Tényleg nagyon régimódi vagyok? Részletek lenn!

A "tradíciót" megszakítva mindenkit lebaszok:

Szerintem a válaszolók körülbelül olyan begyöpösödött, kivénhedt senkik, mint ahogy ŐK látják a kérdezőt.

Tisztázzunk már pár dolgot "okostojások":

A diplomát sz@rt se ért. Nem tudom, ti hol éltek (talán 1970-ben?), de manapság csak mint papírként tekintenek (voltam pár helyen, még csak nem is nézték....) rá mindenhol a TUDÁST nézik. Én is megcsinálhatnék 120 "büfészakot" csak bírjam pénzzel (meg idővel), úgyhogy végig dugom az egész évet.

A második dolog, a kib@szott nagy irigység jellemző rátok úgy általánosságban, amiről talán nem tehettek, mert én is utálom, a kérdezőt, azért mert Ő ezt megteheti, én meg nem. Nem egy kérdés volt már ezen az oldalon, mikor olyan nem dolgozó anyukák sírtak, akik nem tudják megoldani a gyereknevelést és a háztartás vezetést, mert a férjük nem segít (na erre válaszoljatok "hárpiák", nem kérek kitérő válaszokat). Ilyenkor nem semmiség a házimunka mi? A köcsög bu.zi férj, miért nem segít..... Persze most más a helyzet, nyavalyogjunk már pár sort ennek a h*lye pics@nak. Most sajnáljuk már szegény férjt (de csak azért mert nem szimpi a kérdező néni...., amúgy tuti a pasi lenne a hibás, még most is :D), máskor bezzeg mindig a férfiak a hunyok, ezen a nő-soviniszta fórumon.

Szerintem a szülőknek azért kellene pénzt ölniük a gyerekükbe, hogy boldog legyen. Ő így lenne boldog. Akkor? Lehet nem tetszik nekik, de, ha a lányunknak így jó? (Na vajon akkor mi a helyes megoldás? Mert nem egyértelmű.....)

A kérdezőnek: Viszont abban nagyon igazuk van sajna, hogy függni fogsz a férjedtől. H*lye vagy. Most lehet szeret, de mi lesz 5 év múlva? Ha esetleg nem lesz szerencséd, majd nézheted, hogy hozza fel a rib@ncait. Egy 40 éves senki leszel. Ezeket átgondolhatnád, mert a kaki, ha te most úgy érzed, hogy "TI" őrökké együtt maradtok. Elég, ha 10 év múlva jön egy friss pénzéhes friss húsi, aki rátapad a férjedre, vajon akkor is úgy fogja gondolni, hogy "mi"?....., vagy mi van, ha valami történik vele?

21/F

Kicsi fiam, örülök, hogy a magad 21 évével és hatalmas élettapasztalatával meg tudod ítélni a hozzászólókat.

Gratulálok.

A válasz megírásának időpontja: ma 20:53

bocsi, de 21 évesen is lehet véleménye.

szerintem sokkal kulturáltabban fogalmazta meg az álláspontját, mint néhány más hozzászóló. még akkor is, ha esetleg tartalmilag nem értesz vele egyet.

49/F

"Kicsi fiam, örülök, hogy a magad 21 évével és hatalmas élettapasztalatával meg tudod ítélni a hozzászólókat.

Gratulálok."

Te meg kitörölheted a segged a nagy élettapasztalatoddal, ha csak ennyit tudsz hozzáfűzni.

kedves nagyon művelt kislány!

csupán egy évvel vagyok nálad fiatalabb, de soha eszembe nem jutott volna, hogy ha már annyit küzdöttem a diplomáért, akkor utána otthon növesszem a valagamat... meg hát a bőr is lesülne a képemről anyám és a párom előtt. én is a konvencionális értékrendben hiszek, de ez már azért túlzás. szeretnék otthon maradni 3 évet a kisgyermekemmel, de utána miért ne dolgozhatnék?

én nagyon tisztelem az anyukámat, és a nagyszüleimet is, akik már sajnos nem élnek... és tudod miért? mert az egész életüket végigdolgozták, hogy nekem jobb legyen, és ezzel példát mutattak arra, hogy hogyan érdemes élni. ezért tisztelem őket. mert maradandót alkottak, és azok az emberek, akik a vendégeik, üzletfeleik voltak, a mai napig csak jókat mondanak róluk.

ha anyukám egész nap csak otthon meresztette volna a seggét, akkor lehet hogy most nem tudnék így felnézni rá...

Nem vagy régimódi. Önző vagy és tapasztalatlan/tudatlan. Ez utóbbi korodból adódhat, az előbbi nem.

A szüleid érzéseit meg lehet érteni. A taníttatásodra szánt össeget magukra fordítva, biztosan kényelmesebb, kellemesebb életük lehetett volna.

Úgy hiszem, zűrzavar van a fejedben. A saját karrier, a munkavégzés nem ellentéte a nőiségnek. Az anyává válásnak sem. Ezek együtt képesek működni, harmonikus életet biztosítva.

Egy boldog párkapcsolatban szükség van egyensúlyra.

Ez vonatkozik a lelki, érzelmi, anyagi és szellemi egzisztenciára.

Te feladni készülsz az önállóságodat. Anyagi, érzelmi kiszolgáltatottságba kerülsz. Ha "kivonulsz" a világból, bizony be fog szűkülni minden körülötted. Ez már 2-3 év otthoni gyereknevelés után jól érezhető, Te pedig az egész életedet így akarod leélni. Önmagadat fosztod ki.

Magánélet, egyéni vágyak, karrier, külön sikerélmények bizony egy jól működő házasságban is vannak és szükséges is, hogy legyenek. Egy párkapcsolat nem az önfeladásról szól.

Ha nőként szeretnél érvényesülni az életben úgy, hogy Te ellátod a háztartást, gyerekeket szülsz és nevelsz- a párod pedig biztosítja az ehhez szükséges feltételeket, akkor azt szerintem egyetlen módon tudod megtenni úgy, hogy ne eltartó-eltartott viszony legyen.

Vegyetek pár hektár földet. Termeld meg a családnak szükséges élelmet, nevelj állatokat, moss és mosogass kézzel, süss kenyeret, varrd meg a család ruháit.

Ekkor lesz egyensúly.

Ha azonban úgy tervezed, hogy a gép mos és mosogat, félkész vagy kész élelmiszerekből készül az ebéd, a boltban vásárolod meg a zöldséget, húst, ruházatot...akkor álltatod magad. Akkor Te csak kényelmes életre és anyagi biztonságra vágysz. Talán bejön, talán nem.

A kérdezőnek akkor is igaza van abban, hogy a gyerekeknek sokkal jobb lenne egy otthon lévő anyuka. Az enyémek de szeretnék! Csak nem merem megtenni. Én vagyok aki az életét röviden leírta.

Hanem volt nekem egy főnököm, aki nem engedte a feleségét dolgozni, mert keveset tudott volna csak keresni, és akkor inkább legyen a két gyerekkel otthon. Este fél 7 előtt soha nemért haza. Az asszony majdnem begolyózott otthon.

Az otthon végezhető munka nagyon jó hatású. A második itthon töltött évtől jártak hozzám páran ügyfelek. Ez teljesen ideális megoldás az egyoldalúság ellen. Az a baj, hogy ma Mo-on szinte csak két véglet létezik: vagy otthon elmagányosodva, vagy hajtasz mint egy ló, és nem marad időd vagy eszed-lelked a gyerekekre.

Az meg hogy teljes állás mellett 4-5 gyereket jól fel lehet nevelni, úgy, hogy ne legyen anyahiányuk, szerintem egyszerűen nem igaz.

Van egy barántőm, úgy 12-13 évvel idősebb a kérdezőnél. Ő éppen ezt csinálta, amit a kérdés feltevője is ír: alig volt 20 éves, férjhez ment, gyermekeket vállalt, lediplomázott, de nem dolgozott, mert a férje el tudta tartani a családot ő pedig úgy gondolta: ő most már feleség és anya, ami teljes embert kíván.

Így is lehet élni, ha valaki ezt választja és ha ebben teljesedik ki, akkor tegye nyugodtan, mindannyiunkat más és más tesz boldoggá.

A történethez, amit leírtam, annyi még hozzá tartozik: idén tavasszal a barátnőmet a férje otthagyta, egy másik nőért, aki nem folyton otthon ült és főzte a vacsorát meg nevelte a gyerekeket, hanem volt saját karrierje, élete és ettől még nő maradt.

Most válnak, a barátnőm pedig a hosszú évek önkéntes száműzetése után (amikor otthon volt háziasszonyként és anyaként) most kezd ébredezni. Ismét megtalálta a barátait, újra összejárunk, szombatonként elmegyünk erre-arra, néha akár este is, ha a nagyik bevállalják a gyerkőcöket. A barátnőm meg azt mondja: úgy érzi magát, mintha a második kamaszkorát élné és most úgy érzi, hibát követett el korábban. Elszigetelte magát és most újra rácsodálkozik a világra.

Élvezi. Minden tiszteletem az övé, mert nagyon keményen próbál helyt állni, nincs könnyű helyzetben, de próbálkozik.

Nem azt mondom, hogy mindenki így jár, aki úgy dönt, otthon marad, anya lesz és feleség - de ez is történhet, amit leírtam.