Hogyan viseljem el az anyósom?
Nagyon nagyon nehéz eset. 4 évig alkalmaszkodtam hozzá, hiszen ott lakhattam a házukban. Főztem, takarítottam, rezsibe beszálltunk a párommal. Neki már akkor sem volt jó semmi, mindenbe belekötött, még a függöny állásba is. Valószínűleg kényszeres betegség is állhat a háttérben... Figyelemzavaros, túlbuzgó, igen okos fajta asszony.
Nem egyenes, ha valami gondja van nem a szemedbe mondja, hanem a hátad mögött ásztat. Féltékeny, irígy. Én meg vagyok becsülve a fia által, neki a házassága romokban. Az apósom mondta, hogy féltékeny rám hiszen a fiát elvettem tőle... 😅
Amíg ott laktam nagyon sokat tűrtem,nagyon ritkán szakadt el a cérna amikor kiálltam magamért, tűrnöm kellett hiszen nem tudtunk még akkor elköltözni. A férjem mindig mellettem állt, kiállt értem.
Én oda figyeltem rájuk, szerettem voln ha jó a kapcsolatunk. Szülinapja, névnapja, anyáknapja azóta volt, hogy én megjöttem. Még sem szeretett, mindig rajtam volt levezetve a düh és keseredettség...
Elköltöztünk, saját házunk van. Nagyon fáj neki, hogy nem megyünk át hozzájuk. Anyukáméknak panaszkodnak, hogy nem megyünk át, anyámék meg nekem mondják, hogy ne legyünk ilyenek. Több oka is van,hogy nem megyünk. Pl hogy megkeserítették az életünket amíg ott laktunk, hogy a férjemet is mindig bántották nem csak engem, és irányítani akarja az apja. Ha valamit nem ugy csinál ahogy szerinte jó, minden bajuk van....
Jön a baba, és rajtuk 0 boldogság látszik. Nem örülnek semminek, a párom szerint nem tudnak érzelmeket kimutatni, s ez igaz is.. Csak látom, hogy Anyukáméknak mekkora öröm és boldogság és mekkora különbség van már most közöttük...
Tudni kell, hogy ha anyukámat elhivjuk vendegsegbe, akkor az anyósékat is. Sosem akartam különbséget tenni a két mama között de egyre jobban úgy érzem, hogy ez elkerülhetetlen lesz....
Mit csináljak, hogy jobban eltudjam viselni? Hogyan tegyek félre minden sérelmet? Nem tudok bennük bízni, annyiszor próbáltam már megfelelni nekik, jót okozni nekik.. Sosem kaptam vissza. A közelükben nem vagyok önmagam, mosolyogni sem tudok.
Jön a kisbaba és nem akarom neki hátránya legyen belőle, hogy akaratlanul is lesz a jobb mama meg a rosszabb... Nem akarom, hogy a férjem is ezzel a tudattal éljen, hogy ilyen mocskok a szülei... Azt mondta, hogy meglatjuk hogyan fognak a babához viszonyulni, és ha nem fog nekünk tetszeni, a lábukat sem tehetik be a házba.
Én olyan családból származom ahol a család a minden... Nagyon osszetartoak vagyunk, együtt sirunk, nevetünk....
Nem tudom hogyan teremtsek idealis legkort.
Bocsi a sok helyesirasi hibaert, gyorsan kellett megirnom ezt a segitseg kérő levélkét.
Bocsi, hogy hosszú lett, köszönöm ha tudsz segíteni.
Anyukám nem nekem állt, hanem azt mondta rosszul esik nekik, ezért menjek át egy fél órára legalább 1 hónapban... Anyukám csak empatikus.
Azért nem otthon laktunk mert mi sokn voltunk és a páromnak itt van biztos állása. Anyukám 300 km-re lakik.
Első körben ne akarj megfelelni senkinek csak magadnak, a főnöködnek és egy kicsit a párodnak. A többi nem számít, az hogy ott láttátok abba igen is benne volt hogy az ő házuk, ő szabályaik, nyilván jó volt náluk lenni 4 évig hogy kelljen albit fizetni, ennek ez az ára. Egyébként vannak olyan emberek akik nem tudják kifejezni az érzéseiket vagy nem úgy fejezik ki ahogyan ti azt elvárjátok.
Van aki nem a mimikájával és a szavaival mutatja ki az örömöt vagy a szeretetet hanem majd a tettein fogod látni vagy például azon hogy bántja hogy nem foglalkoztok velük.
Ha pedig nem tudod elviselni mert beszól akkor szólj rá és küld haza.
Nagyon nehéz ez a helyzet... Mert így élek, hogy elengedtem őket és elhatatolodtam az egésztől, így is védve magam. Csak attól félek ez hova vezet? De nem nézhetem folyton mások érzéseit...
Nekem jó így, de a babának jó lesz? Hogy most is azt érzem le se szarják a dolgot. Csak annyit vártam volna, hogy mondjuk az 5d-s képre amin az unokájuk van,amikor a kezükbe adom legalább annyit mondana, hogy aranyos. De semmi, csak hogy köszönjük szépen. Bezzeg az xy-nak a rokonságabol minden héten mutogatja üzenetben a gyermekről készült képet, mert hogy ő a keresztanya és hogy szereti. Én meg ezt fosom le.
Dehogy fosom.. Hat sajat kezuleg csinaltm nekik ajándékot, mindig mondtam milyen szép a kicsi stb...
Igazságtalannak érzem
Olyan undorító amikor valaki azt mondja hogy lef*som…
Na mindegy…a lényeg hogyha nem akarnak unokáink akkor úgy sem fognak a gyerekednek meg ott lesz a másik mama is .
Nagyon okos vagy. Szeretem a férjem mindennél jobban, szerinted 20 évesen hogyan tudtunk volna félretenni annyi pénzt, hogy saját házunk legyen 25 éves korunkra? Ott tudtunk spórolni, inkább meg húztuk magunkat, és tűrtem. Ez az én felaldozasom magamból, ÉRTÜNK.
Nem bánom mert sokat tanultam belőle...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!