Tényleg nagyon régimódi vagyok? Részletek lenn!

Szia, figyeld csak meg, hogy teljesen mashogy fog az eleted alakulni, mint ahogy azt eltervezed, mint ahogy most te azt megalmodod! Szerintem ember tervez, Isten vegez!

A legtobben almodozunk, es teljesen mas jon ki a vegen az alombol. Majd meglatod te is. Pl. most 5 gyereket szeretnel, de lehet, hogy csak 1 fog szuletni. Nem tudni miert, de igy alakul. Lehet, hogy a gyerekked mikozben otthon leszel gyesen, hianyozni fog hogy reggel feloltozz rendesen, menjel dolgozni, emberek kozott legyel, beszelgess...stb.

Az jo, hogy vannak terveid, de hidd el hogy 99%-ban mashogy alakul az ELET mint ahogy azt mi megalmodjuk. Mert te most almodsz. Arrol, hogy hogyan szeretnem majd elni.

Kivanom azert neked, hogy legyen alombol valosag!:)))

A 21 éves srácot lehurrogta a következő válaszoló.

Attól hogy valaki előbb született meg, még nem lesz értelmesebb. A primitívség egy olyan tulajdonság, ami az embert a születésétől a haláláig elkíséri. Márpedig amilyen stílusban írtatok itt egy jó páran, hát azokról 11 évesen is megállapítja valaki hogy mekkora értelmiség lehet.

Az első válaszolók között voltam. Én voltam az aki csak a saját szemszögemből fejtettem ki a dolgot, hogy nekem nem tetszene, mert másra vágyom.

Nem hiszem hogy hülyeség ez, végül is régen mindenki így csinálta.

DE! nem hülyeség az sem amit itt írtak, jó, mondjuk h ti sosem váltok el. De manapság az ember már otthon is meghallhat, nem kell kimennie az utcára hozzá...

Ez pedig megtörténhet, akármilyen kapcsolat építő 30 éves terved van.

És egy ilyen és hasonló bármikor megtörténhet típusú dolog miatt kell, hogy önálló tudj lenni, nem csak magad miatt, a gyerekek miatt is. Mert az is lehet, hogy félre tesz, de okos jogászok egy ilyen vagyont könnyen elszednek, vagy mi van ha nincs ideje eleget gyűjteni, és még egy csomó minden, ami beüthet.

Szerintem ez nem a "büdös a munka szindróma", hanem egy végtelenül naiv leányzó. Ja, bocsika, én egy évvel fiatalbb vagyok, akkor legyen inkább néni :) Írtad, hogy te 5 gyereket szeretnél, meg hogy sokakat már 1-2 is fáraszt. HONNAN TUDOD, HOGY TÉGED NEM FOG?? Amíg nincs gyereked, ne hidd, hogy bármit is tudsz erről. Tapasztalat, nekem van egy 2 éves fiam, és amellett, hogy imádom, bizony fáraszt (mellesleg 12 éves koromtól a fiam születéséig én is 5 gyereket akartam). Az a baj, hogy álomvilágban élsz. Fogalmad sincs azokról a dolgokról, amikről mint tényekről írsz. Írod itt, hogy mit FOGSZ csinálni, pedig csak arról van szó, hogy mit SZERETNÉL csinálni. Nagy különbség. Nekem az jön le, hogy valamikor láttál pár filmet felsőközéposztálybeli családokról, ahol úgy éltek, ahogyan te szeretnél, ez neked nagyon megtetszett, és most te ehhez ragaszkodsz, ráadásul találtál egy olyan hapsit, aki támogat ebben, talán mert most így gondolja ő is, vagy mert igazából mindegy neki, vagy esetleg azért, mert azt mondja, amit hallani szeretnél, de igazából ha az ellenkezőjét gondolnád, akkor ahhoz helyeselne.

Szóval úgy látom, te találtál magadnak egy ideált, de nem hallgatsz a nálad tapasztaltabbakra. Inkább próbálsz valami sznobos attitűdöt felvenni.

Hát kérlek, a legjobb barátnőm hasonló családba született, mint amilyet te itt vázoltál. Azt mondom, született, nem azt, hogy ilyenben élt, mert ez nem igaz. Ő volt a család 7. gyereke, van még két kisebb testvére is. Értelmiségi szülők amúgy, apukájának van 3 diplomája, anyukájának kettő, az apukája szépen keres. Ott is anyuka otthon maradt diploma után, illetve fél évet dolgozott, aztán ment el szülni. Kb. két évente született egy-egy csemete, azt ha megnézed, 18 év alatt hozták össze. Szóval az anyuka 18 évig nem dolgozott, hiszen otthon volt a gyerekekkel. Persze már az elején is így tervezték. Amíg csak 1-2 gyerek volt, persze ők is jártak társaságba, utaztak is, aztán már nem, mert már nagyon körülményessé vált minden. Amikor a legkisebb gyerek 4 éves volt, el is váltak. Akkor már évek óta csak a veszekedés ment otthon, amit én egyáltalán nem csodálok. Hát meg kell nézni most a barátnőm anyukáját. Éveken át élt egy kicsi házikóban egy kicsi faluban az éppen még iskolába járó gyerekeivel (mostmár csak kettő lakik vele). Munkát sehol sem kapott, pedig mostmár kellett volna neki. De hát egy 50 éves nőért , fél év munkatapasztalattal sehol nem kapkodnak. Régen jól éltek, aztán a válás után örültek, ha jutott vajaskenyérre, és ezzel nem túlzok, tényleg sokszor egész hónapban az volt náluk a reggeli, ebéd, vacsora. Meg oké, a kertjükben volt krumpli, hagyma. Szerintem barátnőm anyukája szívesebben lett volna egy "munkáltató által tönkretett roncs", mint egy lestrapált, 9 gyerekes egyedülálló anyuka.

Más: látom még mindig tartja magát az a közhely, hogy a "valósítsd meg önmagad" az valami rossz dolog. Miért? Mi abban a kivetnivaló, ha egy nő sikeres a munkájában? Tudod, sokáig én is úgy gondolkodtam, hogy a munka az valami szükséges rossz, és minden, ami jó, az munkaidőn kívül történik. Csak éppen aztán rá kellett jönnöm, hogy ha az embernek olyan munkája van, amihez ért, amit szívesen csinál, akkor eléggé felemelő érzés, ha a munkáját elismerik. Én nem bánom azt, ha valaki örömmel végzi a házimunkát, engem is elfog a büszkeség, ha otthon minden szép rendben van, de hol van itt a lehetőség a feljebbjutásra? Voltam én itthon 2 évet a gyerekkel, meg fél évet terhesen, nekem ennyi is elég volt ahhoz, hogy vágyjak arra, hogy más területen is legyenek sikereim. Elég egysíkú élet lehet az, amiről te írsz. Pedig én a gyerek mellett is jártam társaságba, és nem tartom magam egy műveletlen embernek, de szerintem - illetve apukám szerint, én csak egyetérteni tudok ezzel - az az igazán okos ember, aki tisztában van azzal, hogy mennyi mindent nem tud még. Minél többet tudsz, annál inkább tisztán látod, hogy mennyi mindent nem tudsz. Szóval pusztán azért, mert elvégzel egy egyetemet, még nem leszel egy mindenttudó, ne gondold, hogy ezzel a tudással majd a te gyerekednek nem kellhet magántanár. Nekem mindkét szülőm tanár, mégis jártam magántanárhoz, mert ők viszont tisztában voltak vele, hogy van, aki hatékonyabban tud segíteni nekem. Nem azért, mert ők nem értek rá.

Na "csak" ennyit akartam mondani, illetve tudnám tovább ragozni még a témát, de asszem már így is elég sokat írtam.

Nem vagy régimódi! A bántó válaszadók csak irigyek. Ha megtehetitek anyagilag, és ez jó az egész családnak, akkor ti így lesztek boldogok. Akkor meg mit érdekel más piszkálása? :)

Szóval jó, hogyha olyan szerencsés leszel, hogy úgy tudod élni az életedet, ahogyan szeretnéd.

Kívánom a legjobbakat nektek, és, hogy a vágyaid valóra váljanak!

Egy anya, akinek sajnos dolgoznia kell, pedig szívesen maradna inkább a gyermekeivel...

Szia!

Na azt hittem én vagyok az egyetlen, aki így gondolkozik, mint te:))

Ezek szerint már minimum ketten vagyunk! Tudod, én is olyan típus vagyok, hogy mindig is jól tanultam, most is jól tanulok, jogra járok, ami elég jó diplomát fog adni. De nem akarok dolgozni. Otthon akarok maradni, tartson el a férjem és szülhessek sok gyereket, utazgathassunk, éljünk minőségi életet, ahogy te írtad.

Viszont egyet kell értenem azzal, aki azt írja, ez naívság. Igen, kedves kérdező, te is és én is végtelenül naivak vagyunk sajnos. Te jobban állsz, mert van egy komoly párod, aki idősebb is és már megteremtetet az egzisztenciát. Nekem még nincs ilyen, sőt most léptem ki egy kapcsolatból, ahol a párom ,egy hiperaktív 23 éves nagy gyerek volt és úgy éreztem, ő sosem lesz olyan, akivel az ilyen álmok valóra válthatóak.

Ha te megtehetetd, hogy a naiv álmod valóra váljon hajrá!Hisz én is ezt szeretném.

Viszont pont a mostani szétment kapcsolatomból tanultam meg, sosem lehetsz biztos semmiben!

Én nem azt mondom, hogy elhagy a párod. De 14 évvel idősebb, mi van, ha neadjisten egyszer meghal?? Akkor mit csinálsz 5 gyerekkel, a biztos egzisztenciával, ha nem lesz utánpótlás fenntartani ezt az idilli állapotot?

Ezért én a következőre jutottam, és neked is ezt tanácsolom: elvégzem a sulit, lediplomázom, csinálok mellé egy francia diplomát is(lehet itt a suliban, 2 éves képzés) szakmai nyelvvizsgákat, most gyakornokként dolgozom, hogy mindezt majd beleírhassam az önéletrajzomba. Ettől függetlenül én továbbra is azt szeretném majd, amit te, de bebiztosítom magam. Keresem továbbra is azt a férfit, akivel mindez megvalósítható(mint a te párod), de addig, ha diplomázok, utána dolgozni is fogok valamennyit, mert kell a tapasztalat. És amint elérkeztünk addig, hogy ezt meg lehet valósítani, én maradok a háztartásban, férjem meg majd dolgozik.

Viszont a fent említett dolgokkal bebiztosítom magam, több lábbal állok a földön, hogyha akármi(válás, haláleset, betegség, BÁrMI) beüt, én is válthassak, menjek dolgozni és segítsem a férjemet, a gyerekeimet a gondban.

Fiatal vagy még, ha diploma mellé 1-2 nyelvvizsgát, szakmai gyakorlatot, munnkatapasztalatot begyűjtesz, még akkor sem késtél le arról, hogy fiatalon szülj és a jövőd is be lesz biztosítva.

Mit gondolsz erről?

18:49es válaszoló vagyok!

Azt megkérdezhetem, hogy a pároddal hogyan ismerkedtél meg?

Mert én épp ezen gondolkozom, hogy a korosztályom nem alkalmas az ilyen álmok megvalósításához, nekem is egy idősebb, egzisztenciával rendelkező pasi kell, aki ráadásul úgy gondolja, mint a te párod, hogy nem "gáz", ha én háztartásbeli leszek.

Ilyet lehet találni valahol most komolyan??:)

Az, hogy női szerepeket akarsz megvalósítani, nem azt teszi, hogy régimódi vagy, hanem azt, hogy érett nő vagy. Más is eljut ide majd(jó esetben) csak vagy húsz évvel később!

Anyaként, feleségként is érhetsz el olyan sikereket, mint a munka világában! A szüleid, mint egyetlen gyermektől - talán saját álmaik megvalósítását is várják tőled.

De te csak járd a saját utadat! Jól érzed, hogy mi a neked való program. Legkésőbb az első unokánál igazat fognak adni, és büszkék lesznek rád megint!