Szerintetek ez így tisztességes?

#90 - ld 89.

Ja, és lehet, hogy Hamurapi törvényei is, fejből nem tudom... de ennek mi a relevanciája?

(a Hippokratészi eskü az egy történelmi dokumentum, semmi egyéb.)

Mitől releváns?

Tény, Magyarországon az orvosok nem teszik le a Hippokratészi esküt... hanem annak egy átírt változata van minden oktatási intézménynek... de az alapja akkor is az...

És a nemzetközi eskü hogy hangzik?

"Ünnepélyesen fogadom, hogy azon idõ alatt, míg az orvosi hivatást gyakorlók tagjának vallom magam: életemet az emberiség szolgálatára szentelem; megadom oktatóimnak a nekik járó tiszteletet és hálát; lelkiismerettel és méltósággal gyakorlom hivatásomat, betegeim egészsége lesz számomra az elsõdleges szempont; még a beteg halála után is tiszteletben tartom a reám bízott titkokat; minden erõmmel fenntartom az orvosi hivatás tiszteletét és nemes hagyományait; kollégáimmal testvérként bánok; nem engedem, hogy vallási, nemzetiségi, faji, pártpolitikai vagy társadalmi szempontok eltántoríthassanak a betegeimmel kapcsolatos kötelességeim teljesítésétõl; az emberi életnek a fogamzástól kezdve megadom a legnagyobb tiszteletet; – orvosi tudásomat pedig engem fenyegetõ veszély esetén sem használom az emberiség törvényeivel szemben. Ezeket az ígéreteket ünnepélyesen, szabadon teszem, és becsületemre fogadom."

Más dolog kívülről látni az abortuszt, és megint más megnézni, mi történik ilyenkor az anyaméhben. Addig ne nyilatkozz, amíg nem láttad a filmet! Ha nem akarod az egészet megnézni, akkor csak a közepétől kb 10 percet... elég lesz.

Továbbra is azt mondom: vannak élethelyzetek, amikor nincs más megoldás... vagy legalábbis ez tűnik a legjobban. De nem kellene természetesnek kezelni...

És az ilyen helyzetek, ami a kérdezőé... nem számít ezek közé.

Ja, egyébként ajánlok férfiaknak egy roppant egyszerű tesztet, ha nem akarnak így járni, nézessék meg a kiválasztott lánnyal az amcsi konzervatív életérzést hűen tükröző Forrest Gump című filmet. Ha elkezd a végén pityeregni, hogy "milyen gyönyörű, milyen csodálatos" - no, akkor fel a nyúlcipőt még idejekorán. Ha felháborodik, hogy mekkora szemétség a nőtől, hogy társnak nem maradt a főhős mellett, meg se kérdezte, akar-e gyereket, bezzeg, amikor a saját vesztét érezte, a nyakába rakta - nos, akkor nyugodtan bele lehet kezdeni a kapcsolat elmélyítésébe, sanszosan biztonságban van az illető:)))

(természetesen lányok is használhatják a tesztet, akár fordítva is:))

Nem 87-es...egyáltalán nem ugyanaz a kettő.

És ha nem érzed a különbséget az téged minősít.

#92, "Addig ne nyilatkozz, amíg nem láttad a filmet! Ha nem akarod az egészet megnézni, akkor csak a közepétől kb 10 percet... elég lesz. " - gondolod, nem láttam eddigi életem folyamán 25 milliószor azt a manipulatív borzalmat? Szerinted akkor miért tudom ízekre szedni? Tudod, értelmes vitázóknál az egy minimum, hogy elmélyülten tanulmányozza, amit vitat...

A budapesti verzió meg itten van:

,,Én ................. esküszöm, hogy orvosi hivatásomhoz mindenkor méltó magatartást tanúsítok. Orvosi tudásomat a betegségek megelőzésére, a betegek testi-lelki javára, betegségük gyógyítására fordítom. A hozzám fordulók bizalmával, kiszolgáltatott helyzetével visszaélni nem fogok, titkaikat fel nem fedem. Egyenlő figyelemmel és gondossággal gyógyítok minden embert. Tudásomat és gyakorlati ismereteimet állandó képzéssel magas szinten tartom, de ismereteim és képességeim korlátait is tudomásul veszem. Az orvosi működésemmel kapcsolatos etikai követelményeket tiszteletben tartom. Arra törekszem, hogy az orvostudomány, valamint a Semmelweis Orvostudományi Egyetem jó hírnevét öregbítsem és megbecsülését előmozdítsam.”

Szó sincs benne embriókról, magzatokról, mint láthatod...

Miért minősít ez engem? Azért, mert egy 8-10 hetes magzatot már élőlénynek tekintek, és nem tudnám kiontani az életét? Ha emiatt szar alak vagyok, vállalom...

Gyanítom, Te a másik oldalról nézted...

Nem hinném, hogy a film meg lenne manipulálva... nem is tudom, miből gondolod...

Én se akarlak meggyőzni, még ha úgy tűnik is... ha te egy kezdődő emberéletet nem annak veszel, akkor lelked rajta... tény, egyszerűbb azt mondani, hogy csak egy sejt... mint szembenézni annak gondolatával, hogy megölted a saját gyerekedet...

Évekig jártam meddőségi kezelésekre, mire sikerült teherbe esnem, talán ezért is érint érzékenyen a téma.

De én attól a pillanattól kezdve, hogy megláttam a szívét dobogni a monitoron, nem tudtam rá sejtcsomóként tekinteni.

Lehet, egy 10-12 hetes embrió nem érez fájdalmat. De félelmet igen, és biztonságtudata is van...

Hogy ezt miből gondolom? Emlékszem a reakcióira horrorfilm nézés közben, amikor ki kellett kapcsolnom a tévét, mert a hangeffektusok hatására elkapott a hányinger, és a szédülés..

Minden este meséltem neki, énekeltem, amikor a pocimban volt... miután megszületett, és hasfájós volt, csak azokkal a mesékkel, dalokkal tudtam megnyugtatni, amiket akkor hallott, amikor bennem volt.

Igen, anya vagyok, és lehet, a 88-asban leírt hasonlatom durvának hangzik, ha abból a szemszögből nézzük, ahogy Ti...

De ha a méhedben fejlődő sejtcsomóra élőlényként tekintesz, a gyermekedként, aki a Te részed... onnantól kezdve nincs különbség...

Ha akkor elveszítettem volna, ugyanúgy gyászoltam volna, mintha a születése után történt volna vele valami...

És igen, tudom, vannak nők, akik ezt az érzést kizárják azzal, hogy nem tekintik élőlénynek, csak mert a Ptk. nem tekinti annak. Legyen! Szívetek joga!

De egyetlen férfinak sincs joga erre kényszeríteni egy leendő anyát, csak azért, mert neki is ugyanannyi köze van a gyermekhez...

Mi a fenéről beszélsz?

Nem ugyanaz ha már akkor eldönti, hogy h az apja nélkül fogja felnevelni a gyereket csonka családban mikor még meg sem született ( később persze lehet , hogy lesz nevelő apja...nem lehet tudni...de azért ez sem lesz ugyanaz, egyszer el kell majd magayrázni neki)

és nem hasonlítható össze mikor már a baba megszületése után mennek szét a szülök! Az nem választási lehetőség kérdése, ha valami tönkre ment és nem megy akkor legyen vége...de akkor mégiscsak részt vesz majd az apa a gyerek életében!

Erre gondoltam nem másra.

Miért? Ha már előre tudom, hogy az apja nem vállal aktívan szerepet az életében, akkor már nincs joga élni?

Miért ér kevesebbet az ilyen gyermek, mint az, akinek később válnak el a szülei?

Vagy mi a különbség az ilyen helyzet között, és az olyan helyzet között, ahol mondjuk meghal az apuka, miközben az anyuka babát vár?

A gyermek szempontjából ugyanaz... apa nélkül fog felnőni, úgy, hogy ezt előre lehet tudni...