Szerintetek ez így tisztességes?

*Valaki írta, hogy egye meg amit főzött... tehát csak a pasi felelőssége, hogy gyerek lett? Szerintem ez két emberen áll. Védekeztek, tehát nem akartak gyereket. Még is becsúszott ( elfelejtett tabi, -de én még direkt kihagyásról is hallottam-).

Többen is írtuk, többek között én is. Hányszor kell még elmondani, hogy aki egyáltalán semmiképpen nem akar gyereket, az ne hagyja a párjára a védekezést? Szedi a tablettát, rendben. Az ő dolga, az ő felelőssége, ő mérgezi vele magát nap mint nap, de az ő baja az is, ha gond van (ahogy most a kérdező baja). ENNEK ELLENÉRE ha a pasi nem akar gyereket, igenis húzzon gumit a tabletta mellett, mert az a biztos, amit ő csinál. Ha ő is védekezik, akkor nem gond, a kifelejtett/kihagyott tabletta sem. Jaaa... nem akar zokniban lábat mosni? Hát ez van, ahogy írták is, nem a gólya hozza, innentől az ő baja is. Mindenki tudja, hogy nincs 100%-os módszer, csak ha nem csinálja. Ennyi.

*Ebbe a kapcsolatba azért ő is belerakott 5 évet, ahogy te is, ha már egyszer 5 éve együtt vagytok.

Milyen 5 évet? Ha stopperrel mérjük az időt, akkor igen. Egyébként meg az első komolyabb problémánál cserben hagyta a kérdezőt.

*egy ilyen becsúszott baba miatt még nem dobnék fel egy 5 éves kapcsolatot

Ő sem a baba miatt "dobja fel", mit nem lehet ezen érteni? Eszébe nem jutna, ha a pasi akarná a gyereket, amit 50-50%-ban hoztak össze.

03:54 -el

Teljesen egyet értek!!

A pasid pénze nem kell azt írod.

ÉS A MIÉNK??

Szerinted a gyesedet meg az egyéb támogatásokat ki fizeti majd??

Még annyit, hogy a sok-sok "csakazértisszüldmeg" hozzáállású válaszolónak üzenném,

hogy a TI adótokból fogja eltartani a gyermekét!!!

*Mi van, ha mondjuk előzetes genetikei szűréssel megállapítják, hogy 90%-os valószínűséggel Down-kóros lesz a gyermek?

Ez egy tök más helyzet. Mellesleg a barátnőmnek 100%-ra mondták, hogy el kell vetetni, mert nyitott gerinccel fog születni a gyerek, és vagy holtan, vagy csak pár óráig élhet. A kislány makk egészséges és 5 éves múlt, de csak azért, mert az anya azt mondta, hogy ő 40 évet várt erre a gyerekre (úgy volt, hogy nem is lehet neki), és annyi időt töltenek majd együtt, amennyi meg van írva.

*De minek szívassak egy gyereket egy életen át? Továbbmegyek: minek szívassam magamat és az egész családomat egy életen át? Mert egy ilyen gyermek állandó odafigyelést igényel, az így gyermeket nevelő szülők szinte teljesen "kikapcsolják" magukat a társadalomból.

A Down-kóros gyerekek is boldogok a maguk módján, úgyhogy maradjunk annyian, hogy magadat nem akartad szivatni. De ez megint nem ugyanaz a probléma. Ti nem akartatok beteg gyereket - érthető. A kérdező viszont AKARJA a gyereket, ez nagy különbség a döntés meghozatalakor és a feldolgozásban is.

* Annak meg egyre kisebb mostanában már az esélye, hogy nem lehet gyermek abortusz után.

Persze, de ha te vagy az 1 ezrelék, akkor megszívtad.

*Hasonlóan, ha szülőszobából a doki kijön, hogy "kit mentsünk, anyát vagy gyereket?". Természetesen az anyát, a feleségemet. Gyermekünk lehet még (akár örökbefogadás útján is).

Elfelejted, hogy ilyenkor a férfi válaszolja azt, hogy "az anyát". A nő gondolkodás nélkül azt válaszolja, hogy "a gyermekemet".

És itt ismét nem erről van szó, a kérdezőnek senki élete között nem kell választani.

*De nem jobb dolog segíteni a feleségnek feldolgozni a közös gyermek elvesztése feletti gyászt, majd megpróbálni megint áldott állapotba kerülni?

De igen! "Elvesztés" esetén igen. Az elvetetés az eléggé más. És szerinted a kérdező pasija, akinek az abortusz olyan természetes, mint a nátha, mennyiben tudna segíteni feldolgozni a gyászt, ami meg nem közös lenne, csak a kérdező, mert a pasi inkább megkönnyebbülne? És szerinted ha mégis együtt maradnának, a kérdező merne-e újra teherbe esni (tervezetten), ha már egyszer cserben hagyták? És ha később terveznék, most miért nem születhet meg ez a gyerek?

Nagyon rossz volt a párhuzam, amit vontál, két teljesen különböző szituáció. A beteg gyerek elvsztése a jóban-rosszban kategória, a kérdező pasija meg kizárólag a jóban akart részt venni.

Nekem az a véleményem, hogy ha egy 5 éves kapcsolatba becsúszik a baba (védekezés ellenére) akkor azt meg kell tartani. Lehet hogy nem várták, és lehet hogy korán jött, lehet hogy anyagilag nincsenek a toppon, de ha szeretik egymást (HA SZERETTÉK VOLNA EGYMÁST) akkor együtt maradnak és kitartanak egymás mellett a "bajban" és felnevelnek egy gyereket ha már így alakult.

Ha egy 1-2 éves kapcsolatba csúszik be a baba, ott valóban van mit meggondolni, és jogosan, jogosabban merülhet fel az abortusz ténye, mint egy 5 éves kapcsolatban.

5 év nem kis idő. Az, hogy a kérdező barátja azonnal elutasította a gyermek megtartását és foggal körömmel ragaszkodik az abortuszhoz azt jelenti, hogy nem szereti a párját eléggé, nem akar vele hosszú, hosszabb távon együtt maradni... Nem ő a NAGY Ő az életében.

Normális esetben, egy egymást szerető párnál megoldható ez a "probléma". Itt szerintem arról van szó, hogy a faszi el volt a kérdezővel, jól megvoltak, kényelmes volt a helyzet, van barátnő, van szex, van kaja, és ami kell... de amint jön egy "dolog", ami komolyabbá tenné a kapcsolatot/ feljebb lépne a kapcsolat, kihátrál. Ez a kihátrálás mutatja, hogy nem tervezte ezt a viszonyt hosszútávra a kérdezővel. Csak élt bele a világba.

Szomorú hogy 5 év után kell kiderülnie annak, hogy a párunk, akiről azt hittük szeret minket, és komolyan gondolja a kapcsolatot, cserben hagy minket a legnagyobb szükségben.

Én egy percig sem időznék tovább egy ilyen férfi mellett. Menjen amerre lát. Egyedül nevelném fel a gyermeket vagy elvetetném. Igen. Ez a kettő opció van. De soha többé nem akarnám látni ezt az embert. Ez biztos. Semmi más nem biztos, de ez igen. Hogy nem érdemel meg engem/minket.

*"És ismét ott a kérdés: miért vártál 5 évet és egy terhességet azzal, hogy nem akarsz ettől a nőtől gyereket? Ha 2 év után tisztességes lettél volna, és szakítasz, mindezt megspórolhattad volna magadnak és neki is. "

Nem nekem írtad ezt, de... HOGY MICSODA? Tehát szerinted aki két év után nem akar gyereket, az szakítson? Miért?? Azért védekeztek, mert nem akartak gyereket, egyikük sem. A véletlen terhességtől nem változott a helyzet, továbbra sem akar a férfi gyereket, hol van irt a tisztességtelenség? De fura logikád van..

Hol írtam én olyat, hogy ha 2 év után nem akar gyereket a pasi, akkor szakítson? Sehol. Azt írtam, hogy 2 év után el kell dönteni, hogy akar-e a nővel (természetesen visszafele is igaz, a féfival) élni vagy sem. Ha nem, akkor viszolát, ne rabolják egymás idejét. Ha igen, akkor lehet éldegélni egymás mellett, de ne 5 év után derüljön ki, amikor látszólag minden fenékig tejföl, hogy hoppá, mégse. Ha 5 év után azért mész el, mert nem bírod a veszekedést, vagy rájöttél, hogy mégsem olyan cuki, hogy a párod nem csavarja vissza a fogkrémes tubus tetejét, az teljesen rendben van. De ha azért, mert becsúszott a gyereked (a te gyereked is!!!), ott elég nagy gáz van. Ha nem jön a gyerek, a kérdező párja hány évig játszotta volna még el a boldog párt? 5-10?

#55 "Elfelejted, hogy ilyenkor a férfi válaszolja azt, hogy "az anyát". A nő gondolkodás nélkül azt válaszolja, hogy "a gyermekemet". - na, mondjuk ilyen nővel nem szabad párkapcsolatban élni, mert eszközül használ, aki majd "jünak vélt genetikával" legyártja NEKI a babóka-mabókáját, majd "jónak vélt eltartó potenciállal" segít felnevelni NEKI a babóka-mabókáját... erre írtam hajnalban egy másik hasonló kérdésnél, hogy azt a nőt tartom NŐnek, akinek a párja az első, nem egy zigóta vagy embrió, és nem is valamiféle általa hitt istenség akarata. Az ilyen nő, és csakis az ilyen nő lehet számomra is az első, n.b. ez kölcsönösségi alapon megy.

Szóval szerintem, ha egy nő, aki addig a párom volt és én az övé, egy embriót választ velem szemben, akkor nem én lépek le, hanem ő szakított velem. Én semmi mást nem teszek, mint levonom a konzekvenciát, és megkeresem azt, aki majd az én társam lesz, és én az övé.