Mit tehetnék azért, hogy a szüleimet meggyőzzem, nem vagyok már kisgyerek? 26/N

Ha még mindig nem esett le nekik, elkéstél :)

Na jó, viccet félretéve, a szülőknek mindig kisgyerek maradsz. Nekem már saját gyerekem van, de mégis néha utasítanak hogy mit hogyan csináljak vele :))) De tőlük elfogadom, összeszorítom a fogam és kész, ismerem őket, változni nem fognak, és én így szeretem őket, ettől még jó a kapcsolatunk :)

Szintén 26 N, egy éve anyuka

Megpróbálhatod viccesen is. Fond a hajad copfokba, tegyél masnit is, vegyél fel valami buta gyerekruhát, és játszd meg a nyafogó bébit. Aztán persze nevethettek egy jót, és nem is kell sokat magyarázni.

Azután felöltözöl felnőttnek, és attól fogva felnőttként viselkedsz. Pl.nem kérdezed meg, hogy mit tegyél, hova menjél, csak elsmész. Esetleg mondhatod: "mentem, majd jövök", "holnap elutazom egy hétre Zalaakármibe"... szóval a te fellépéseden fog múlni a dolog.Le kell válnod...

mi az, h nem enged be? csak van kulcsod ahhoz a lakáshoz, ahol élsz...

ezt harcold le velük, vagy költözz el, mert ez nem normális.

Teljesen megértelek.

Apukámmal nincs problémám, de anyukámmal egyszerűen nem értek szót. Ha mondjuk annyit mondok, ne mosogasson el, előbb nézze végig velünk a filmet, máris letámad, hogy milyen jogon utasítgatom én őt, hiszen én csak a gyerek vagyok. Vagy ha apukámmal beszélgetnek vmiről, ami a háztartást érinti (milyen porszívót vegyünk, de ez csak egy példa), és egy fél mondatot hozzáteszek, akkor is gyakorlatilag kiabál, hogy ne szóljak bele. Ha pedig visszakérdezek, hogy ugyan miért ne szólhatnék bele, felnőtt ember vagyok, és ráadásul a családhoz tartozok - akkor meg azt kapom, hogy hogy képzelem, hogy így beszélek az anyámmal...

Egy megoldás van csak, amit előttem is írtak: el kell költözni. Amikor nem itthon lakom, teljesen megváltozik a kapcsolatom az anyámmal.