Válni 10 hónapos gyerek mellett? Meddig kéne ezt tűrjem?
A férjemmel arra a döntésre jutottunk, hogy szeptembertől újra dolgozom, és ő lesz itthon a lányunkkal. Én azt szerettem volna, ha anyukám van vele, a férjem ezt ellenezte, így lett ő. Na azóta felfordulás az életünk...
A napirendet egyáltalán nem tartja, tegnap még lefektette aludni délután 5-kor is a gyereket, én meg szenvedtem az altatással így éjszakába nyúlóan. Nem figyel rá, nem fejleszti, nem játszik vele értelmesen. Sétálni nem viszi, mert az neki unalmas, és hogy ugyanúgy elvan a teraszon is a babakocsiban, minek sétálgasson ezért vele fel-alá.
Nem azt mondom, hogy éhezteti, meg elhanyagolja, de pl. simán odaadja neki a bolti joghurtot, vagy krémtúrót, nem játszik vele semmiféle készségfejlesztő dolgot, nem hordja el tornázni, mert hogy csúsznak összevissza a napirenddel és nem érnek oda.
A háztartással sem foglalkozik. Hazajövök 5-6-kor akár, és ami vár, az a kupi, rendetlenség, mosatlan halom (úgy, hogy van mosogatógépünk, tehát csak bele kéne pakolnia. Vagy kérem reggel, hogyha lejár a mosógép, tegye már át a szárítógépbe a ruhákat majd. Este 8-kor még ugyanúgy a mosógépben voltak a vizes ruhák...
Vagy magának rendel ebédet, vacsorát, engem eszébe sem jut megkérdezni.
Konkrétan annyit csinál a gyerekkel, hogy tisztába teszi, megeteti és figyel arra, hogy amíg hazaérek, tuti életben legyen.
Ha mondom neki ezeket, szerinte csak kritizálom, meg hogy ő van itthon egész nap, ha neki nincs baja a kupival, nekem miért van?!
Mióta dolgozom, csak a gond van itthon, ő ezt úgy fogja fel, mint valami nyaralást, vagy nem tudom.
válasza:Beszéltünk már erről. Nem egyszer, nem kétszer. Volt ígérgetés, utána az, hogy igazából ő van többet itthon, ő él ebben többet, miért ne lehetne éppen kupi, vagy miért baj, ha nincs elmosogatva?!
Azért, mert amikor hazaérek, ezek rám maradnak. És nincs kedvem még munka után ezekkel foglalkozni ahelyett, hogy a lányommal lennék.
Voltam itthon én is a lányunkkal. Ráadásul akkor még éjszaka minimum kétszer ébredt, home office-ban dolgozgattam is, szóval nekem senki ne mondja, hogy fárasztó itthon lenni egy gyerekkel. Igen, az. De nem az volt akkor sem a napi programunk, hogy lepakoltam a tv elé, vagy a játszószőnyegre, pihenőszékre, én pedig gépeztem, telefonáltam, olvastam... Hanem foglalkoztam vele, fejlesztettem a korának megfelelően. Mégsem szaladt a ház, nem állt a ruha félnapokat a mosógépben, a konyhapult sem volt tele mosatlannal.
"Inkább örülj neki hogy a férjed igy v8gyáz rá! Ne kritizáld! Köszönd meg neki amit jól csinál ! Tök jó fej! A legtöbb apa ezt be se vállalná! Ne legyenek túl nagy elvárásaid! "
???
Ez a komment komoly?!
Mit köszönjek meg? Hogy életben tartja a saját gyerekét, amíg haza nem érek? A lába nyomát ne csókoljam meg?
Ő akart gyereket. Mondtam, hogy én nem szeretnék, nem vágyom rá, nem érzem, hogy készen állnék az anyaságra. Ráadásul imádtam/imádom a munkámat is. De de, ő majd segít mindenben, hazajön a munkából is maximum 2-re és ha úgy érzem, nem jó nekem az itthonlét, cserélünk.
Cseréltünk is. Meg is lett az eredménye.
Nehogy már túl nagy elvárásnak számítson az, hogy nem disznóólban akarok élni, hogy nem akarom, hogy a lányom a tv előtt nőjön fel, vagy hogy ne legyen fix napi rendje, sose legyen vele rendesen foglalkozva.
válasza: válasza:Hát ez durva. Mennyi idősek vagytok, és mennyi ideje vagytok együtt? Korábban nem voltak erre utaló jelek?
Egyszer olvastam hasonló "esettanulmányt", ott az volt a megoldás, hogy a nő nem csinálta meg senki helyett a házimunkát, így idővel rájött a többi családtag, hogy ha nem mosogat el, nem intézi a szennyesét, akkor nem tud enni, nincs tiszta ruhája... És elkezdtek takarítani.
Én a magam részéről szkeptikus vagyok. Nem hiszek ebben, hogy "sokat kell beszélgetni"... Ha ez az együttműködés, igények alapból nincsenek meg a másik félben, azt semmilyen kommunikációs trükk nem fogja megoldani. Meg elég gáz, hogy ennyire lesz*rja a saját gyereke egészségét, fejlődését is... Ez a probléma már túlmutat a házimunkán...
válasza:A kérdezőn kívül már csak az egyes kommentek a gusztustalanabbak...
" Lába nyomát ne csókoljam meg..?" Hát mucika te akartál karrierista phicsát játszani... Anyuka miért nem vol jó? Apukanak miért kellett megengedni? Te se 0-24 takarítanál szerintem ... Edd meg amit főztél.
válasza:Én 31, ő 33.
6 éve együtt vagyunk, 3 éve vagyunk házasok.
A lányunk előtt mind a ketten dolgoztunk, nagy sokat itthon sem voltunk. Amikor igen, kivette a részét mindenből (direkt nem azt írom, hogy "segített", mert nem hiszem, hogy a takarítás, főzés kizárólag a nő dolga lenne és a férfi "tök jófej", ha hajlandó leszedni a függönyöket, vagy kivinni a szemetet)
Nem hiszem, hogy azért vagyok "karrierista picsa", mert biztosítani próbálom a saját életünket, valamint a lányunk jövőjét.
Én sem takarítottam 0-24, de arra törekedtem, hogy rend legyen és tisztaság. Ne pedig ragadjon a kosztól az egész konyha, a kanapé tele legyen szétolvadt csokival és morzsákkal, stb. Aki szeret retekben élni, annak nyilván ez nem gond. Nekem az.
"Minek szültél, ha te nem akartál gyereket? Minek vállaltad a csere lehetőségével, ha tudtad, hogy nem alkalmas rá?"
Mert ő erőltette, megígért mindent. Hittem neki, korábban nem volt olyan, hogy hazudott volna, vagy nem tartja be, amit mond.
Azért cseréltünk, mert nem élveztem az itthonlétet 24/7-ben. Hiányzott a munkám. És ez is volt megbeszélve, hogyha nekem terhes lesz az itthonlét, cserélünk.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!