Szerintetek ez így tisztességes?

Semmi gond, egyébként csak két sorral van fölötte... nálunk is betartotta az embriót a kapcsolatunk elé helyező ex párom, hogy ő aztán soha semmiféle igénnyel... csak éppen egy évvel a lelépése után kilátástalan anyagi helyzetbe kerülve öngyilkos lett. Spec tőlem tényleg nem kért egy fillért se, nem is keresett... Régi sztori, több évtizedes...

A dolog másik oldala, hogy abortuszos topicba az összes magzatvédő 3x elmantrázza, hogy szegény nő, az abortuszt soha nem fogja tudni feldolgozni, legalábbis egy részük. A találós kérdés ez ügyben az, hogy azt miért nem lehet megérteni, hogy a férfiak egy része meg azt nem lesz képes soha feldolgozni, ha egy embriót helyeznek elé egy kapcsolatban??? Miért nem lehet megérteni, hogy ez ugyanolyan lelki trauma tud lenni egy férfi számára, amilyen egy AB egy nő számára??? (mé az alapja is ugyanaz a jellegű érzelmi kötődés)...

"A találós kérdés ez ügyben az, hogy azt miért nem lehet megérteni, hogy a férfiak egy része meg azt nem lesz képes soha feldolgozni, ha egy embriót helyeznek elé egy kapcsolatban??? Miért nem lehet megérteni, hogy ez ugyanolyan lelki trauma tud lenni egy férfi számára, amilyen egy AB egy nő számára??? "

Én megértelek, tényleg!

Trauma, ha akaratod ellenére apa leszel.

A te gyerekeddel mi lett?

Te nevelted fel?

Hát, akkor korrekten intézted.

De kapcsolatban vagytok a gyerekkel?

Akkor lehet, hogy ez itt is így lesz.

Reméljük a legjobbat!

Nézd, az ember mindig a legjobbat reméli (mindkét, később mindhárom érintett fél javára), csak hát az élet már csak olyan, hogy erre nincs semmi garancia, néha összejön, és néha nem, őszintén szólva az a ritkább szerintem, hogy egy ilyen történet után 20 évvel - mint ami itt a kérdés - 3 nyertest látsz, gyakoribb, hogy egy vagy több vesztest. (jó, az én példám is szélső, ahol tkp 3 vesztes lett, ilyen vagy olyan módon), 20 év alatt túl sok mód adódik arra, hogy valaki vagy valakik vesztessé váljanak.

Úgyhogy én a kérdező helyében (és minden olyan helyzetben, ahol valamelyik potenciális szülőnél is piros színt mutat a képzeletbeli szemafor, és nem zöldet vagy legfeljebb bizonytalan-kétkedő sárgát) biztos, hogy az abortuszt preferálnám. És akkor lehet ettől teljesen függetlenül eldönteni, hogy együtt maradnak, vagy külön, tiszta lappal folytatják.

Olyannal meg tényleg ne jöjjön senki, hogy "aláírunk egy papírt, hogy" amikor az a papír a magyar jog szerint ab ovo semmis, olyan, mint ha nem is létezett volna soha.

Mármint arra értettem, de ezt nyilván tudod, hogy apuka nem tart majd kapcsolatot a gyerekkel.

NEM ARRA, hogy meghal a Kérdező!

Itt az anya döntött, apukának nem kell tartani a kapcsolatot, ha nem akarja.

"Itt az anya döntött, apukának nem kell tartani a kapcsolatot, ha nem akarja." - OK, gondoltam, csak amit írtál, az félreérthető volt. Másfelől meg ugye pont arra írtam saját példát, hogy mi történHET akár (szélső esetben) ha anyuka ezt az ígéretét akarva vagy szükségből de minden áron betartja... szóval anyuka most ezt mondja, de ha a következő évtizedekben anyukával ez vagy az történik (betegség, munkanélküliség, akármi, ami ellen egyikünk sincs oltva) akkor mit tegyen, mi a helyes???

Szóval persze, az AB se jó megoldás, az is csak a rossz megoldások, ultima ratiok egyike. De van egy hihetetlen előnye az összes többi lehetséges rossz megoldással szemben: tiszta, lezárt helyzetet eredményez, mindegyik szereplő számára, nincsenek többé "mi lesz HA"-k. Persze jó lenne egy jó megoldás a rossz megoldások helyett, de az meg ilyenkor nem szokott lenni.