Tényleg nagyon régimódi vagyok? Részletek lenn!

Én veled egy idős vagyok. Már van egy 1 éves fiam, mellette 2 diplomát csináltam meg külföldön. Azért írom le a példámat, hogy lásd, ha akarod, igen is megy a karrier és család együtt, csak meg kell találni az egyensúlyt. Lehet, hogy a szüleidnek ez nem sikerült és azért voltál annyit egyedül. Van sok szülő, akinek több gyereke van, munkája is és mégsem hagyja, hogy a gyerekei rosszul érezzék magukat, mert ettől még minőségi időt fordíthat rájuk. Szerintem neked nem a mennyiséggel, hanem a minősséggel lehetett problémád elsősorban. Magyarán a szüleid egyszerűen nem nagyon törődtek veled és ezért érzel így.

Én nem látok semmi rosszat vagy régimódit abban, amit szeretnél, de szerintem eljön majd az idő, ha a gyerekeid idősebbek lesznek, hogy észreveszed, valami hiányzik az életedből. Végülis a karrier is egy fontos része az életnek, de ha te úgy érzed, hogy a család neked, mint 100%-os foglalatosság kielégítő, akkor ebben nincs semmi rossz. A rossz megjegyzésekre meg ne hallgass. Attól, hogy te szeretnél háziasszony lenni, nem leszel valami kitartott nő, csak a klasszikus értelemben vett feleség. Bár én úgy gondolom, hogy gyerekek mellett is lehet karriert csinálni, ha így jó neked, nem tudom, hogy miért kellene megszólni ilyenért. Maradhatsz otthon évekig a kicsikkel, de ha már nagyobbak, valószínűleg igényelni fogod, hogy neked is legyen egy munkahelyed. Én biztos, hogy dolgozni fogok, amint a fiam óvodába megy és nem azért, mert rászorulunk (mert nem), de engem az otthon lét nem elégít ki, én be is diliznék, ha 40 évet otthon kellene ülnöm...

csak nehogy aztán az legyen, hogy Te otthon vagy a gyerekekkel, a férjed meg elvárja hogy minden kívánságát lesd, mert ő megérdemli ugyebár, hiszen "vezető beosztásban dolgozik"

az ilyen házasságok szoktak olyanná válni, hogy a nőnek kuss a neve, mert a férj nem tekinti egyenrangúnak.

azért gondold át ezt még.

És mi van akkor, ha a férjed pár év múlva elhagy, vagy akár meghal? Esetleg lebénul örökre úgy, hogy nem tud dolgozni, és esetleg majd neked kell ápolnod? Erre még mindig nem válaszoltál, kedves kérdező... Mit csinálnál akkor, ha a férjed hirtelen nem lenne melletted?

Naiv kislány vagy, aki semmit sem tud az életről. Nem való neked a házasság...

Igazad lenne, hogy a háztartás kitöltheti egy nő életét 60 éven keresztül, ha még tüzön főznénk és a patakban mosnánk.

Hidd már el, hogy a 250 m2-es ház, a napi főzés, 3 kamaszról való gondoskodás, kutyák, macskák simán belefér munka után. És még el is tudunk szökni a férjemmel havonta egy hétvégére csak kettesben.

Gondold már végig, hogy mit csinálnál egész nap?

Napi 2 órát takarítasz, 1 órát főzöl, 1 órát bevásárolsz. az 4 alszol nyolcat. az 12. Még mindíg van 12 órád amikor semmi dolgod.

Köszönöm a lepontozást! Valaki energiát fektet abba, hogy leírjon egy értelmes választ és ez a köszönet. Nem vagytok semmik!

12:58

Képzeld el a helyzetet: Ott vagy a férjeddel, boldogok vagytok.. de aztán rádun.. Nem nehéz, hiszen arra gyakran unnak rá, akit nem tekintenek egyenrangúnak. És akkor elkezd szeretőt tartani. Te rájössz és.. és nem tehetsz semmit. Nem válhatsz el, mert nincsen munkád, nincsen tapasztalatod, nincsen házad, nincsen hiteled sem. Lesz egy diplomád, középkorú pályakezdő leszel, ami egyenlő azzal, mintha nem is lenne végzettséged.

Mit teszel akkor? A munkanélküliség és a kukából fél kifli kiszedése sokkal jobban tönkretesz, mint egy munkahely(ami miért tenne tönkre?).

Nem baj, ha háziasszony vagy, de a saját kereset kell mellé. Ebben az országban nem nagyon szeretjük az ingyenélőket...

Érdekes, hogy mennyire szélsőségekben gondolkodsz. Felfigyeltél már erre?

Sok embernek teszi tönkre a magánéletét a karrierje, de ez nem kötelező. Sokféleképp ki lehet teljesíteni az ember életét. Mindenkinek meg kell találni a saját útját ehhez. Én semmi kivetnivalót nem találok abban, ha különböző emberek útjai különbözőek.

Extrémnek az számít, és talán a megjegyzéseket is azért kaptad, mert úgymond elvettél egy értékes helyet az egyetemen az olyanoktól, akik nem pusztán "műveltségre" használták volna a megszerzett tudást, hanem a többieknek is hasznos (közvetve, vagy közvetlenül) tevékenységre. Én mindenképp keresném a helyedben annak a lehetőségét, hogy ne csak a szűkebb családod profitáljon a megszerzett ismereteidből, ha már az a terved, hogy otthon maradsz. Sok sikert hozzá!