Mégis hogy lehet az, hogy egy ember, aki a külvilág felé azt mutatja, hogy milyen rendes, tisztességes, a családját úgy kezeli, mint egy darab szemetet?

Apámról van szó, aki mások szemében mintaszülőnek tűnhet.

Rendszeresen templomba jár, adakozik, látszólag ott segít, ahol tud.

Bezzeg itthon olyan, mint egy vadállat! Nagyon gyorsan felmegy a cukra, ha visszaszólsz neki, ha valami olyat mondasz, ami nincs az ínyére, tüstént elkezd üvölteni. A feszültségét rendszeresen rajtunk vezeti le, ha rossz napja van, jobb ha rá sem nézünk, mert egész biztosan belénk köt. Volt már olyan, hogy megvert, miután hazaért a munkából, ideges volt, én meg pont kéznél voltam. Miután kidühöngte magát, véres szemmel, kék-zöld foltokkal az arcomon mentem orvoshoz. Állandóan a tanulást nyomatja, ha nem kapok 5-öst balhézik. Azt, hogy alig kapok ruhát, már megszoktam. Miközben apám ájtatosan jótékonykodik, nálunk a hűtőben alig van valami ennivaló. Ma délelőtt is kértem csokoládéra pénzt, de keményen rendre teremtett, hogy nem lehet. És még hosszasan sorolhatnám, sajnos...