Hogy viseljem el az apósomat?

Már kb 2 éve élek a párommal (mostmár férjem) és apósommal. Eljutottam már arra a pontra, hogy szinte semmi türelmem nincs már az apósommal szemben. Csak hogy ti is képet kapjatok arról, milyen ember: Alkoholista, és dohányos (én és a párom nem vagyunk azok). Szereti a gyerekeit, de furán mutatja ki, az iphone lokátor segítségével nyomon követi, merre járnak, hívogatja őket. Nem takarít, és amikor mi takarítunk ilyeneket mond/ kérdez, hogy “Takarítotok?”, “Sok a por?”, vagy “Én is megcsináltam volna”, “Én is le szoktam takarítani” (utóbbiak egyértelmű hazugságok). Boltba képes elmenni dohányért meg piáért, de arra már nem, hogy megtankolja az autóját, vagy bemenjen a városba ügyet intézni. Mindent tőlünk vár el, hogy oldjunk meg, amikor mi teljes munkaidőben dolgozunk, vezetjük a háztartást, neki pedig ott a világ összes ideje, és mégsem csinál semmit. Bosszant minket a hülye kérdéseivel, egyik legbizarabb szokása, hogy odaáll és csak nézi ahogy a párom vagy én csinálunk valamit. Trombózisa volt, de nem változtatott semmit az életvitelén, ugyanannyit iszik, dohányzik és semmit sem mozog. Szorító harisnyát kell hordania, ezt mindig nekem vagy a páromnak kell feladnia meg fevennie róla. Nincsenek rokonai, csak két fia, a párom és a testvére (aki Svájcban él). Nem mozdul ki, nem megy sehova, így barátai sincsenek. Mogorva vénember, nehéz természettel, és én már ebbe teljesen belefáradtam.

Jó hír, hogy idén októberben végre elköltözünk, de nem tudom, meddig bírom még elviselni. Ti mit tanácsolnátok?