Tényleg nagyon régimódi vagyok? Részletek lenn!

No igen, a gyerekeiről.. de az a pártízezer kisegítené őket? Még az egyik előző hozzászóló is dolgozott, pedig kb azokat az értékeket vallja, mint te. Szerintem is büdös neked a munka, valószínűleg elég rendes pszichológiai gondokkal is küzdesz, alaptalan félelmeid vannak, azt hiszed hogy aki dolgozik, annak már feltétlenül rossz is az élete. Anxiety syndrome, meg nem mondom hogy van ez magyarul, de sokat olvastam erről angol nyelven, és a tünetek többek között a munkahelyi problémáktól és kudarcoktól való alaptalan félelemből is állnak. A beteg előre eldönti, hogy neki biztosan rossz lesz, és nem meri vállalni a kihívásokat.

Szerintem ez az egész "Nem akarok csalódást okozni a gyerekeimnek, elég a férjem keresete" csak egy álcája egy belül megbúvó súlyos pszichológiai betegségnek.

Nem lehet inkább az, hogy itt te vagy a naiv, aki képtelen észrevenni azt, ha mások az igazat írják neki? Teszel annak a véleményére akiért nem akarod elfogadni, akkor is ha az 100%-ban jogos. Itt kb 1-2 ember értett veled egyet, de nézd meg a többi embert és a válaszaik melletti %-okat. Akkor ők mind csak rosszindulatú szemétládák?

Erre mondom azt, hogy mindenki a saját poklának kovácsa, valamint mindenki szabadon lehet hülye.

lyan dolgokat hajkurásznak az emberek, amik nem képviselnek értéket és az olyan "hivatást", mint az anyaságot, otthonteremtést, az előre gondolkodást semmibe veszik, láblógatásnak tartják.

Nem láblógatás,csak ez megoldható napi 8 óra munka után is...gyerek ovódában,iskolában van 8-4ig ugyis,te addig dolgozhatsz...főzni,takaritani már egy 2éves gyerekkel is lehet,és egyebek...

de neked lehet is irni bármit,ugyis csak azt várod,hogy "igen,te látod jol,nemkell dolgozni,majd eltart a férjed,vagy valami majd lesz,te ne törödj semmivel"...

a nagy lóf*szt...

azt írtad, hogy nem akarsz egy "munkáltató által tönkretett roncs" lenni.

arra sajnos nem kaptam választ, hogy a férjed az egy "munkáltató által tönkretett roncs"?

gondolom ezt most - a neked nem tetsző válaszok után - találtad ki, hogy te majd egy mini mező- és állatgazdaságot fogsz vezetni, hisz ne ebből indult ki az eszmefejtésed. na az aztán az igazán kemény munka. és azt is meg kell tanulni. mezőgazdasági főiskolába jársz?

persze ha ez neked így jó, és nem igényelsz más szellemi tevékenységet, minthogy a szomszédokkal pelenkákról és tyúkokról beszélgess, akkor csináld.

Na igen, ismerek én is olyan anyukát, aki irtó büszke arra, hogy naponta háromszor felmos, illetve kétszer porszívózik... Emellett pedig treánynak tartja azt, aki nem így tesz, mert mondjuk dolgozik látástól mikulásig.

Jó, hogy nem már szentté avatod magad itt, míg leszólod azokat, akiknek van más életcélja is, mint ülni otthon a fenekén, és akiknek nem abból áll az életük, hogy süteményrecepteket nézegessenek naphosszat... Igen, gyanítom, te ez a fajta anyuka lennél. Tanult ember? Hehe... Kíváncsi vagyok, te, mint tanult ember, hogy magyarázod meg majd a gyerekeidnek, hogy a tanulás semmit nem ér, mert sokkal jobb, ha otthon lógatják a lábukat, mert valaki úgyis eltartja őket.

Te intéznéd az számlákat? De kedves... Nahát, azt hiszem, havonta a csekkek feladása mintegy negyed órába kerül, én munka után szoktam elintézni hazafelé. Hatalmas munka, tényleg.

Te osztod be a férjed fizetését? Óriási! És gondolom minden nap mész a boltba, hogy aztán panaszkodhass, hogy milyen nehéz a te életed a napi boltbajárással...

Nem magántanár foglalkozik majd a gyerekeiddel? Miért, te "tanult emberként" meg tudod tanítani a gyereknek a logaritmustól az atommag szerkezetén át Csokonai líráját is? Ugye...

Nem kell bébiszitter? Miért, a magyar nők hány százalékának kell bébiszitter? Erre konkrét statisztikát ismerek egy csociológus barátom jóvoltából: 2%. A magyar nők 2%-a fogad bébiszittert a gyerek mellé, a többi megoldja.

Azt veszem észre, hogy kifogásokat keresel, hogy ne kelljen elmenned dolgozni, és otthon ülhess egész nap. Aztán meg elvárod, hogy ezért ne nézzen rád senki ferde szemmel... Ha meg valaki szembesít a Nagy Magyar Valósággal, akkor az ugyebár rosszindulatú és megkeseredett ember. Nem, drágaságom, csak ebben az országban él, lehet, kétszer-háromszor annyi ideje, mint te. És vannak olyan tapasztalatai, ami neked, naiv kislánynak nincs. Egy dolog szerelmes ködben úszni úgy, hogy soha semmi gondod nem volt az életedben, és egy másik felnőttként minden eshetőségre felkészülve megpróbálni előre okoskodni. Mondjam azt, hogy húsz év múlva gondolj vissza ezekre a válaszokra, amit te rosszindulatúnak titulálsz, pedig pont,hogy itt mindenki a javadat akarja. Te meg mindenkinél okosabbnak iszed magad... De az élet majd megmutatja, hogy nem volt igazad.

én 12.46.

Sajnállak, mert nagyot fogsz csalódni. Azért mert szépen kiszínezed az életed és az nem olyan lesz ahogy te elképzeled. (ugye "álmodozás az élet megrontója")

Írtam, hogy 3 már nagy gyerekünk van, nagy házunk, kutyák, macskák. Mindennap főzök és nem készételt.

Dolgozom, publikálok.

Amíg a gyerekek 1-2 évesek voltak rendben van a dolog, de ahogy óvodába mentek már ott lett volna a fél napom unatkozni.

Hidd el nekem, hogy hacsak nem kézzel mosol, akkor lehetetlen házimunkával (értelmes házimunkával) kitölteni egy napot.

Azt írod többgenerációs értelmiségi család és hogy szerinted az elképzelésed régimódi.

Hát a miénk is ilyen, némi kis háború előtti nemesi beütéssel. A nagyanyáim és dédanyáim soha nem voltak "csak" feleségek. Cikkeket írtak, ingyenkonyhát szerveztek, kiállításokat rendeztek, tanfolyamokra jártak. Én azt tanultam tőlük, hogy egyrészt egy nő mindíg tudja eltartani a családját, mert akármi történhet (és hidd el az ötvenes években a nők tartották el a családot) és mindíg legyen önálló tevékenysége, önálló gondolkodása. Senkinek nem kell egy feleség, aki csak csillogó szemmel hallja az "ura" szavait este a vacsoránál.

Tehát csalódni fogsz. Megértem, hogy elképzelsz valamit, ami neked nem volt meg, az kifested tökéletesre, de így mindenképp bele fogsz bukni.

Inkább ne tervezz annyit, ne várj el annyit, mondd azt, hogy a sors hozhatja egészen másképp is és akkor nem fogsz akkorát csalódni.

Maga a háztartásbeli szerep önmagában, mint elképzelés, nem rossz. Megvan annak a becsülete, és vannak férfiak is, akik ezt kimondottan értékelik.

A baj csak az, hogy a közhiedelemmel ellentétben nem csak a férjen és a feleségen múlik az, hogy ez a modell működőképes legyen, hanem a szűkebb-tágabb környezeten és a családon is.

Egyebek mellett azért is volt általános és elterjedt ez a modell a régi időkben (túl azon, hogy a nők egyáltalán nem is tanulhattak/dolgozhattak), mert gyakorlatilag emberemlékezet óta így mentek a dolgok, az egész társadalom erre volt berendezkedve, és bármely adott helyen otthon robotoló háztartásbeli teljesen nyugodt lehetett abban a tudatban, hogy ha a férj vagy más családtag épp nem is tud segíteni, akkor is lesz kéznél szomszéd, vagy bárki más ismerős a közelből, aki beugrik. És ha még a férjjel történne is bármi, akkor is másik családtag kötelességtudásból gondoskodik róla (ez még a vallási előírásokban is benne volt/van, azt hiszem).

Szóval lényeg a lényeg, régen ennek megvolt a társadalmi infrastruktúrája, védőhálóval, támaszkorláttal, meg mindennel, ami kell, mivel az egész erre épült.

Ma azonban, tetszik vagy nem, de a tényekkel akkor is szembe kell nézni, ez a helyzet megváltozott, és már pont hogy ez a háztartásbelis modell a ritka. Éppen ezért nincs meg az infrastruktúrája sem. Ha pedig egy olyan környéken éltek majd, ahol a körülöttetek lévők viszont nem ezt a modellt követik, akkor már tényleg rizikósabb lesz a dolog, és ha bármi krach beüt (amivel pedig számolni kell, és ez tényleg nem rosszindulat, hanem puszta realizmus), akkor esetleg lehet, hogy épp nem lesz senki, aki segítsen (mert mondjuk még a gyerekek is túl kicsik) és akkor aztán kész a baj.

Mindent egybevetve tehát, tényleg összesen annyi a baj az elképzeléseddel, hogy a mai világban az ilyesmi nagyon rizikós, ha nem szervezed meg hozzá bombabiztosan az infrastruktúrát - ami pedig, mint fentebb kimutattam, messze túlmutat pusztán a jó férjen és a te hozzállásodon.

Ha tehát a fentieket mind tudod biztosítani magadnak, akkor nyugodtan vágj bele, és sokan fognak majd kalapot emelni előtted. De ha nem, akkor számíts rá, hogy tényleg lehet rossz vége is a dolognak. És hidd el, ezt nem bántásból mondom.

Amúgy kívánom neked a legjobbakat.