Zavar, ha egy 1 év körüli kisgyerek hangoskodik a tömegközlekedési eszközön?

Nem gondolok rosszat a gyerekről, azt gondolom, van valamilyen problémája, amit nem sikerül megoldania egyedül, és így próbálja meg felhívni erre a környezete figyelmét. A szüleiről sem gondolok rosszat, nincs rá semmi alapom, hogy megítéljem őket.

A gyerek ezzel persze engem kellemetlen helyzetbe hoz, hiszen nagy valószínűséggel én nem segíthetek rajta, nem is az én kompetenciám ez (hacsak meg nem kérnek valamire ezzel kapcsolatban), és mégis elszenvedem amit Ő tesz: akaratlanul is kénytelen vagyok hallgatni a hangoskodását. Mivel Ő még pici, mindennek nincs tudatában. Én tudatában vagyok, ezért nem is idegelem magam rajta feleslegesen. Viszont butaság lenne azt mondani, hogy egyáltalán nem zavar, amikor igen. Ám a szomszédot sem megyek át lecsapni, ha hétvégén nyírja a füvet, én is akkor nyírom, máskor nincs rá időm. Sőt, ha hallom, hogy elkezd valaki a szomszédban füvet nyírni, igyekszem én is, mert ha egy időben csináljuk, akkor a nap többi részében legalább csend lesz. :)

Viszont ki lehet az az idióta, aki lepontozza az őszinte válaszokat? (Költői kérdés, nem kell rá válaszolni...)

Ha valami zavaróan hangos a környezetemben, az persze, hogy zavar. Nem vagyok siket. Ettől még nem kell ellenségesen hozzáállnom, mert ez két külön dolog. Az egyiket nem én szabályozom tudatosan, hanem csak kívülről hat rám, a másikat viszont igen, abban én döntök. Ezért aztán mosolyoghatok biztatóan a gyerekre, vagy a szüleire, miközben őszintén beismerem magamnak, hogy ez a szituáció engem zavar, jobb lenne nekem a hangoskodás nélkül. Én ezt úgy oldom meg, hogy kerülöm a tömegközlekedést, amennyire lehet.

nem, nem zavar

jól tudok olvasni, tanulni a járműveken, akár a lépcsőn állva

ha sír egy kisgyerek - átfut egy boldog érzés, nekem nem kell semmit tennem - és már visszamerülök a könyvembe, vagy a szemlélődésbe, vagy a gondolataimba...

szóval nem zavar.

Fel lett téve egy kérdés, amire lehetett igennel vagy nemmel válaszolni, esetleg kifejteni. De úgy vettem észre, akik igennel merészeltek válaszolni, azoknak csak 15-16 %-ban volt hasznos a véleményük. MIÉRT??? Csak válaszoltak a kérdésre!!

Ez nem igazán fair, mivel "vette a fáradtságot", és leírta, amit gondol, valamilyen szinten a segítségére volt. Attól, hogy nem azt mondta, amire számított, attól még hasznos a válasz.

Remélem gyermeküket senki nem arra fogja tanítani, hogy csak egyféle vélemény létezik: a sajátja.

Ez biztosan csak 5%-ban lesz hasznos. :))

"azokat bírom akik azt mondják, hogy zavarja őket, mert tanulnának... ez aztán a probléma! tanulni nem a vonaton kell balf*szkáim"

Nézz tükörbe, ha tudsz! Egy nulla vagy!

Tudod, kell és muszáj vonaton tanulni, vagy épp aludni. Nem mindenkinek van 20 percre a munkahelye. És mindennap kell utazni a munkahelyre... Próbáld ezt elképzelni, legalább csak próbáld, ha nem is megy a csökött agyaddal!

Egy 1-2 éves gyereket viszont nem kell nap mint nap órákat utaztatni vonaton! Mégis sokan teszik és ők azok, akik egyszerűen SEMMIT nem tesznek a gyerek elhallgattatása érdekében.

Pedig nagyon sok dologgal lehetne próbálkozni, ha nem megy segítek:

-cumi

-kaja

-anyuci a fülébe súgja, hogy "gyere nézzük meg mi van a peronon vagy a másik kocsiban!" (ha anyuci egyedül van, addig szívesen vigyázok a cuccára, szóval kifogás ez sem lehet)

-anyuci kézen fogja és azon a kocsin belül sétál vele ajtótól ajtóig...

-játékokat visz magával az útra...

-beszél hozzá érdekes dolgokat, amik lekötik. új dolgokat leginkább, amit már ő is felfog valamennyire.

-hagyja mászkálni a földön végső esetben. a kezét pedig lemossa utána... igenis vigyen magával némi vizet ilyen esetekre, ha tudja, hogy hisztis a gyerek.

-arról is lehet beszélni a gyereknek, hogy miért ne mászkáljon (nem csak tiltani, mert attól csak azért is menni fog), pl elkezd mesélni, hogy előtte bolhás kutyák ültek a földön, vagy ijesztő manók... Fantázia! Anyucik, fantázia!!!

-megelőzésképp pedig hosszú tömegközlekedés előtt le kell fárasztani játszótéren, otthon, bárhol, és nagyobb az esély az hisztimentes utazásra....

-soroljam még?

Az egy év körüliek egyáltalán nem zavarnak, de nagyon ritkán láttam hogy ők balhéznának a járműveken.

Az idegesít, amikor nagyobb gyerekek (4+ évesek) ugrálnak mint a majmok a ketrecben, a szülő meg nem szól rájuk. Nekem is vannak gyerekeim, ha látom hogy nagyon nyüzsögnek idejében leállítom őket, hogy nem a játszótéren vagyunk. A mozgó járművön amúgy is veszélyes rohangálni.

Egyébként vittem már ismerős gyereket a sajátjaimmal, a gyerkőc meg elkezdett ugrálni a buszon. Megkérdeztem, hogy anyukád nem szokott rádszólni, hogy ezt nem szabad? Nem. Na akkor amíg velem vagy és én vagyok a felelős a biztonságodért, addig a popódat jól odaszorítod az üléshez.

Ami viszont idegesít, azok az iskolás csoportok, mi egyszer egy vonatból menekültünk ki a másik köcsiba, mert mint a vadállatok tomboltak, a wc ajtót csapkodták és sikoltozva vihogtak. A másik meg a tinik, akik elfekszenek az ülésen, felteszik a cipőjüket, meg a táskájukat és ketten négy ülést foglalnak.

Szóval szerintem nem a picikékkel van baj.

azokat bírom akik azt mondják, hogy zavarja őket, mert tanulnának... ez aztán a probléma! tanulni nem a vonaton kell balf*szkáim

Tovább kellett volna tanulni előbb és nem gyereket potyogtatni, akkor nem lenne ennyire savanyú a szőlő:D

az egy év körüli gyerek nem zavar, ő még nagyon kicsi, de amikor nagyobbak (értsd: nevelhető korúak) csinálják, az nagyon és idegesít is!

egyébként tényleg megdöbbentőek a válaszok, de mindkét tábor által (a kisgyerekekkel és nyugodtan utazni vágyókkal szemben is lehet egy kis empátiát és toleranciát gyakorolni, nem?)

27/L

27/L