Milyen a viszonyotok édesanyátokkal, ha az egyedül él?

A szüleim tizen éve elváltak. Édesanyám nevelt hármunkat. A legkisebb testvérem nem édestesóm.

9 éve élek a férjemmel, 1 éve házasságban egy kisbabánk van.

Anyukám állandóan vagy bírálja az életem vagy ömleng, hogy milyen szép és milyen jó az én életem. De a normális arany középutat soha nem találja, de sajnos a barátokkal is így van. Mindig csak egy barátnőjével van jóban, a többit szidja-hordja.

Sajnos velem is így van. Vagy a bátyámat élteti vagy engem, kettőnket együtt soha.

Az életszinvonalom sokkal jobb, mint neki és segíteni is szeretnék, de már néha úgy érzem, hogy ő tesz nekem szívességet, hogy elfogadja a pénzt, amit küldök. Aztán, ha nem segítem, akkor meg az a baj.

Szerintetek megmondhatom neki, hogy ez engem nagyon zavar? Biztosan érzékenyen fogja érinteni, de egy szülőnek lehet ilyennel előállni? És ti hogyan csinálnátok, hogy ne legyek túl kemény. És egyáltalán lehet e egy "gyereknek" bírálni a szüleit?

27 éves lány