Férfitársaim! Hogy viselitek, ha a Feleségetek nagyon nem jön ki Édesanyátokkal?

"A válasz írója 68%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: ma 19:32"

Veszítenél. Én is lepontoztalak férfi létemre! A téma sokkal komolyabb annál, mint ahogy te azt képzeled. Itt egy család nyugalmáról, várható jövőjéről van szó. Úgy tűnik, te még éretlen vagy arra, hogy családi ügyekhez hozzászólj.

Az én anyósom elviekben jóindulatú. Legalábbis a fia ezt hiszi. Közben össze vissza hazudozik mindenről, beköltözik több napra és nem a vendégszobába akar aludni hanem a MI hálónkban a kis kanapén! Folyton osztogatja a kéretlen tanácsokat, be nem áll a szája, ha ellentmondasz neki akkor meg kiabál a lakásban VELEM! Én pozitívan álltam hozzá, megismertem, nem tetszett...kértem szépen, nem értett belőle. Kértem kevésbé szépen és jé! Megértette! Rosszul vagyok, ha meghallom, hogy jön a gyerekhez, ha hozzányúl, ha beszél hozzá...herótom van tőle.

Biztos bennem is van hiba, de én leültem megbeszélni a férjemmel és azóta elfogadja, hogy nem kell erőltetni ezt az anyóspajti ideköltözik napokra dolgot. Persze amíg ő dolgozik, ezért nem is érti, hogy idegesíthet engem ennyire.

Na mindegy, remélem másoknak jobban alakult a kapcsolatuk az anyóssal.

"Veszítenél. Én is lepontoztalak férfi létemre!"

Akkor benned erős a lovagi hajlam. Vagy más...^^

Elmondom mi a probléma. Az anyós valószínű mindenbe beleszól, beleokoskodik és ez alatt tényleg mindent értek. A férfi ezt nem látja, mert neki az a természetes amit anyuka csinál, hiszen ő nevelte fel, mindig ezt látta. Nem ismeri fel, hogy a nőt mi zavarja, ha viszont nem mondja el akkor a nőről is meg van a véleményem.

Azt bírom az anyósokban, hogy mindegyik szeretné nevelni az unokáját, mert neki biztos jobban megy ( haha) de arra már nem emlékszik, hogy anno őt is zavarta ugyanez a viselkedés, mint amit ő művel.

Még egy észrevétel a többiekéhez...azt mondod gondolod anyukád jó szándékkal osztja az észt. Erre én azt mondom, a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve.

1. Tanácsot csak akkor adjon, ha kérnek

2. NE merészelje az anyát meghazudtolni, felülbírálni főleg a kicsi előtt, mert azzal aláássa a tekintélyét a gyerek előtt

3. A szülő nevelje a gyereket, ne anyós

4. Lehet neked nem bántó, de hidd el első gyerekes anyának nagyon is az, ha állandóan osztják, hogy mit hogy kéne tennie

Első gyerekes, anyóssal háborúban álló, de külön élő anyuka :) Nem mellesleg minálunk azért kezdődött, mert "drága anyuka" 3 hetes kisbabával kitett minket az utcára, mert túl sokat sírt a baba...

A jelenlegi szitu eredménye két feszült nő. Ennél rosszabb nincsen. Választanod kellene köztük. Azt is megmondom, hogy kit válassz: a feleségedet. Nem feltétlenül azért, mert neki van igaza, hanem, mert vele élsz együtt és ő szülte az a gyereket, ero nagyobb szerepe van az életedben neki, mint az anyádnak. Mond meg neki, hogy a feleségedet zavarja, ha beleszól a dolgokba és ha ezt ő nem tudja elfogadni, akkor nem kell olyan gyakran jönni látogatóba.

Egy anya könnyebben megbocsát, mint egy feleség. Lehet, hogy egy kicsit eltávolodsz az anyádtól, de ennek szerintem éppen itt az ideje és remélhetőleg nyersz egy nyugodtabb feleséget.

Ha továbbra is megpróbálod kibékíteni a feleket, azzal csak elodázod a bajd, de előbb-utóbb a feszültség robbanni fog és az nem tesz jót sem a gyereknek sem a házasságodnak. Egyszerűen nem éri meg.

Egy végtelenül bölcs idézet a Bibliából:

"Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek egy testté."

Nincs mögötte olyasmi kitétel, hogy "de csak akkor, ha igaza van, és ha anyukát ezzel nem bántom meg", vagy ilyesmi! Azzal, hogy összeházasodunk valakivel, onnantól kettőnk élete a mi felelősségünk. Mindezt úgy, hogy mellette szeretjük és tiszteljük a szüleinket továbbra is, de a családi életünket tőlük függetlenül kell megélnünk és formálnunk.

És hogy mit tehet egy két szeretett asszony között vergődő férfi? Próbáljon mindkettejük nézőpontjával látni egy kicsit! Legközelebb, ha édesanyád odalátogat, keresd benne a támadó, rosszindulatú, okoskodó, vagy bármilyen más gesztusokat, hogy megérthesd, mit érezhet a feleséged. Képzeld el - ahogy korábban is írta valaki -, hogy ugyanazzal a hangnemmel, ahogy ő szól a feleségedhez, Te hogy viselnél el tanácsot az apósodtól, anyósodtól! Majd képzeld magad egy kicsit anyukád helyébe, hogy miért akarhatja irányítgatni a feleséged: úgy érzi, hogy ő jobban csinálná? Vagy csak fél, hogy elveszít Téged, és ezért nélkülözhetetlenné akarja magát tenni a tanácsaival? Netán úgy érzi, vetélkednie kell a szeretetedért a pároddal, hiszen azt látja, az ő addig tökéletesnek tartott főztje helyett már a feleség által főzött ebéd a legfinomabb, s ezt csípős megjegyzésekkel próbálja ellensúlyozni?

(Nem azért, mert ide feltétlenül igaz, de egy ismerős lány mesélte, hogy az anyósa azt mondta neki, hogy ha megszületik a gyerek, menjen vissza pár hét után dolgozni, majd ő szívesen felneveli, hiszen ő már tapasztalt benne, és tudja, hol rontotta el annak idején, de már nem hibázna... Ez nyilván szélsőséges példa, de a gyökere ugyanaz lehet!)

Nem bírtam végigolvasni a válaszokat, ezért talán már írtak hasonlót. Szóval én is falramászom anyósom gyereknevelési tanácsaitól, de sokszor a szüleimétől is, ám ők azért nem idegesítenek, mert a velük való meghittebb és közeli viszonyban természetesebben fejezhetem ki az ellenvéleményemet. Míg anyámnak mondhatom, hogy "ugyanmár anya, ez szerintem hülyeség!", addig az anyósnak mosolygósan bólogatni kell, akármilyen baromságot is mond, mert egyszerűen nem vagyok olyan nexusban vele, hogy vitába szálljak. Ez pedig az idők során annyi elfojtott feszültséget ereményez, hogy már a neve említésétől is kifutnék a világból. Mondjuk ennek ellenére mindig nagyon kulturáltan viselkedem, és bólogatok nagyokat továbbra is, de ha a párom gyakoribb találkozásokat szorgalmazna, abba nem szívesen mennék bele. Hetente egyszer látjuk, ennyi épp elég.

Szerintem az is probléma az ilyen kapcsolatoknál, hogy míg sokszor a feleség egyfajta tiszteletteljes távolságtartást próbál megvalósítani az anyóssal való viszonyban (vagyis nem szívesen beszél vissza, száll vitába, vagy oktat ki, hiszen mégiscsak egy idegen idős asszony), addig az anyós sokszor talán épp koránál fogva érzi magát felhatalmazottnak, hogy "lányaként" kezelje a menyét. Márpedig a legtöbb felnőtt ember nehezen viseli az anyáskodást, még a szüleitől is, nemhogy egy idegen nőtől. Én az anyósomnak nem a lánya vagyok, hanem a menye, semmi köze bizonyos dolgaimhoz, ahogy én sem szólom meg őt, hogy milyen szörnyen főz, mocskosul takarít, vagy ilyesmi.

Azt ugye el tudod képzelni, hogy édesanyád megemlítse a feleségednek, hogy jobb lenne annak a babának ha legközelebb ezt és ezt főzne? De vajon ha feleséged próbálná megmondani az anyádnak hogy mit főzzön?

Lehet hogy az anyósok nem mumusok, de egy ilyen kiegyenlítetlen viszonyt nehéz az alárendelt szerepéből megélni, még akkoris, ha nincs rossz szándék a másikban. Még nehezebb, ha a férjek vakok a problémára. Mert ezt a gondod csak a férj közvetítésével lehet megoldani.

Hihetetlen, mennyi jotanacsot kaptal! Remelem, meghallod, es mar nem a rosszindulatot latod a felesegedben, es egyre inkabb kepes leszel az eddigihez kepest egy mas nezöpontbol is szemlelni ezt a dolgot, es innentöl jobban alakul a parkapcsolatotok. Korabbi valaszomban nem tertem ki arra, hogy szerintem is: feleseged latja, hogy neked meg ködfatyol van a szemed elött, nem latsz ra arra, hogy Te azert latod anyad viselkedeset joindulatunak, mert igy nevelt, hogy "amit ö mond, az a jo, az ugy van", nem is gondolkodtal eddig azon, hogy ezt ketsegbe vond, megkerdöjelezd, ugye? A feleseged szerintem latja ezt, es tudja, hogy barmit mondana, a Te velemenyed anyad mellett all, es inkabb nem akar feszültseget közöttetek, talan majd idövel valtozik a velemenyed... Nem jo hatassal van a kisgyerekre sem, ha elötte vitatkoznak, veszekednek a szülök, mert ennek megvitatasa bizony ahhoz vezetne, talan ez is lehet egy ok. Egy biztos: ezt mindenhogy meg kell beszelni, a feleseged csak eltolja a dolgot, ha most kiter a valasz elöl.

Ahogy a bibliai idezetet is irtak: a ferjnek a feleseg mellett kene allni, es azokban a csaladokban, ahol ez nem igy törtenik, ott vagy a feleseg tür (akar elete vegeig), vagy feladja a türest, szenvedest, es elvalik. (A bibliai ertelemben valojaban meg nem is hazassag, ha a ferj nem a feleseg mellett all!!)

Szerintem magatol ertetödö, hogy a feleseged nem szall szembe az anyosaval, en sem teszem. Miattad került kapcsolatba az edesanyaddal, különben csak egy idegen lenne a szamara az edesanyad, emiatt szerintem logikus, hogy Neked kell majd kiallni mellette, minden problemat, amit edesanyad okoz a kapcsolatotokban, Neked kell megbeszelni edesanyaddal, nem a felesegednek. (Ugyanigy a feleseg szüleivel meg a felesegednek.) Mert a közvetlen kapcsolat miatt ez egyszerübb, a szüleitek egy "idegentöl" jobban tamadasnak erzik, mint a sajat gyereküktöl.

egy korabbi

"Ez a válasz 87%-ban hasznosnak tűnik.

A válasz írója 82%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: tegnap 18:15"