Tényleg nagyon régimódi vagyok? Részletek lenn!
23 éves lány vagyok. Jövő tavasszal fogok diplomázni. Mindig is jó tanuló voltam, egy évet külföldön is tanulhattam, több nyelvet kitűnően beszélek. Mégse vágyom karrierre. Nagyon szeretek tanulni, de inkább a műveltség megszerzése érdekel és nem elsősorban annak a piaci hasznosítása. Mindig is feleség típusúnak nőnek éreztem magam. Az otthonteremtés és családalapítás gondolata már évek óta foglalkoztat. Egyke vagyok, lehet pont emiatt is, sok gyereket szeretnék. Úgy érzem, hogy tökéletesen boldog lennék úgy, hogy a férjem által megteremtett egzisztenciából én háztartásbeliként otthon tartanám a frontot. Ráadásul ez az elképzelés nem lehetetlen számomra. (mert ugye magyarországi viszonylatban ezt sokszor képtelenség megoldani)
A párommal (aki nálam 14 évvel idősebb és vezető beosztásban dolgozik) már 5 éve nagyon boldogok vagyunk. Érzelmileg és intellektuálisan is nagyon jól kijövünk egymással...:) A diplomaátadás utáni nyáron tervezzük az esküvőt, a házunk most épül, ahol együtt fogunk élni.
Sok csoporttársam már most elkezdte egyengetni a saját karrierjét, keresik a kapcsolatokat, lehetőségeket, megy a törtetés... stb. Én meg kapom a megjegyzéseket, hogy majd kövér és beszűkült háziasszony leszek, meg hogy nem érzem cikinek, hogy a férjem fog eltartani. Múltkor egyik kedves csoporttársam gúnyosan megjegyezte, hogy nincs önbecsülésem. A családomtól is hasonló hozzáállást tapasztalok. Szüleim folyton azt hozzák fel, hogy lám fölöslegesen taníttattak, többet vártak tőlem, egyetlen gyerekként nagy jövőt szerettek volna nekem...stb. Úgy érzem, hogy kicsit csalódást okoztam nekik.
Mért baj az, hogy én tényleg nőként szeretnék érvényesülni az életben és nem egy munkáltató által tönkretett roncs akarok lenni? A mai világban ez tényleg ilyen extrémnek számít?
Majdnem sírok, pedig végig sem olvastam a válaszokat!
Nme hiszem el, hogy ennyien nem tudják, mekkora érték gyermekeket nevelni, és mekkora érték, hogy valaki nyugodtan tud sikeres lenni a munkájában, mert van egy hátországa, aki otthon sikeres, így ő tud a külvilágra gondolni.
Megpróbálják sokan, hogy a nő is férfi is karriert csináljon, s a család is boldog legyen, biztos van olyan is akinek sikerül, de!
Két kérdés jut eszembe: Lehet-e egy szekeret húzni, ketten kétfelé? És lehet-e egy seggel három lovon ülni. Biztos. De azérrt az nem ugyanaz, mintha szívvel-lélekkel koncentrálsz egy dologra.
Neked van igazad! Ebből is látszik, ezekből a válaszokból, mhogy mennyire hiányt szenvedünk (a haza) gondoskodó odaadó és önfeláldozó anyákból, feleségekből.
Azt hiszem, nem jó helyen tetted fel a kérdést.
Érdekes, ha valaki a rákkutatásért akarja áldozni az életét, azt ugyanígy letorkollták.
Ha valaki a családját akarja tartani, mint te, úgy látszik, azt is letorkollják. De vajon, ha azt teszed fel, hogy te csak önmagadra szánnád az életedet, senki másra, azt vajon helyesléssel fogadnák-e?
Ne törődj az irígyekkel! És ne törődj az aggodalmaskodókkal sem! Csak járd a saját utadat. Biztos, hogy jó úton jársz. S ha úgyérzed majd, hogy más vár, akkor majd arra mégy!
Sok sikert, és kitartást!
Talán kendóznod kellene.Hogy erőt kapj megvédened önmagad a kishitűektől.
"A kendo a gyakorlásokból, és a felfogásából eredő hatásának köszönhetően fejleszti a döntőképességet, a kitartást, természetes tartást ad (mind testi, mind szellemi tartást), illetve stratégiát nyújt a mindnnapokhoz" www.kendogyor.com
Ha nincs tapasztalatod arról az életről, hogy milyen önállóan, önfenntartóan teljes életet élni, akkor mire fogod tanítani a gyerekeidet? Fogadjunk, hogy te is szeretnéd majd, ha a gyerekeid elérnének valamit az életükben, pláne, ha fiaid születnek...
Az a baj, hogy megijedtél attól, hogy ki kell repülöd a szüleid védőszárnyai alól és a saját lábadra kell állnod. Gyorsan megtaláltad a megoldást: beröppensz inkább egy férj védőszárnyai alá... Hidd el, senkire sem utalva lenni, senkitől sem függeni az egyik legjobb érzés!
Hú,nem olvastam végig,viszont leírom az én példámat:
Négy gyermekem van,pénzügyi vonalon dolgoztam,sose voltam 3 évig otthon egy gyerekkel sem.Viszont mivel minnél többet szerettem volna nekik adni,nem csak anyagiakból,délutánonként programokra futkoztunk,este meg belevettetem magam a háztartásba.Az ételek terén elég válogatósak vagyunk.Tészták,lekvárok,befőttek stb házilag,félkész kaják sose.
Na rá is ment az egészségem.Természetesen ezután nem a karriert választottam.Kiköltöztünk a városból(van olyan jóbarát aki azóta se áll velünk szóba-legalább megtudtuk mennyit ér)
Én azóta itthon vagyok.Eszem ágában sincs munkahelyet keresni.Ellenben nem vagyok begyöpösödve.Aktívan részt veszek az iskolai életben,nagyon is "ottvagyok".Már egy halom szívességgel tartoznak a "karrierista "anyukák.Ha esetleg úgy alakulna az életem(de nem fog,akkora gazdaságot hoztunk létre,hogy ha nem luxusban,de megélni meg tudnék egyedül a gyermekekkel,ha történne valami)ez a legjobb biztosíték.
Egyébként nem unatkozom.Mindig van valami munka a kertben,az állatokkal,valami iskolai program(alapítványi suli).Ha dolgoznék valamit fel kellene adnom.Már pedig nem akarom.
Mondjuk "semmit "csinálni nem muszáj,nem írtad milyen diplomád lesz,de ha csupán hobbiszinten foglalkozol is vele akár heti pár órát,akkor ha arra kerülne sor,pénzt is tudsz majd csinálni belőle!
"hiányt szenvedünk (a haza) gondoskodó odaadó és önfeláldozó anyákból, feleségekből"
ezt úgy értsem, hogy szar anya és nulla feleség vagyok, egyáltalán nem vagyok odaadó és önfeláldozó, hanem csak a karrierista állat vagyok, aki visszament a teszkóba 3 műszakba eladónak, mert a férjem a fizetéséből nem tud kitartani négyünket? vagy minek szül az ilyen csóró mint én, ezt úgy értsem, mert se nem önfeláldozó, se nem jó szülő, hanem csak a munkája élteti, hisz nem marad otthon háztartásbelinek?
Szerintem aki így gondolkodik, annak nincs gyereke és/vagy sose dolgozott. Magyarországon az anyák 65%-a dolgozik (de ebben a számban benne vannak a GYED-en, GYES-en lévők is), ki 4, ki 6, ki 8, ki több munkaórában. Ne szórakozzunk már, akkor az országnak több mint a fele rossz szülő? Az az anya, aki dolgozik egyenlő egy lestrapált, időhiányos droiddal? Szerintem itt a többségnek a szülei mind a ketten dolgoztak, amíg ők gyerekek voltak, mégsem hiszem, hogy mindenki, vagy akár csak a többség úgy érezné, hogy nem foglalkoztak volna vele. Anyukám két teljesen kiegyensúlyozott gyereket (ma már felnőttet) nevelt fel teljes munkaidős állás mellett. És mellette ragyogó rendet tartott otthon, főzött, tanult velünk, játszott velünk, stb. Pedig jártunk oviba, öcsém bölcsibe is.
És ha már itt tartunk, az mivel jobb, ha az apa egymaga szakad bele a munkába, ő az, aki alig van otthon, ő az, akit csak este látnak? Ő nem szülő? Nem az lenne a normális, ha anya apa elmegy reggel dolgozni, aztán délután hazamennek és együtt van a család? Tudom, hogy ez sajnos akkor sincs mindig így, ha mindketten dolgoznak, de akkor mit várhatunk ott, ahol az egyik szülő nem veszi ki a részét a pénzkeresésből?
14.33:mondjuk ki az vagy.Mi a jó fenének dolgozol ott három műszakban?Mennyit kapsz havonta nyolcvanat?Amit gondolom ott is hagysz "óccsó" kajára.Ennyi értékű ételt simán elő tudnál állítani úgy,hogy otthon vagy,dolgozol akkor,amikor a gyerekeid iskolában/ovodában/barátnőzni/sportolni stb vannak,aztán jut időd tanulni,játszani esti mesét mondani minden nap.Mindig van másik lehetőség.Az lehet,hogy a tescoba ülni kényelmesebb,viszont nem tudom hogy képzeli magát jó anyának az,aki nem is látja jóformán a gyerekeit.Amikor délutános vagy ,max megnézed este őket hogy alusznak?Akkor hogy mondja el a lányod,hogy "nagylány lett",vagy szerelmes,vagy összeveszett a legjobb barátnőjével,vagy csak egyszerűen odaülne a lábadra,hogy anya szeretlek,de nehogy elmond a suliba ,mert ciki.Vagy ezek be vannak programmozva?Nálunk ezek spontán dolgok,amit azért élhetünk meg,mert nem dolgozok.Nem tescós fizut hagytam ott ezért a dolgokért,de azt kell hogy mondjam,hogy hülye voltam,hogy nem hamarabb tettem meg.
Nem vedd személyeskedésnek,nem személy szerint téged akarlak bántani,de elgondolkodtál ezen?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!