Nem kell a gyerek! Mit csináljak?

Felfogtad, hogy egy kis életről van szó? Egy pici emberről, aki szeretetre vágyik és te így állsz hozzá!? Szerinted ez hogy esne neki? Még meg sem született de már így gondolkodsz. Sajnállak téged is :(

Ha egyszer a kezedbe vennéd megváltozna minden.

Nem lenne jó ha lenne egy fiad akiből férfit nevelhetnél? Megtaníthatnád egy csomó mindenre és büszke lehetnél rá.

És ha lányod lenne? Ő lenne a szemed fénye! Őt is megtaníthatnád sok mindenre!

"Ilyen tényleg létezik? Mármint,hogy fiatal lány teherbeesik egy buliban egy akárkitől és meg akarja tartani?"

Te magadnál vagy?:D

Én is megtartottam volna, gondolkozás nélkül!

Nem ismeri az apát? Na és!

A saját vérem lenne! :) Az én húsom-vérem, hogy tudnám elpusztítani a SAJÁT utódom, bárkitől van?

Undorodnék magamtól is utána. :S

"Mert ha ez a leendő anya kibssza a kukába a gyerekét,te fogsz a legjobban kardoskodni,h miért nem vetette el! Ez az én véleményem! Nem tudnál nekem olyan okot mondani,amiért ilyen helyzetben megtartanám!"

Engem aztán sosem fogsz hallani az abortusz mellett kardoskodni (bár a kukába "kib.szás" nyilván sokkal-sokkal rosszabb: de általában azok a nők teszik, akik valamiért lemaradnak az abortuszról, lehetőségük sincs rá, vagy nem elég értelmesek még ahhoz sem, nem pedig MEGTARTANI akarják a babát).

Véleményed lehet- és természetesen a te életed, akkor csináltatsz abortuszt, amikor akarsz.

Ha nálam tizenévesen sikerül be, akkor is megtartottam volna, képzeld (mindig így gondolkoztam- pedig akkor semmim sem volt, és képzeld, felelőtlen sem voltam: védekeztem, vigyáztam; ugyanis az lenne a HELYES. :) De ha már úgy alakult volna- akkor nem vetettem volna el.

Ma huszonévesen biztos egzisztenciám van, egyedül is fel tudnék nevelni egy gyereket- de sosem a "férfinek" akartam szülni!

Mély meggyőződésem, hogy azért juthattam idáig, mert "szegényen" is kitartottam volna. Talán nem így alakul akkor, talán baromi nehéz körülmények között nevelnék egy gyönyörű gyereket, és nem a kényelmes irodámban ülnék: de ismerem magamat, és tudom, hogy valószínűleg éppen ilyen boldog lennék, csak épp más körülmények között (ugyanis engem is így neveltek a szüleim, semmijük sem volt, amikor összekerültek).

Sőt: legjobb barátnőmet egyedül nevelte fel az édesanyja, aki fiatal lányként szülte őt. Később futott be "karriert", miután barátnőm már nagylány volt, addig sokat nélkülöztek, de kevés boldogabb családot ismerek náluk!

Bnőm megtanulta mi a kitartás, áldozat, munka. Ma két diplomával, és fantasztikus, nem mindennapi kitartással, akaraterővel rendelkezve szintén azt vallja, hogy akár egyedül is vállalná a gyermekét, ha úgy alakul. :)

"Nem tudnál nekem olyan okot mondani,amiért ilyen helyzetben megtartanám!"

Nem mondok neked okokat- csak az én érzéseimet. Azonnal azt érezném, hogy a megfogant gyermek egy részem, test a testemből, ezzel együtt egy új emberi lény.

Mit mondanék neki, ha felnő? Azt, hogy szerettem, már a fogantatás pillanatától, mert éreztem, hogy az enyém. És mert onnan, attól a pillanattól kezdve mindennél fontosabb volt számomra, hogy vigyázzak rá. :)

Magánvélemény- nem kell egyetérteni. :)

Előbb a DNS vizsgálat, és csak utána a többi.

Amúgy a lányt nem kérdezted, hogy hány emberrel feküdt le abban az időszakban??

ő állítja, hogy csak a tied lehet a baba?