Ennyire nem lehet elfogadni, hogy valaki nem akar gyereket?
Tudom,van,akinek ez az élete,de miért nézik le azt a nőt,aki nem akar szülni? A szokásos érvek: csak így lehet kiteljesedni, ez az ösztön, egyedül leszel öregkorodra...
Szerintem,ha valaki egyedül nem tud kiteljesedni,az máshogy sem fog(tisztelet a kivételnek), nem mindenkiben él ez az ösztön,lehet másra is fókuszálni,van akinek más a fontos,nem feltétlen a karrier,de akár a tapasztalatok szerzése más téren,a tanulás,a barátok,a kóbor kutyák mentése,szociális munkák,vagy épp csak úgy látja,inkább örökbe fogad,mert annyian vannak árvaházban,hogy az csoda,és nem akar szülni,ha felnevelhet egyet,akinek jobb életet adhat mint ami vár rá. Ha pedig valaki annyira önző,hogy 'jajj,ne maradjak egyedül öregkoromra',szerintem az szót sem érdemel.
Hatalmas nyomást érzek,hogy mindenki elvárja hogy én márpedig szüljek,úgyis meggondolom magam,mi lesz veled gyerek nélkül,és ez pokoli érzés,hogy semmibe vesznek,mert nem vagyok ősanya tipus.
Vélemény?
"Tudom,van,akinek ez az élete,de miért nézik le azt a nőt,aki nem akar szülni?"
Nem igaz általánosságban, hogy lenézik azt, aki nem akar gyereket.
A te ismerőseid lenéznek emiatt? Ez téged zavar? Akkor miért vagy velük?
Én sem akarok gyereket, de nem terhelek olyanokat a jelenlétemmel, akiket ez zavar. Valamint magamat sem idegesítem azzal, hogy olyan társaságban forogjak, ahol rosszul érzem magam.
"Hatalmas nyomást érzek,hogy mindenki elvárja hogy én márpedig szüljek"
Nem igaz, hogy mindenki elvárja.
Szerintem mindenkinek szíve joga, hogy eldöntse, mit szeretne kezdeni az életével. Az ilyen "megfosztod az élet lehetőségétől az utódaidat" típusú érvek elég gyengék..
Akik a leghangosabban tiltakoznak, azok a leginkább korlátozott elmék, mert el sem tudják képzelni, hogy más igazság is van, mint az övék.
Engem az abortuszellenzők szoktak felkoncolni, ahányszor megjegyzem, hogy egy gyereket nem csak kipottyantani kell hanem nevelni is, normális körülmények között.
Minden ember lételeme az, hogy építsen valamit, alkosson.. ez mindenkinek másban nyilvánul meg. Sokféle módon lehet nyomot hagyni a világban.
Mindezt úgy mondom, hogy én nagyon szeretnék egyszer gyerekeket. Fiatalabb koromban még távol állt tőlem az egész, pár éve azonban rájöttem, mennyi lehetőséget is tartogathat, hogy olyan embert neveljek, aki különb a többieknél.. Ugyanezt érezheti egy szobrász, mikor kifaragja a márványból a Dávid szobrot:)
Ez viszont még soká lesz, csak remélem, hogy egyszer megfelelőek lesznek a körülmények. Az életem így is teljes, rengeteg célom és álmom van még ezen kívül.
Aki csak a gyerekvállalásban érzi magát kiteljesedve, annak nem lennék szívesen a helyében.
Ne foglalkozz azokkal, akik azért támadnak, mert más a véleményed. Aki ennyi alapján elítél, az nem érdemli meg, hogy magadra vedd amit mond.
Mind a gyerekvállalásnak, mind a gyerek-nem-vállalásnak állhat a hátterében egy rakás önző vagy éppen magasztos indok. Ennyi alapján nem lehet megítélni egy embert..
Nem vagyunk egyformák, és milyen jó! Egy csomó emberre nem szeretnék hasonlítani..
Ne vállalj gyereket, ameddig nem érzed úgy, hogy helye lenne az életedben. Csak arra vigyázz, sose bánd meg ezt a döntésed.. Vannak olyan ismerőseim nekem is, akik idősebb korukra már másképp döntöttek volna. Élj olyan életet, hogy kitöltse nyugdíjas éveidet is:)
00:27
1: Én nem emlékszem pl, hogy kértem volna, hogy megszülessek.
2: De, a gyerekszülés magánügy. De ha mégsem, akkor akinek nem tetszik, hogy én nem akarok gyereket, az szüljön, nevelje fel, és tartsa el helyettem, legyen olyan kedves!
3: Akkor én egy természetellenes lény vagyok, mert bennem nincs ilyen igény. Gondolom akkor most jön az, hogy kössem fel magam.
Hogy mi értelme van az életnek? Az, amit adsz neki. BÁRMI.
Az életnek nem az értelme, hanem a célja a szaporodás. Amit ha akarok, felülbírálhatok. És meg is teszem.
De azért ezt mondd olyannak is, aki akar gyereket, de nem lehet neki. Bizonyára díjazná, ha közölnéd vele, hogy az életének semmi értelme így.
"Valóban dönthettek úgy,hogy nem vállaltok gyerkőcöt,de akkor mi az életetek igazi értelme?A családot nem lehet pótolni semmivel..."
Ez az a szöveg, amitől én személy szerint vért látok. Igen, nyugodtan gondoljátok azt, hogy az életem egy sötét verem, csak mert nincs gyerekem.
Lehet, hogy elesek egy bizonyos boldogságtól, de legalább nem vagyok ilyen kicseszett sekélyes...
Az szerintem elég fura egy önálló, felnőtt nő esetében, ha élete egyetlen célja és értelme a gyerek. Mondom ezt úgy, hogy VAN gyerekem. És nem azért van gyerekem, hogy
a. legyen valaki, aki ápolgat öreg koromban
b. legyen valaki, aki eltart öreg koromban
c. hogy ne fogyjon a magyar (őszintén szólva, teszek rá)
d. legyen életcélom
HANEM AZÉRT, MERT SZERETEM.
Úgy gondolom, az én dolgom az, hogy őt elindítsam az életben, hasznos embert neveljek belőle, aki majd a saját gyerekével ugyan ezt megteszi (már ha lesz neki), és ennek nem kell megfordulnia, nem neki kell majd engem ellátnia ha megöregszem, mert remélhetőleg mire igazán öreg leszek, addigra már ott fogok tartani, hogy tudom miből fedezni a saját ellátásomat.
És amellett, hogy persze célom az életben, hogy a gyerekemnek megadjam, ami tőlem telik, még rengeteg más célom van. Nem azért tanulok, mert muszáj, hanem mert dolgozni szeretnék, és nem azért akarok dolgozni (kizárólag), hogy legyen pénzem, hanem mert hivatásként tekintek a szakmámra.
Aki meg nem akar gyereket, annak ne legyen, hiszen nem kötelező. Miért ne lehetne úgy is teljes élete? Az én szememben semmivel sem ér kevesebbet egy gyermektelen nő egy anyánál, nem ez a mérvadó.
Nem olvastam végig a válaszokat, de amúgy ki ne sz@rja le ki mit mond. Azokat az érveket amiket felsoroltál baromság, mert nem magadnak szülöd valójában a gyereket, hanem az életnek és remélhetőleg egy jó férjnek/feleségnek.
Amúgy én is úgy voltam, nekem nem kell gyerek, volt is egy abortuszom. Lelkileg tök kikészített, de 19 éves taknyos voltam még és így utólag is jó döntés volt, mindenféle szempontból. Aztán megint terhes lettem és valahogy éreztem, hogy akarom őt. Ez már másik kapcsolat volt, ami 5 éve tartott. Megszületett a lányunk és fantasztikus volt (a fájásokat leszámítva), aztán összeházasodtunk.
Azóta született még 1 lányunk és a nagyobb most megy oviba. A beszoktatásnál néztem ahogy felmászik a csúszdára és integet, hogy nézzem. Akkor tudtam, hogy tuti lesz 3. gyerekem is. Eddig is akartunk, csak én tökölök/tököltm rajta egyéb ok miatt.
Szóval mindeninek el kell fogadni a döntését, mert az ő élete és ugye: "mindenki úgy rontja el az életét ahogy akarja" :)
Amúgy van ismerősöm, akinek nincs gyereke. Az egyik olyan 50-60 körüli. Szerintem tök normális attól még. Ő pl. a macskákban teljesedett ki.
A másik ismerősöm kicsit bolond az én szemszögemből, de az nem azért van mert nincs gyereke, hanem mert 40 évesen is az anyja tartotta és a mama meghalt, ő meg nem tud önfentartani. Semmi köze a gyerekvállaláshoz.
30/N
én sem akarok szülni 30 elmultam még sem. férjem van és boldogok vagyunk de nem kell gyerek. okaim: anyagi helyzetünk nem tul jo. én sajnos átéltem milyen ha csufolnak mert más levetett divatjamult holmiját hordom és összel is szandálba járok. nem szeretném ugyanezt a gyermekemnek.
volt hogy nem volt mit enni stb
a férjem 30al idősebb nem valoszinü hogy megérné a gyerek nagykoruságát én meg egyedül nem tudnám felnevelni alacsony fizuból
szerintem csak az szüljön gyereket aki tudja biztositani a jövöjét legalább lakása és jó fizetése van
Megértelek...
Én nem csak hogy nem akarok gyereket, de ráadásul uátlom őket !!! Kifejezetten utálom !
Idegesítőek, hangosak, nem tudom szeretni őket. Menekülök is itthonról, ha jönnek a gyerekes rokonok.
Ja, nő vagyok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!