá, kérj egy új időpontot abortuszra, ezt mondd el a férjednek is, hogy azért tetted, hogy legyen időtök még egyszer átgondolni ezt KÖZÖSEN!

Kedves 52, ha mindenki arra várt volna, hogy tökéletes anyagi és párkapcsolati pillanatban szülessen a gyermeke, ma kb 2 millió ember élne a földön :)

Talán TE sem születtél volna meg.

És honnan tudni azt, hogy akinek vannak milliói a számláján, a gyerek születése után egy évvel nem hal meg, vagy nem megy tönkre? Akkor egyévesen fojtsa vízbe?

Ha egy pár nem védekezik, akkor vállalni kell a felelősséget a megszületendő életért, és nem a legegyszerűbb válasz az, hogy ki kell kapartatni az élő magzatot.

Az első gondolatom, hogy iszonyú dühös vagyok, mert mindketten olyan helyen dolgoztok, ahol ezek szt van munka (iskola, önkormányzat), csak olcsóbbak vagytok az államnak közmunkásként, ahelyett, hogy felvennének rendesen és kapnátok minimálbért akár :( Rohadt egy ország ez.

Nem olvastam végig, amit eddig írtál, írtak, nem tudom, a párod milyen körülmények között nőtt fel, talán gyerekként megtapasztalta, mi az, hogy nincs és ezt nem akarja a saját gyerekének. Gondoljátok végig, költetek-e most olyanra, amiről le tudtok mondani és a babára fordítani.

Papír, ceruza, mennyi bevétel van most, mennyi lesz akkor, mennyi a kiadás most, mennyi lesz akkor. Mindkettőtök rájöhet, hogy a másiknak van igaza. Én akkor szültem, amikor nem volt gyed, gyak gyes (97-ben), de csak ezért el nem vetettem volna a babát, pedig elég nehéz volt...

Én nem tudom, mit tennék a helyetekben.

Először is: védekeznék.

Ha mégis becsúszik a baba, nyilván fontolóra venném az abortuszt, ha az anyagi helyzetem nem tenné lehetővé. Sajnos, sok ismerősöm szült már a szülei nyakára, úgy, hogy a párja vagy közmunkásként dolgozott, vagy nem is dolgozott. Ebből persze, jöttek a viták, a nagyszülőknek elege lett abból, hogy a lányuk és a gyerek apja nem tudják eltartani ketten a gyereket, állandóan rájuk számítanak. Nem szeretnék ilyen helyzetbe kerülni...

De van egy ellenpéldám is. Anya Tatáról került Csongrád megyébe, és apával együtt vettek egy házat. Nem éltek túl jól, egy szobában volt egy kályha és kész. Azután jöttem én. Anya mesélte, hogy senkire sem számíthattak, meg ő nem is olyan fajta, mindent önerővel ért el. Éjszaka dolgozott, amíg én aludtam - szerencsére nemigen keltem fel esténként. Reggel pedig ellátta az itthoni teendőket. Apa is dolgozott, ő nappal, így meg tudták oldani a dolgokat. Nehezen, de ment minden. Most már szerencsére sokkal jobban élünk, és igaz, hogy 1988-ban születtem, de a szegénység akkor is rossz volt, főleg egy gyerek mellett. Persze, munkalehetőség több akadt.

" Ki fizet ezért? Az ördög?" - ejj, Scythian, ha Te képviseled itt az Istent, akkor tényleg nagy érdeklődéssel várom az említett fél ajánlatát:)))

Valójában persze, csak mint hasonló dolgokat a másik oldalról már átélt ember, nem szeretném, hogy férfiak, párok, gyerekek jussanak hasonlóan pocsék, kezelhetetlen, elviselhetetlen helyzetbe, mint amit én már megtapasztaltam a saját bőrömön. Ennyi.

"

Kedves utolsó, tényleg az ördögtől van az a nő, aki alig várja, hogy a kisbabáját magához ölelje, és felnevelje, ugye?

Hogy milyen szavakat használt, ahhoz pedig te férfiként úgysem értesz, hogy meghalld belőle, ez a nő VÁRJA, hogy anya lehessen. Valószínűleg jobb, mint a tiéd, ha szerinted kisbabát megölni helyes dolog.

"

Én a te oldaladon állok. Ez egy régi történet amibe belecsöppentél, de azért jó lenne, ha javítanál a szövegértelmező képességeden :-)))

az én álláspontom nem csak az hogy anya legyek.

Egy az az izé ami benned van még nem egy kifejlett baba,amilyen képeket látok ilyenkor inkább olyan mint egy alien a még nem kifejlett szervezetével.Egy kis pötty és mivel még szinte semmije nem alakult ki nem is tud sikoltani(ahogy azt külföldön hangsúlyozzák)

Szóval ez nem gyilkosság,gyilkosság megölni valakit akinek már van személyisége.

Kettő:

Én csak akkor lennék hajlandó gyereket szülni ha a párom is tiszta szívből akarná,mert akkor együtt várhatnánk boldogan a jövevényt,mindenben támogatna és nem kéne semmin aggódnom.

Én csakis egy stabil családba szülnék babát,Sosem jó egy gyereket rászülni a másik nyakára mert vagy elhagy vagy veled marad,de már semmi sem marad a régiben.

Boldogtalan lennék ha nem lenne teljes a családom.