Megcsaltam a feleségem! Elmondjam neki?

"Tönkrement már sok házasság a hazugság miatt."

Na itt álljunk meg egy szóra! Hány házasság ment tönkre amiatt mert odaállt a delikvens és elmondta ami történt? Hány nő kezdte el ezután pokollá tenni a kapcsolatot, mindenkire féltékenynek lenni (alaptalanul is) és végeláthatatlan veszekedés hadjáratot indítani?

Aztán jön a dilemma a férj részéről hogy "megérte-e őszintének lenni" amikor tányércsörömpölés közepette élik együtt, majd külön a további éveket és szép lassan elhidegülnek egymástól.

Mert ugye a tüske az ottmarad, szóval jobb ezt is belekalkulálni a dologba. Ha a kérdező ezt szépen elfelejti és élik a további életüket akkor kár azt a tüskét az asszony hátába szúrni, mert el fog jönni az idő amikor kihúzza és kardként használja egy olyan kapcsolatot téve tönkre ami enélkül a tüske nélkül szépen ment volna tovább.

ne mondd el, ettől egyikteknek sem lesz jobb ... mivel férfi vagyok az én számból nem hangzana jól, ha azt mondanám a férfiak másképp működnek mint a nők ... lehet támadni a kérdezőt azért amit tett, de felszólítani arra, hogy fokozza a bajt az "őszinteséggel" hülyeség

én még azt sem mondom, hogy elhiszem máskor nem teszed meg ha hasonló helyzetbe kerülsz ... ennek ellenére szerintem nincs értelme elmondani, mert a feleséged felé az érzelmeid nem változtak, ha elmondod neki akkor viszont az életben nem fog bízni benned, még ha most meg is bocsát ... nem arról van szó, hogy a szomszédasszonyt megdugtad és most együtt röhögtök a feleségeden, hanem valahol valakivel összejöttél és - tapasztalatból mondom - pár hónap múlva már meg kell erőltetned a gondolataidat, ha vissza akarod idézni akár a nőt, akár a történetet

"Ukrán nő,vagy csak annak látszott."

Biztos ürgebőrbe öltözött német gestapó tiszt volt aki azért nem tudta ellátni a rá bízott feladatot mert a kérdező rámászott és hogy ne veszítse el az inkognitóját hagyta magát megdöngetni...

Én csaltam már meg. Nem vagyok rá büszke, de ez van. (Jöhet a lepontozás)

A sztori hosszú és a miértek is, de nem is ez a lényeg.

Borzasztó lelkiismeret furdalásom volt utána, csak ezért bántam meg, semmi másért. De nem mondtam el. Azóta persze már szakítottunk, de barátok maradtunk. Ugyanez történt az utánam levő barátnőinél is...

Egyet tanultam belőle, hogy soha többet nem teszem, nem hiányzik az a lelkiismeret furdalás, nem lehet vele együtt élni, egy idő után nem tudsz úgy ránézni a másikra, hogy ne az jutna róla eszedbe. Teljesen megmérgezi a kapcsolatot.

Ha fordítva történne, engem csalnának meg, teljesen helyzetfüggő lenne. Megvizsgálnám azt, hogy mi történt a kapcsolatban, hogy idáig jutottunk. Ha találnék hibákat, belátnám, hogy ugyebár minden 2 emberen múlik és javítani kell rajta, akkor megbocsátanék. Ha viszont annyi lenne az egész, hogy minden rendben van, teljes a harmónia, pusztán csapott egy görbe estét, akkor nem tudnám magamban helyretenni a dolgot.

Kérdés, hogy mit szeretnél? Ha nem mondod el, csak te szenvedsz, ha elmondod, mindketten fogtok és valszeg a bizalom is oda lesz.