Tényleg nagyon régimódi vagyok? Részletek lenn!

Kedves Kérdező.

Látom kapsz hideget és meleget is. Én nem ítélkezem fölötted, ha neked megfelel a háztartásbeli szerepe, tegyél saját belátásod szerint. Viszont tényleg mérlegelned kell pár dolgot.

A szüleid nyilván azért sajnálnák, ha nem csinálnál karriert, mert feltehetőleg ők finanszírozzák/ finanszírozták a tanulásodat, és úgy érezhetik, mindez fölöslegesen kidobott pénz. Ha számodra a műveltség a fontos, megtehetted volna, hogy megszülöd az első gyermekedet, és vagy otthon tanulsz autodidakta módon, vagy levelező tanfolyamon. Mindezt már természetesen a te, vagyis ebben az esetben a párod pénzén.

Azon is el kell gondolkoznod, amit már előttem is említettek. Vagyis évek múlva sem fogod-e megbánni ezt a döntésedet, amikor már esetleg a korod miatt nem fognak úgy kapkodni utánad. Illetve bármi történhet az életben, a párod megbetegedhet, és akkor ki lesz a keresőképes a családban? Minimális gyakorlat nélkül nehéz lesz 40 évesen elhelyezkedned.

Kérlek, ne nyilatkozz úgy, hogy te "tényleg nőként szeretnél érvényesülni az életben", mert az, hogy valaki háziasszony, vagy édesanya, csak egy szerep a nő életében, ezek előtt és után is vannak más szerepek, így az, ha te főállású háztartásbeli leszel, nem határoz meg téged nőként, csak mint egy szerepet betöltő nőt.

Ne hallgass másokra, főleg ne a gúnyos megjegyzésekre, ha te mindent számba vettél, és biztos vagy abban, hogy nem szeretnél munkahelyen dolgozni, az a te döntésed.

Minden jót neked. :)

Nekem ha lehetőségem lenne diplomát szerezni akkor valószínűleg hogy megtenném és használnám is.És ez is vmilyen szinten a későbbi gyerekem érdeke is.De nem,erre nekem nincs lehetőségem anyagiak miatt...

De az hogy lógjak a férjem nyakán egész életemben...úr isten...

Egyidősek vagyunk, kedves Kérdező, és én is jövőre fogok diplomázni. Emellett boldog feleség vagyok, és élvezem a munkámat is. Én nem ítéllek el, amiért így gondolkodsz, mert hozzám is közel áll a hagyományos női szerep, csak ahogy már fenn is írták: a mai világban nem lehet arra alapozni, hogy a férjem majd eltart, én pedig kizárólag háztartást vezetek és gyereket nevelek. Ez is éppen elég meló tud lenni, ez tény. Csakhogy mi van, ha pl. - ne adj'isten - elveszíted a férjedet? Vagy életben marad, de úgy, hogy munkaképtelen lesz? Ki fog akkor eltartani?

És ha a férjed mondjuk tíz-tizenöt év után lelép tőled? Egyedülálló anyaként hogy fogsz akár két-három gyereket is felnevelni gyerektartásból? Eláruklom: sehogy.

Persze, gyönyörű és romantikus az a gondolat, hogy együtt öregedtek meg békében és boldogságban, csak sajnos a mai világban erre nem lehet alapozni.

Azt javaslom, hogy mindenképpen menj el dolgozni, hogy ne járj rosszul, ha esetleg nem úgy alakulnak a dolgaid, ahogy habos-babos rózsaszín álmaidban megálmodtad. Munkatapasztalat nélkül sehová nem vesznek fel, és akkor a szüleid tényleg feleslegesen ölték bele a pánzt a képzésedbe, mert nem fogod tudni eltartani magad. A végén még járhatsz a nyakukra pénzért még nyugdíjas korukban is... Ugye, ez nem lenne túl idilli állapot?

Egy másik szempont, amit szintén írtak már fenn: nem érzed megalázónak, hogy nincs saját pénzed, és állandóan, mindenre kérned kell a férjedtől, mint gyerekek szoktak a szüleiktől zsebpénzt kunyerálni? Én borzasztó roszul érezném magam ilyenkor. Sajnos én is voltam már munka nélkül, amikor fél évig a férjem tartott el, de irtó megalázottnak éreztem magam.

Szó sincs arról, hogy karrerista lennék. Nem célom egy multinál robotolni 16 órákat havi nettó 120 000 forintért, pusztán azért, hogy elmondhassam magamról: "én bizony karriert építettem". A magam részéről három gyereket szeretnék, ha meglesznek az anyagiak hozzá, mellettük pedig igen nehéz vezető állásban lenni. De azt gondolom, hogy a munka megvédi a nőket a teljes kiszolgáltatottságtól, és attól is, hogy az életük egy idő után hasonlítson a Született feleségek c. sorozatban vázolt unalmas, kispolgári létre.

Nem régi módi vagy, hanem korlátolt.

Neked a "nőként való érvényesülés" az, hogy feleség vagy? (Mert mondjuk még az anyaságról sem írtál semmit, azt még érteném)

Éltem 5 évet az USA-ban láttam elég ilyen nőt. Soha nem kívánnám magamnak, szörnyen unalmas élet.

Én úgy érzem nőként tökéletesen érvényesülök. Van férjem, 3 gyerekünk, házunk és vannak diplomáim és nyelvvizsgáim.

Elvégeztem az iskolát, 8 évig otthon voltam 3 gyerekkel akik már egyetemista tisztességes emberek lettek, közben tanultam, utána visszamentem dolgozni, vezető beosztásban vagyok, tanítok, publikálok. A férjemmel a mai napig szeretjük egymást, nem egymás mellett élünk hanem egymással.

Nekem ez a "nőként való érvényesülés" és nem otthon a körmök reszelgetése.

még mindig nem értem, hogy mit értesz "klasszikus, hagyományos női szerep" alatt? azt amit 15, 150 vagy 1500 éve csináltak a nők?

"automatikusan ráveszik őket a fogyasztásra. (kizsákmányolásra)"

most ki is zsákmányol ki kit? te a férjedet? vagy te a szüleidet? vagy te a társadalmat?

milyen értéket szeretnél teremteni az életedben?