Terhes vagyok 17 évesen. Hogy mondjam el a szüleimnek?
Sziasztok! Most tudok csak írni. Előszöris szeretném megköszönni a sok választ, a sok biztatást, és tanácsot. Aki szerint Fake a kérdés, attól megkérdezem: miért gondolja?
Most már kicsit megnyugodtam, tegnap beszéltünk. Végül tegnap a barátom a szüleit is elhozta, és megbeszéltük. Igazából a szülők annyira nem is voltak kiakadva, inkább meglepődtek, főleg anya, mert tudta, hogy szedtem a fog.gátlót. Persze egy kis vita volt, de végül arra jutottunk, hogy a szülők segítségével belevágunk... tehát megtartom. És igen, nemtudom, hogy 3 év múlva mi lesz, hiszen ki tudja, hogy velem lesz-e még a barátom, de nem akarok úgy élni, hogy egy ártatlan kisbabát foszottam meg az élettől. Jó körülményekbe fog beleszületni (a helyzethez képest), én biztos teljes szívemből szeretni fogom, a suliban csúszni fogok, de majd ha folytatom, a szüleink is besegítenek.
A fog.gátlóval meg úgy van, hogy először a doki azt írta fel (dianne 35), de azt ajánlotta, hogy ezt megszakítással együtt ajánlja. Én 7 hónapig szedhettem, és aztán írta fel a doki ezt.
7 hónap után váltanod kellett másik tablettára?
De mikor teherbe estél még a Diane-t szedted?
Amúgy így, hogy mindkét félről támogatnak a szülők, teljesen rendben van. Nem túl ideális helyzet, de ha a pénz is megvan rá, hogy felneveljétek a szerető háttér is meglesz, akkor nem rossz döntés, hogy megtartjátok.
Nem, nem nem. Tehát: Most vagyok 17, és majd júl. 21-én leszek 18.
16 évesen vesztettem el, akkor mentem dokihoz, és írta fel a dianne 35-öt. Aztán 7 hónap múlva (ha jól emlékszem olyan szeptember környékén vesztettem el, tehát onnantól szedtem). Tehát márciusban váltottam. Most, hogy visszaszámolok, régebb óta szedek fog.gátlót, mint amit írtam.
Sok csodálatos van ebben a történetben! :)
Az egyik Te vagy! :)
A másik a barátod, hogy tizenévesen nem azon jár az esze, hogyan szabaduljon a felelősségtől, hanem szembenéz a helyzettel és (Veled együtt) elég felnőtt ahhoz, hogy a szülők elé álljon és higgadtan átbeszélje, mi lesz.
A harmadik csodálatos dolog, hogy mindkettőtöknek ilyen fantasztikus szülei vannak, hogy nem azt látják ebben a helyzetben, hogy a nyakukra vállaltok egy gyereket, hanem képesek támogatni, megérteni, vállalni a Ti nehézségeiteket is! Gondolom, most úgy érzed, ez természetes, hiszen a szüleitek. De soha ne felejts el elég hálásnak lenni, mert sajnos sok szülő nem vállalta volna ezt a terhet! Biztosan nagyon jól fog esni mindkettőtök szüleinek, ha elmondjátok nekik, hogy hálásak vagytok a támogatásukért és egyáltalán, azért, hogy ilyen jó szülők! :)
Legyetek Ti is ugyanilyen jók! :)
Sok boldogságot!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!