Zavar, ha egy 1 év körüli kisgyerek hangoskodik a tömegközlekedési eszközön?

Lehet, hogy azt is meg kellett volna kérdezni, hogy a válaszolónak van-e gyereke (esetleg a családjában van-e, akivel rendszeresen találkozik). Amíg nem volt gyerekem, akkor furán néztem kicsit a szülőkre, hogy hogy nem képesek a gyereket lenyugtatni, hogy ne ordítson. Elméletben, a könyvekben minden nagyon szépen hangzik, én is elképzeltem, hogy majd szépen elmagyarázom neki, hogy ezt meg azt most miért nem szabad.

De az élet más. A gyereknevelés nem mindig csupa móka és kacagás, a gyerekek igenis tudnak néha nagyon kiállhatatlanok és elviselhetetlenek lenni. Az én gyerekemre is rájön néha a hoppáré, és neki is lehetnek rosszabb, nyűgösebb napjai, mint ahogy egy felnőttnek. Csak épp a felnőtt nagyjából azt csinálhatja, amit akar, a gyereknek meg általában muszáj alkalmazkodnia a szülőhöz. Ha egy gyerek soha nem sírna, vagy hisztizne, akkor lenne a nagyobb baj: mert vagy mindig mindent megkapna csak azért, hogy csöndben maradjon, és akkor előfordulhat, hogy önző felnőtt lesz, vagy olyan szinten elnyomják a vágyait, hogy soha semmit nem akar vagy mer majd megtenni.

Amióta gyerekem van, inkább együttérzőn mosolygok a szülőre, hisz látom, hogy neki is kínos a helyzet (ha tényleg az). Viszont a durva rángatást és ordibálást már nem nézem jó szemmel.

Gondolj arra, hogy akinek gyereke van, az tudja, min mész keresztül, ő valószínűleg nem ítél el, akinek meg nincs, az meg nem is tudja, valójában néha milyen kemény, idegeket próbáló feladat a gyereknevelés, így az meg ne érdekeljen.

A gyerekről nem szoktam rosszat gondolni, max a szüleiről.

Pl: Ha ilyen esetekre lenne náluk valami finomság amit a gyerek imád, és aztán amit a gyerek szájába nyomnának akkor egyből kuss lenne...

Jaj, dehogy zavar! Inkább azok zavarnak, akik ilyenkor fintorognak...

Pici gyermek, hát nyügös na. Mondjuk én elfogult vagyok, mert gyerekimádó ember vagyok mióta az eszemet tudom.

Plussz óvónő, úgyhogy edzett vagyok. :)

Engem az zavar de kimondhatatlanul, amikor a szülő üvölt, meg rángatja a gyereket az utcán/boltban stb...

Azoknak kéne elgondolkodni, de nagyon...

Egyáltalán nem :) Imádom a gyerekeket, maximum a hangosság zavaró, de a természet pont azért alkotta a gyereksírást olyanra, hogy a felnőtteknek az legyen az érdekük, hogy a gyerkőc abbahagyja. A szülőt viszont nagyon is sajnálom, mert egy egyévest még nem lehet ilyen szempontból megnevelni, sír ha éves/fáradt/unatkozik/melege van/fázik/megijesztette valami etc., viszont az emberek ilyenkor úgy néznek az anyára, mint a véres rongyra, hogy "miért nem tudja megnevelni"... Azt viszont sokan elfelejtik, hogy egy egyévest még nem lehet.

19/L

9.05!

Ha a gyerek nyűgös, vagy fáradt, akkor nem evéssel kell megnyugtatni!

Így lehet a gyerekbe beleprogramozni, hogy ha bármi bajod van, akkor a megoldás az evés. És ez óriási hiba.

Hihetetlen válaszok születtek(mondjuk legalább őszinték), nem tudom elképzelni mit lehet ellenszenvesnek találni egy éves piciben. Mit olyan dolgot tud tenni az a kölök amivel bárkit is zavar?

Továbbra is: ez csak egy szocipatát zavarhat.

ma 09:06

Na azon én is fennakadok...

Amúgy lehet, hogy nekem lenne megoldás a füldugó a metrózástól amúgy is gyakran fájdul meg a fejem, az a zajszint azért már elég bizarr, nameg a por a másik fele...