A feleségem gyűlöli az anyámat, tényleg rászolgált erre?

Már elég fárasztó, hogy a “jaj csak segítek” kártya mögé bújva azt hiszik az ilyen emberek, hogy bármit megtehetnek. Ha meg szóvá teszed, te leszel a hálátlan, mert ő csak jót akart. Amitől a másik idegbeteg lesz, azzal NEM teszel jót.

Valaki írta, hogy fél óra látogatás nem sok, attól tudunk együtt lenni. Ha a férjem hazaér 6 körül, ő is eszik/átöltözik/zuhanyzik/leülne picit pihenni. Ha ezek közül csak kettőt csinál az is fél óra minimum. Szeretnénk közösen is leni a gyerekkel egész nap után, de 7 után már van hogy nyűgös. Lehet csak el akarok én is nyúlni a kanapén, beülni egy vízbe vagy átmenni fél órát a szomszédba beszélgetni amíg a férjem játszik a gyerekkel.

Különösen nem akarok látogatót ha szar éjszakánk volt. De lehet a fáradt gyerek se akarja, hogy mama bele álljon az arcába, és elvárja, hogy a baba mosolyogjon, cukiskodjon később beszéljen neki.

Főleg aki önállóan személyiség az nem igényli az allando zsongás maga körül. Mindig mondjak, a meny bekerült az anyós családjába, de ez vica versa. Az anyós nekem is csak egy idegen nő a férjem lévén. És ha szerinte nekem a mindennapokhoz folyamatos “segítségre” van szükség azzal eléggé degradal. Én miért nem megyek at hozza segíteni porszivozni mondjuk? Csak azért mert én vagYok a fiatalabb? Ha így tennék kiakadna hogy hülyének nézem.

És a hozzáállás is kiborito. Az a gyerek nem neki született, nem az ő szórakoztatására. Én is annyit kertem hogy anyós várja már meg hogy mi keressük és ne ő tukmalja magát.

És ülni anyós asztalánál, enni a rántott húst aztán nyomorogni a tv előtt egy akkora kanapén amin el se férünk minden, csak nem minőségi idő.

Ez az én anyósom egy az egyben.

Friss nyugdíjas és mást se csinál csak sápítozik. Minden baj, de szó szerint: az időjárás sose lehet jó, stb stb stb. Semmibek se örül, mindennek a rossz oldalat nézi. A gyerekhez is úgy szól, hogy jaaaj gyere ide szegény mamához, látod ma is hogy fáj a háta??!!! Valami mindig fáj, lába feje háta, de amikor mondjuk neki, hogy orvos, gyógyszer, kenőcs, arra az a válasz, hogy nem kell az.

Aki nem ismer ilyet, az el nem tudja gondolni, hogy mennyire megterhelő egy ilyen ember társasága akar csak fél órára is. Férjem se viseli el, telefonon szoktak csak beszélgetni, de én olyankor még a szobából is kimegyek. Anyósom másik fiának már nagyobb unokái vannak, ők meg is mondták, hogy nem bírják elviselni a mamát….

A vasárnapi ebéd meg: mi már leszoktattuk róla. Gondoljatok bele, 11-től délután 2-3 oraig fixen hallgatni ahogy panaszkodik, minden rohadt vasárnap. Az ereim akartam felvágni utána. Egyszer egész végig arra panaszkodott, hogy a testvére milyen szemet, mert nála volt, ott felejtette a szemüvegét és nem szólt neki, ő meg otthon kereste. Később kiderült, hogy nem is ott hagyta el, hanem máshol. Azonkívül egy téma van, a tv sorozatok. Amiket mi nem nézünk. Mi volt az exatlonban. Azt se nézzük. El lehet ezt képzelni a saját, hármasban töltött vasárnapi programunk helyett, minden vasárnap. Enni ugyanazt a húslevest meg rántott húst vasárnapról vasárnapra. Amihez mindig uborka saláta van, amit veszett rosszul készít, és már úgy teszi le az asztalra, hogy tudom hogy nem szeretitek/unjátok, de én akkor is ezt csináltam. Igen, ki lehetne bírni, de miért kellene kibírni??

Na meg a kaja: anyósom is hordja ide a kaját, pedig tudja, hogy főzök. Arra nem gondol senki, hogy egy fiatal házaspár ízlése étkezés teren nem ugyanaz, mint egy nyugdíjas asszonyé? Mi sokszor öntjük az egészet ki, mert annyira nem a mi izlésünk.

Ha ez valakinek ekkora teher, nem kellett volna mellé költözni. Ahogy a kérdező leírja tök normális az anyja, ez egyszerű hiszti, plusz a feleség nem főz, én biztos leállítanám az asszony hisztijét, azért mert hoz át kaját, minek utána fél órát csapkodni?

Örülnie kéne,h van a közelbe valaki akire rábízhatjátok bármikor a gyereket, főz helyette is a gyereknek is jobb, ha megismeri a házi főtt kajákat ízeket, rengeteg kaja pl nincs éttermekben.

Ja, én megmondtam egyszer a férjemnek, hogy nyugodtan kipróbálhatja milyen ez. Majd megkérem anyámat hogy minden nap hívja fel fél órára és kérdezgesse a gyerekről, meg a munkájáról (hiszen az én munkám most a gyereknevelés).ezt miért úgy, milyen nem így stb stb.

Én is biztos fél órát csapkodnék ha valaki ürügynek használná a kaját amit NEM kertünk, és amellé, hogy beadja, jönne az érzelmi zsarolás, hogy cserébe csak látni akarja az unokát. Feleséged nagyon helyesen teszi hogy nem engedi meg ezt átnyomni magán.

Nekem erre nagyon erős szó és érzelem a gyűlölet. Bakker gyűlölni azt lehet, aki rendesen tett érte, szándékosan, gonosz módon tönkretett valamit. Ez a szerencsétlen nő csak magányos és gondoskodni szeretne valakiről. 58 évesen nem mindenki akár társat keresni, sőt, már 48 évesen se feltétlen...Addigra már megvannak a maga kialakult kis szokásai, hülyeségei, amik neki fontosak, máshoz már nehezen idomul.

Valóban sok az amit csinál, de csak a jó szándék van benne. Esélyes, ha szépen leulnetek vele megbeszelni, hogy anyuka, nekünk sok a mindennapos étel hordasod, és hétvégenként se szeretnénk állandóan itt lenni, akkor meg tudnátok oldani ezt a kérdést.