Férfitársaim! Hogy viselitek, ha a Feleségetek nagyon nem jön ki Édesanyátokkal?

Ki szidta itt az anyóst, kedves utolsó? Egy ilyen "háromszögben" senki nem hibás igazán, hiszen a saját szemével a számára legjobbnak tűnő megoldást keresi: a feleség kerülve a konfliktust hallgat, de védi anyai tekintélyét a gyermeke előtt; a férfi nem mer egyik oldalra sem állni, hanem ehelyett őrlődik és megoldást keres; anyós pedig - féltve korábbi pozícióját - próbál újra hasznossá, nélkülözhetetlenné válni a fia életében.

Egyébként meg azt látom, az anyós által legjobban meggyötört menyekből lesznek a legkeserűbb anyósok a későbbiekben, mert ezt tanulták, nem látnak más helyzetet a probléma kezelésére.

És most lehet lepontozni ezt a hozzászólásomat is, ahogy az előzőt! Nyilván igen nagy öröm ez egyeseknek... ;)

Nem olvastam el minden hozzászólást, ezért elnézést ha olyat írok amit már írtak előttem is.

Én is olyan vagyok, hogy anyukámtól szívesen fogadom a tanácsot, anyóstól nemm ennek okai a következők:

-anyukám akkor ad ha kérem, anyósom minden egyes beszélgetésnél, találkozásnál.

ha nyukám véletlenül mégsem kérdésemre adna, hanem csak mert jót akar, valahogy termnészetesnek veszem hiszen az anyukám, születésemtől terelget a jó irányba (ezt most tessék a lehető legpozitívabb értelemben venni, hiszen ez az anyák dolga), és a baba megérkezésétől én még a lánya maradok, aki régen olvasni tanított, ma pelenkázni :)

-anyukám nevelését ismerem, szeretem, fantasztikus gyerekkorom volt. Anyósom -bár nevelt fel két gyereket, tény, de millióan nevelnek fel gyereket ez nekem NEM elég indok) nevelési elvei nem igazán hasonlóak az enyémhez.

-anyu úgy kezdi nem lenne jobb, ha...? Anyósom így: így csináld, hogy ...

-Anyukám azt tartja jónak amit én, olyan elveket. Pl ha a babám sír, én felveszem és megvigasztalom, anyu szintén rögtön megy hozzá ha sír. Anyósom rámszól (szó szerint): ne vedd fel mert megszokja!

Magyatán nem elég hogy totál más a nézete, még utasítgat is a sajátjára.

No, nálunk ezek vannak :) Ja és igen, az hogy te nem érzékeled a gondot ha együtt vagytok anyukáddal és feleségeddel az nem jelent semmit, sok férfi (eleinte férjem sem) süket az ilyesmire, egyszerűen csak élvezi a két szeretett nő társaságát mert mindketten fontosak neki és ennyi, de nem gondolnak bele hogy amik elhangzanak, azok komoly ellentéteket szülhetnek!

A válasz megírásának időpontja: tegnap 20:38 vagyok

Hát én biztos nem leszek olyan anyós, mint amilyen az enyém. Igaz "felnevelt" két fiút de hogyan? Bedugta őket bentlakásosba, hogy ne legyenek útban. ÉPESZŰ nő nem csinál olyanokat, mint ez az anyós, úgyhogy igenis vannak rosszindulatú, sőt gonosz anyósok, és ha a meny a feje tetejére áll akkor sem fog tudni a kedvében járni.

- én nem fogom kitenni a gyerekem a pici babával, 3HETES babával az utcára, mert sír a gyerek

- én nem fogok álszent módon futkozni minden este a templomba imádkozni meg dumálni miért nincs megkeresztelve a gyerek, mert a menyem egy rosszindulatú rib@nc (amúgy sem mert lányom van) közben fűvel fával összefekszem ép eltemetem az egyik szeretőm, 2 hónap múlva már másnak teszem szét a lábam (erről külön megvan a véleményem de semmi közöm hozzá)

- én nem fogom aláásni az unoka előtt az anya tekintélyét csak azért, mert szerintem mi a jobb. Vajon mit szólnál kedves férj, ha az apósod vagy anyósod neked mondaná meg mindig, hogy mit hogy kéne csinálni mert ő csak jót akar

- én nem tisztelem az anyósom sőt! mert egy olyan nő, aki becsülettel nem volt képes nevelni a gyerekeit, aki képmutató áskálódó az nekem ne merje megmondani, hogy mit hogy kéne tennem!

S nem mellesleg az alábbiakat is elkövette.

-körülnézés nélkül baromi forgalmas főútra NEM zebránál simán kitolta a babakocsit a 4 hónapos gyerkőccel a busz elé!

-ajnározta, hogy majd viszi játszótérre és 5 perc után otthagyta EGYEDÜL az 1 éves kicsit mert a faszija hívta telefonon és készülnie kellett a randira!

-tudta mikor lesz a születésnapi bulija a kicsimnek, volt olyan nagybácsi, hogy a külföldi útját halasztotta el, de ő nem volt képes eljönni, mert halaszthatatlan fagyizós pletyizős randija volt a barátnőjével, pont aznapra, mikor minden nap találkoznak, mert a szomszédjában lakik!

-mikor pici pár hetes volt (még nem volt kész a házunk azért laktunk még anyóséknál) xanaxot és idegnyugtatót akart neki adni hogy ne sírjon! (hasfájós volt)

Hát nekem ne mondja senki, hogy egy ilyen anyós "tanácsait" elfogadjam!

Nem mellesleg a férjem szeméről akkor hullott le végleg a hályog (mert ugye addig csak én vagy a gonosz és kötekedő feleség) amikor otthagyta a játszótéren a rá bízott kisgyereket és simán elment. Vajon mi lett volna, ha elveszik vagy elrabolják? Sopánkodott volna azt jóvan? A sógorom ment hazafelé ő vette észre, hát mondanom sem kell, hogy a két fiú aztán hogy kiosztotta drága anyukát én csak pár héttel később tudtam meg.

Férjként nagy felelősséged van a CSALÁDOD (feleség gyerek(ek) irányába! Választhatsz vagy elbeszélgetsz mindkettejükkel, vagy anyuka felé húzol és elveszíted őket és ülhetsz továbbra is anyukád szoknyája mellett. NEM mindig az anyós a hibás, de igencsak sokszor nem akarják elengedni a fiúkat.

Persze a gyereke maradsz mindig. De fel kell állítanod az értékrendet. A jövőre gondolsz a feleség-gyerkőc boldog család a fontosabb, vagy a múltadban anyuka elnézést a kifejezésért "v@lagában".

A válasz megírásának időpontja: tegnap 20:38 vagyok

Lemaradt :)

Anyukámmal első héten közöltem a játékszabályokat! ÉN nevelem a gyereket. Tanácsot ha kérek akkor adjon.

A napirendjét kötelező betartania, nem zabáltathatja édességgel, stb stb stb nem részletezem, mert ahogy nőtt a kicsim úgy módosul ugyebár.

Az ÉN anyám maximálisan támogat és nem borítja fel a gyerek életét a saját kénye kedve szerint, csak mert ő a nagyi.

Vajon ezt miért csak a lányok anyukái képesek felfogni az anyósok nem?

Nem az a kérdés kinek van igaza. A gyereknevelésben nincsenek abszolút igazságok, tuti praktikák. Nem mellesleg egy szakkönyvből vagy egy védőnő tanácsaiból jobban fel lehet készülni, de azok a módszerek sem tévedhetetlenek vagy legalábbis nem egyetemesek.

A gyerek érdeke, hogy egységes elvek szerint neveljék. A gyereknevelés pedig az édesanya dolga, ha nem tart igényt a nagyi segítségére, akkor az is az ő döntése. Szíve joga.

Nem arról van szó, hogy a nagyi gonosz vagy sem, hanem arról, hogy akár akarata ellenére is megmérgezi a saját fia kapcsolatát a feleségével vagy legalábbis súlyosan terheli (ebben az esetben akár tudtán kívül is).

A férjnek egy ilyen helyzetben nem az a dolga, hogy eljátssza Svájcot, mint a béke barátja, mert ő nem független ebben a történetben, hanem maga a főszereplő. Nélkül a két nő nem is ismernék egymást és tulajdonképpen körülötte meg a fia körül dúl a konfliktus. Aki szerint ezt az anyósnak, meg a menynek egymást közt kell lejátszani, annak halvány lila dunsztja sincs az emberi kapcsolatokról.

Az édesanya a múlt, a család a jövő. Már bocsánat, de az édesanyánkat csak úgy "kaptuk", a feleséget viszont keresni kell, ki kell választani, neki örök hűséget kell fogadni. Mindezt nem tesszük meg az édesanyánkért.

Egy édesanyát elveszíteni elég nehéz, de manapság egy feleség könnyen elválik, ha megelégel egy kapcsolatot.

Az első gyereknél amúgy is feszültebbek a nők, lehet a másodiknál már nyugodtabb lesz, és jobban lesz türelme az anyóshoz is.

OFF 12.07-nek:

"De ha mindenki így tudja mit kell tenni hogy jó kapcsolat legyen és hogy mit rontott el a férj anyja, akkor nem egyre kevesebb gond kéne hogy legyen? Nekem elég visszatetsző, hogy azt szídjátok aki belőletek is lesz egyszer (mert biztos hogy lesz hiszen nem kevesebb az anyósgond hanem több mostanában)."

Az a baj, hogy nem jo a kerdes. A jo kerdes: miert? Mit lehet tenni? Szerintem pont az ilyen gondolatmenetü emberekböl lesznek olyan anyosok, akik szerint az a megoldas, hogy "fogd be a szad es türj", mert belöled is anyos lesz, es ezzel kesz is. Pont a felgyülemlett serelmek, a harag es a bosszusag az, amit majd kiadnak az anyosok a menyükön!

Valaki irta, "egyébként meg azt látom, az anyós által legjobban meggyötört menyekből lesznek a legkeserűbb anyósok a későbbiekben, mert ezt tanulták, nem látnak más helyzetet a probléma kezelésére."

Egyebkent en is pontosan ezt latom az anyosomon!! Egyreszt az anyja sem volt olyan jo hozza (ismertem öt is, beszelgettem vele erröl), ehhez hozzajött meg az anyosa viselkedese, ezeket eddig gyüjtögette magaban, ahelyett, hogy szaksegitseghez fordult volna!!!

"Tessék a gyerek szülinapjára ajándékot hozni, felköszönteni a névnapján meg vigyázni rá amikor csak akarják a szülők, mert ha nem akkor jön ide a kövi kérdés, hogy hogy nem foglalkozhat egy nagyi az unokájával. És persze csak akkor szólaljon meg amikor akarják. Tehát mindent tegyen úgy ahogy az anyuka kívánja."

Az a baj. kedves Anyos-hozzaszolo, hogy akik a neked nem tetszö hozzaszolasokat irtak, azoknak az anyosa ra sem sz@rik arra, hogy nagymamakent az unokara vigyazni is kene, csak a masok elötti tetszelges a celja az unokajaval valo kapcsolatanak.

Az enyem pl. egy szokasos bekes napon -mert csak ilyen talalkozasaink voltak eddig a türesem miatt- kijelentette, hogyha XY-hoz hasonlo helyzetbe lennek, aki korhazi kivizsgalasra kellett menjen, mig ferje dolgozott, akkor bebiszittert kene hivnom a 2 evesem gyerekemhez. A ferjem elött, mert elötte MAR nem szineszkedik (5 evig meg szineszkedett), de a szomszed vagy a rokonai elött persze nem mond ilyeneket! Nyilvan, akikkel ilyenek törtennek, utanajar a pszichologiai oldalanak is, ugyanis en jarok terapeutahoz az anyos viselkedese miatt, amiota ferjhez mentem (akinek a segitsege nelkül mar reg kileptem volna ebböl a kapcsolatbol), nem ö az összegyüjtött serelmei miatt... Közben nem egy gyereknevelesi könyv az ajanlasaban irja, hogy szülöknek es nagyszülöknek is szol! En nem ertem, miert nem olvas ilyet a nagyszülök nagy resze, abban benne van, ha a kedves nagyi az unokajat tartja szem elött, miert kell a szülök nevelesehez igazodni.

Csak el kellene, hogy fogadjuk egymast, es meg ha nem is bir engemet, viselkedhetne normalisan, tovabba nem kellene szineszkedni masok elött! Csak normalisan, embersegesen viselkedni, ennyi. De ha valaki nem akar, mert igy dönt? Akkor csak teszem a tölem telhetö legjobbat, amit nem viszonoz.

Nem allitom, hogy minden anyos ilyen, es igy dönt, de szerintem minden embernek figyelni kene magat es alap pszichologiai dolgokat ismerni es figyelemmel tartani, hogy kiküszöbölhessen ebböl eredö problemakat, mert feken lehetne tartani a kisfia iranti eltulzott szeretet, el nem engedest.

egy korabbi

"A válasz írója 82%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: ma 11:48"