Terhes vagyok 17 évesen. Hogy mondjam el a szüleimnek?

Valóban izgalmas, mennyien ölnék meg zokszó nélkül a saját gyereküket a karrierre, meg a kapcsolatra való tekintettel... Szép!

Egy 20 éves, egyetemista, boldog kapcsolatban élő anyuka

ma 22:11

Kedves.

Amíg az abortusz legális,amíg a törvény szerint nem követ el sem az anya sem az orvos bűncselekményt addig neked is ilyen kemény szavakat dobálni,hogy "ölni"

Van egy véleményed,rendben.De nem kell senkit sem gyilkosnak nevezned mert esetleg ő nincs olyan szerencsés mint te.

Tudod okos kislány sokan vannak akik betegség miatt,vagy erőszak miatt,vagy azért mert senki sem támogatja,és az utcára nem akar szülni,választja az abortuszt..

Tedd össze a kezed,és légy hálás,hogy neked van segítséged akár szülők segítsége akár a párod segítsége..Nagyon sok embernek ez sem adatik meg..

Nem vagyok abortuszpárti de gyilkos sem vagyok,mert volt egy abortuszom..(méhen kívüli terhesség)

Még valamit..Nem az volt a kérdés,hogy ki "öli meg" vagy sem.Hanem az,hogy a kérdező miképpen mondja el a terhességét a szüleinek..

Nehéz lett volna a kérdésre válaszolni..(én már korábban válaszoltam,hogy álljon nyugodtan a szülei elé)

Azért a méhen kívüli terhesség kicsit más tészta, mint a "nem akarom, hogy tönkre tegyen a gyerek" kategória, mint amit itt sokan emlegetnek. És persze, le lehet pontozni, de akkor sem a világ vége, ha valaki fiatalon lesz anyuka.

A kérdezőt meg nem szidni kéne, hanem értékelni a lelki erejét, amiért fel akarja nevelni a gyerekét.

Szia!

Tuti le fognak pontozni, de attól még szeretném neked megírni a véleményem!

Először is, nagyon tisztellek, amiért szeretnél felelősséget vállalni a baba iránt. Aki elkezd szexuális életet élni, annak tisztában kell lennie azzal, hogy teherbe eshet, még akkor is, ha védekezik valamilyen módszerrel.

Elmesélek egy sztorit. Van egy csaj ismerősöm (egyik barátnőm rokona) aki 18 évesen teherbe esett a pasijától. Nem jött meg a mensese, érezte, hogy terhes, de halogatta a dokit, nem akarta megtudni az igazságot.

Aztán nagy nehezen rábeszéltük, hogy ne legyen már hülye, menjen el szépen.

Elment, persze kiderült hogy terhes. Már 11 hetes terhes volt. Ultrahangos képet is kapott a babáról.

Még aznap találkoztunk vele és tudjátok mit mondott? Na kb így, és ennyit:

"Ja, terhes vagyok, de nem gáz, elvetetem. Anyám azt mondta ne aggódjak, megoldjuk a problémát. Jaa, egyébként kaptam képet a babáról..jaaajj olyan cukker! Kár, hogy meghal, de ez van."

Következő héten elment abortuszra, majd utána hazajött és hát jókedvűen mesélte, hogy végre már nem babás, és megszabadult ettől a tehertől. Hát én totál kibuktam.

Beszéltük is a bnőmmel, hogy lehet Ő így éli meg ezt a szomorú dolgot, hogy el kellett vetetni a babát.. Meg, hogy majd biztos később depis lesz miatta.

Ááá, dehogy, totál jól van. Még a szeme se rebben, ha valaki felhozza a babát..viccelődik vele, és úgy beszél róla mint egy kisegérről, ami bekerült a házba, de szerencsére elkapták egérfogóval, mielőtt problémát jelentett volna...

Nagyon ki voltunk akadva rajta.. dehát ez van.

Szerintem igenis fel kéne nézni azokra a lány anyákra, akik ahelyett, hogy elvetetik a babát (ami szerintem mindenképp a könnyebb megoldás) inkább vállalják a felelősséget, és megszülik a bébit. Majd felnevelik, vagy örökbe adják.

Én nem mondom azt, hogy az abortuszra könnyű elmenni, biztos hogy borzasztó lehet átélni. DE, ahogy egyesek mondják "a gyerek elrontaná az életem"="önző vagyok"="elvetetni könnyebb"

Én így gondolom.

Van egy (volt) évfolyamtársam, aki 18 évesen szült. Ma már 5 éves a kislánya. Mindenki megvetette, amiért megtartotta a gyereket. Persze, ha abortuszra ment volna, akkor azért szólták volna meg.. A lényeg, hogy vállalta a kicsit, a párjával együtt. Tök érdekes, de a pasi kitartott mellettük. Boldogak, idén összeházasodtak, és most várja a második babát a csaj.. Szóval, vannak jó történetek is, nem csak a "sírt a gyerek, apuka nem bírta, lelépett, anyuka idegroncs" történetek.

Illetve, igaz, hogy a szüleid segítsége kell hozzá, de ha az én 17 éves lányom ilyen határozottan azt mondaná, hogy szeretné megtartani a babát, akkor én támogatnám őt.

Ha én estem volna anno teherbe ennyi idősen, én sem vetettem volna el! Tudom, hogy nem tudtam volna kiheverni! Örökké úgy éreztem volna, hogy hibát követtem el! Ha anyum pedig kötelezett volna arra, hogy elvetessem, akkor azt hiszem, hogy Őt is hibáztattam volna.

Szóval, ha az én lányom lennél, én sem tapsikolnék örömömben, de támogatnálak! :)

23/L

Ha nincs hova, mire szülni azt a gyereket, akkor felelősségteljesebb elvetetni.

Ha mindenkit örökbe fogadnának, nem lennének árvaházak.

És nem mindenki mosolyogva és szökdécselve megy abortuszra.

Ennyi erővel meg azt is mondhatnám, hogy gyereket vállalni bármilyen körülmények közt önző és beképzelt dolog, hisz aki ezt teszi, azt hiszi magáról, hogy olyan tökéletes, hogy belőle egy nem elég.

És gondolom, semmit nem olvastatok arról, hogy mennyire fontos a gyerek életében az anyával való viszony, amíg az a szíve alatt hordja. Hisz a gyerek életének a minősége nem számít, csak az, hogy szülessen, szülessen, szülessen.

Az árvaházakban többnyire olyan gyerekek vannak, akik nem babaként kerültek oda, hanem :

1. szüleik meghaltak

2. szüleik beadták

3. elvették őket a szülőktől

4. stb

Legtöbb pár babát szeretne örökbe fogadni, de babát kevesen adnak örökbe.