Hogyan tudnám örökbe adni a 8 éves gyerekemet?

13:31! Oké, ne "keverjük bele" Istent, de akkor ne reklamáljon senki az Istennél, ha elvadul, főleg ne ő legyen szidva meg káromolva az egész kialakult helyzetért.

Az édeskevés, hogy jár, ha tőled otthon nem azt látja, hogy együtt imádkoztok reggel-este, mesélnél neki a gyerek képes Bibliából, együtt készülnétek az elsőáldozásra, minden vasárnap mennétek misére, ott gyónnátok-áldoznátok. A vallásosságot KOMOLYAN kell venni, a hittan pont nem az a tárgy, amit csak tanulni kell, mint a matekot és megvan. Azt megélni kell. És tökmindegy, hogy ilyen korban mit akar, valamire rá kell nevelni vagy sem. Ugyebár azt sem bízod rá, hogy kimehet-e az autó elé vagy sem, "majd eldönti ő, hogy mit akar" -alapon, így a vallásosságot sem szabad még ilyenkor rábízni, adnod kellene neki egy alapot, és majd ha felnő (azaz érett lesz a döntésre), akkor is ráér eldönteni, hogy akarja-e vagy sem. Rosszat semmiképp sem tennél vele.

Szerintem a vallásosságot nem lehet erőltetni, mert csak az ellenkező hatást érné el az ember.

Nem is erőltetni, hanem nevelni kell.

Szia,az én bátyjám dettó ilyen volt,annyi különbséggel,hogy ő plusszba még rosszul is tanult.Igaz neki szülés alatt megnyomódott a feje és mondták,hogy maradhat vissza ideggyengeség.Az általános iskolában kétszer buktatták meg,utána kirúgták,mert leköpte az igazgatót,iszonyat csúnyán beszélt,agresszív volt.Anyut rugdosta,ütötte és lehet,hogy csúnyának tartod,de anyunak egyszer elszállt az agya és úgy megverte,na onnantól nem beszélt vele csúnyán,nem bántotta.Pszichiáterhez járt,gyógyszert is kellett szednie.Tarts ki még egy kicsit,a tesóm az általánost már estin fejezte be,de onnantól semmi gond nem volt,a legjobb testvér és szerető gyermeke a szüleinknek.Ma már negyven éves és elrettenve hallja a gyermekkori történeteket magáról.A szüleim nagyon jó szülők voltak,gondosan neveltek minket,én mindig tisztelettudó voltam,jól tanultam,semmi gond nem volt velem.Ehhez kell az anyai szeretet és ez benned is megvan,most kiborultál és megvan rá minden okod,de ne add fel,később a lányod meghálálja majd!Szülésnél nem érte őt valami?Mivel egyedül neveled és gondolom az elején szomorú voltál emiatt,ez is kihat rá.Próbáld a saját életedet picit boldogabbá tenni,szervezz hétvégére olyan programot,ami nem költséges,de lányod szereti,esetleg a természetben,biciglizzetek például,ez levezeti az energiáját is és együtt is vagytok.Szóval tereld el a figyelmét és valahogy próbálj közelebb férkőzni hozzá.És türelem,türelem...És aki,azt hiszi,hogy nevelés kérdése,hát annak üzenem,hogy nem minden esetben,mert nálunk is a tesóm rossz volt,én meg nem.

Te most úgy alkottál véleményt, Kérdező, hogy azt se tudod, miről beszélsz, ugyanis nem ismered, saját bevallásod alapján sem. Javaslom, hogy beszélgess el egy katolikus pappal a problémádról, és egyből meg fogod látni, hogy szó sincs arról, amit itt most leírtál. A Biblia nem gyereknevelési kézikönyv, viszont a kereszténység, a szentségek, Isten és az Oltáriszentség adna egy olyan erkölcsi alapot a gyereknek, ami kisegítene titeket a jelenlegi helyzetből. Ugyanis amit most a gyerek csinál, nem csupán gyerekcsíny vagy rosszalkodás (ezt már te is érzed), hanem minden erkölcsi alapot nélkülöző neveletlen érzelmi hiány. Nos, ezt kell nagyon sürgősen betölteni. Javaslom a papot, ha tiltakozol ez ellen, akkor ne csodálkozz semmin.