Tényleg nagyon régimódi vagyok? Részletek lenn!
23 éves lány vagyok. Jövő tavasszal fogok diplomázni. Mindig is jó tanuló voltam, egy évet külföldön is tanulhattam, több nyelvet kitűnően beszélek. Mégse vágyom karrierre. Nagyon szeretek tanulni, de inkább a műveltség megszerzése érdekel és nem elsősorban annak a piaci hasznosítása. Mindig is feleség típusúnak nőnek éreztem magam. Az otthonteremtés és családalapítás gondolata már évek óta foglalkoztat. Egyke vagyok, lehet pont emiatt is, sok gyereket szeretnék. Úgy érzem, hogy tökéletesen boldog lennék úgy, hogy a férjem által megteremtett egzisztenciából én háztartásbeliként otthon tartanám a frontot. Ráadásul ez az elképzelés nem lehetetlen számomra. (mert ugye magyarországi viszonylatban ezt sokszor képtelenség megoldani)
A párommal (aki nálam 14 évvel idősebb és vezető beosztásban dolgozik) már 5 éve nagyon boldogok vagyunk. Érzelmileg és intellektuálisan is nagyon jól kijövünk egymással...:) A diplomaátadás utáni nyáron tervezzük az esküvőt, a házunk most épül, ahol együtt fogunk élni.
Sok csoporttársam már most elkezdte egyengetni a saját karrierjét, keresik a kapcsolatokat, lehetőségeket, megy a törtetés... stb. Én meg kapom a megjegyzéseket, hogy majd kövér és beszűkült háziasszony leszek, meg hogy nem érzem cikinek, hogy a férjem fog eltartani. Múltkor egyik kedves csoporttársam gúnyosan megjegyezte, hogy nincs önbecsülésem. A családomtól is hasonló hozzáállást tapasztalok. Szüleim folyton azt hozzák fel, hogy lám fölöslegesen taníttattak, többet vártak tőlem, egyetlen gyerekként nagy jövőt szerettek volna nekem...stb. Úgy érzem, hogy kicsit csalódást okoztam nekik.
Mért baj az, hogy én tényleg nőként szeretnék érvényesülni az életben és nem egy munkáltató által tönkretett roncs akarok lenni? A mai világban ez tényleg ilyen extrémnek számít?
válasza: válasza:Akkor jól értem,hogy a sok kudarcba fulladt házasságért a nők "hagyományos" szerepről való lemondását okolod?
És a te házasságod azért nem fog tönkremenni,mert te nem fogsz "egyenjogúsodni"?
Az hogy az adófizetők pénzén tanultam fölöslegen, meg hogy úgyis elfelejtem amit tanultam, azt cáfolnám meg, hogy amit már egyszer megtanultunk az úgyis a miénk. Ez egyfajta gondolkodásmódot is jelent, amivel már eleve intellektuális társa vagyok a páromnak és a gyerekeimnek is jó kulturális alapot adok.
Jah és kedves adófizetők! Azzal én nem teremtek értéket, ha legalább 5 gyereket felnevelek a hazának, akiknek mindent megadok, hogy becsületes és dolgos emberek legyenek? (Lehet a ti unokáitok fognak tanulni az ő általuk megkeresett adóból) Gondolkodjunk már egy kicsit előre is!
válasza:"Ez szép válasz, de csak kitérő válasz ami egyáltalán nem a kérdésünkre vonatkozott. Tehát ha minden kötél szakad, ha a férjed akarja a válást, AKKOR mit teszel?"
"Válasz Vagy betűzzük?m i t c s i n á l s z ha e l h a g y ????"
Ha esetleg elhagyna a párom! (mert annyira ragaszkodtok ehhez a kérdéshez)Akkor is van benne annyi, hogy nem hagyna magamra a gyerekkel és utána is gondoskodna legalább a gyerekeiről.
Mi teszünk azért, hogy ne így történjen!
válasza:Ezzel azt írtad most h te elvárod a férjedtől azt hogy ha netán elválnátok akkor is pénzeljen tovább...EGY VÁLÁS UTÁN A GYEREKEKET NEM KELL H ELTARTSA CSAK FIZESSEN,SEGÍTSEN A NEVELÉSBEN.DE H TÉGED IS "ELTARTSON" MERT TÉGED GONDOLOM NEM KELL NEVELNI AHHOZ NEKI SEMMI KÖZE!!!
Egy beképzelt pics@ vagy akinek büdös a munka,ez az igazság ha fáj ha nem.MINDENKI ANNYIT KAP AZ ÉLETTŐL AMIT BELETESZ.Te is azt fogod csak kapni...
válasza: válasza:Figyelj, itt egy gondolkodásban rokon egyén az én személyemben. Kitüntetéses diplomával végeztem, ma 4 gyerekem van, hasonlóan gondolkodom, mint te. Röviden leírom az életutamat.
Egyke voltam, szüleim szeme fénye, kitűnően tanultam, közgazdász lettem, 20 évesen férjhez mentem. Párom 5 évvel idősebb, közepesen keres. A házasságról hasonlóan gondolkodunk, szűzen mentünk bele, a leírt hozzáállásotok jó, és MŰKÖDIK!
Én nem mertem sutba dobni a karriert, bár legszívesebben azt tettem volna. Anyagi meg biztonsági megfontolásokból egy nagy neves cégnél elkezdtem dolgozni, egy év múlva szültem. Aztán még egy babát.
Aztán a férjem egy olyan betegséget kapott, hogy úgy nézett ki, elveszti az állását és lehet, hogy nem is tud talpra állni többé. Ez lelkileg nagyon nehéz volt. Ekkor újra munkába álltam. Úgy nézett ki, 2 gyerek marad és én leszek a családfenntartó.
Két évig gyűrtem vezető beosztásban egy munkahelyet, közben a férjem felépült. Ő volt gyesen, ezután visszament dolgozni.
Négyéves volt a második, amikor bevállaltuk a harmadikat. Egy év múlva cseréltünk: férjem jött gyedre, mert nekem adódott egy új munkahely. Megragadtuk, mert a régire nem mehettem volna vissza, mert a harmadik babát nem tolerálták.
Egy évre rá jött a negyedik. Ő most 2 éves. Gyakorlatilag nem szüneteltettem a munkát mellette, mert olyan jellegűt dolgozom, ami nem teszi szükségessé a napi 8 órai munkahelyi jelenlétet, részben otthon is csinálható. Páromnak is ilyen jellegű a munkája. Nehéz az időt jól beosztani, néha idegileg is nagyon nehéz dolgozni is, meg gyereket is nevelni. Egymást váltjuk a gyerekeknél.
Magyarán: amit felvázoltál, nagyon szép, maximálisan egyetértek, és 5 gyereket normálisan, nyugodt körülmények között felnevelni a hazának komoly nemzetgazdasági beruházás. Anyukám rokkantnyugdíjasként itthon volt, fantasztikus volt ez gyerekként! Ma is mondják, milyen nyugodt a természetem, de nem tudják, hogy ennek köszönhető.
Egy valamire figyelmeztetnélek, mint sorstárs és gondolkodásban rokon lény: ez a biztonsági tényező. Én átéltem, hogy milyen az, ha a család oszlopa derékba dől. Ekkor neked kell helyettesíteni! Helyezkedj el a babák előtt, szerezz némi munkatapasztalatot, jót fog tenni, és ha muszáj, könnyebb úgy munkába állni. Sose tudni a bajt!
Az utazgatások meg max. 2 gyerekig működnek.Tegyetek minél több pénzt félre, a szükségesnek látszón túl is. Mi pl. most érezzük, hogy kicsi a 3 szobás ház. A nagyobbat nem könnyű megfinanszírozni.
Örülök, hogy van még valaki, aki legszívesebben anya lenne meg feleség, és kész. Én szeretem a munkámat, már nem bánom, hogy abba is beleástam magam. Neked se tesz rosszat egy kis munkatapasztalat.
válasza:Hát pedig ez az ELTARTÁS,amiről te itt beszélsz,nem egyenjogúság meg a többi hülyeség!Nekem leégne a bőr a fejemről,ha még mindig eltartanának,nemhogy még a leendő férjem is!Ugyanannyi idős vagyok mint te,én is voltam egyetemista,meg főiskolás is,most meg dolgozom,igaz,hogy annyira nem sok a fizum,de még mindig inkább ennyi,mint hogy itthon üljek a hátsómon!
Megcsinálok sok mindent a háztartás körül,de csak munka után,mert csak kell az a pár óra ahhoz,hogy hasznosnak érezzem magam.
Nem is értem egy nő a mai világban hogy gondolkodhat így?De ha ez neked megfelel...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!