Hogyan viseljem el az anyósom?
Nagyon nagyon nehéz eset. 4 évig alkalmaszkodtam hozzá, hiszen ott lakhattam a házukban. Főztem, takarítottam, rezsibe beszálltunk a párommal. Neki már akkor sem volt jó semmi, mindenbe belekötött, még a függöny állásba is. Valószínűleg kényszeres betegség is állhat a háttérben... Figyelemzavaros, túlbuzgó, igen okos fajta asszony.
Nem egyenes, ha valami gondja van nem a szemedbe mondja, hanem a hátad mögött ásztat. Féltékeny, irígy. Én meg vagyok becsülve a fia által, neki a házassága romokban. Az apósom mondta, hogy féltékeny rám hiszen a fiát elvettem tőle... 😅
Amíg ott laktam nagyon sokat tűrtem,nagyon ritkán szakadt el a cérna amikor kiálltam magamért, tűrnöm kellett hiszen nem tudtunk még akkor elköltözni. A férjem mindig mellettem állt, kiállt értem.
Én oda figyeltem rájuk, szerettem voln ha jó a kapcsolatunk. Szülinapja, névnapja, anyáknapja azóta volt, hogy én megjöttem. Még sem szeretett, mindig rajtam volt levezetve a düh és keseredettség...
Elköltöztünk, saját házunk van. Nagyon fáj neki, hogy nem megyünk át hozzájuk. Anyukáméknak panaszkodnak, hogy nem megyünk át, anyámék meg nekem mondják, hogy ne legyünk ilyenek. Több oka is van,hogy nem megyünk. Pl hogy megkeserítették az életünket amíg ott laktunk, hogy a férjemet is mindig bántották nem csak engem, és irányítani akarja az apja. Ha valamit nem ugy csinál ahogy szerinte jó, minden bajuk van....
Jön a baba, és rajtuk 0 boldogság látszik. Nem örülnek semminek, a párom szerint nem tudnak érzelmeket kimutatni, s ez igaz is.. Csak látom, hogy Anyukáméknak mekkora öröm és boldogság és mekkora különbség van már most közöttük...
Tudni kell, hogy ha anyukámat elhivjuk vendegsegbe, akkor az anyósékat is. Sosem akartam különbséget tenni a két mama között de egyre jobban úgy érzem, hogy ez elkerülhetetlen lesz....
Mit csináljak, hogy jobban eltudjam viselni? Hogyan tegyek félre minden sérelmet? Nem tudok bennük bízni, annyiszor próbáltam már megfelelni nekik, jót okozni nekik.. Sosem kaptam vissza. A közelükben nem vagyok önmagam, mosolyogni sem tudok.
Jön a kisbaba és nem akarom neki hátránya legyen belőle, hogy akaratlanul is lesz a jobb mama meg a rosszabb... Nem akarom, hogy a férjem is ezzel a tudattal éljen, hogy ilyen mocskok a szülei... Azt mondta, hogy meglatjuk hogyan fognak a babához viszonyulni, és ha nem fog nekünk tetszeni, a lábukat sem tehetik be a házba.
Én olyan családból származom ahol a család a minden... Nagyon osszetartoak vagyunk, együtt sirunk, nevetünk....
Nem tudom hogyan teremtsek idealis legkort.
Bocsi a sok helyesirasi hibaert, gyorsan kellett megirnom ezt a segitseg kérő levélkét.
Bocsi, hogy hosszú lett, köszönöm ha tudsz segíteni.
válasza:Dehogynem uszítanak,azt írod anyósodról: "ha valami gondja van nem a szemedbe mondja, hanem a hátad mögött ásztat."
Ember, pont ugyanezt csinálják a rokonaid, anyósod háta mögött sutyorognak a ti fületekbe (anyádék is elnézték, hogy így viselkedik valaki veled, ahogy itt előadod?? Gondolom örültek, hogy nem az ő nyakukon vagy teher), te meg itt sutyorogsz nekünk.
Se a családod, se te nem mondod a szemébe, hogy szerintetek baj van vele, csak a háta mögött beszélitek ki, de amúgy meg mind örültetek, hogy ki lehetett használni, hogy megoldotta a lakhatásotokat.
Ezt mondom, hogy észre sem veszed, hogy videlkedsz, elvártad, hogy ő elviseljen téged 4 évig, és akkor úgy csinálsz, mintha olyan nagy dolog lenne havonta egyszer ránézni. Neki el kellett tűrnie, te nem bírod őt eltűnni?
Ha nincs senkinek köze hozzá, hogy odaköltöztetek, minek írsz ki róla kérdést? Amúgy meg attól, hogy nincs köze hozzá senkinek, sajnos az marad az igazság, hogy csak kihasználtátok a családját, hogy nektek jó legyen, és ez szerintetek rendben van, ami nagyon gusztustalan dolog.
válasza:Ja, átmenni nem megy àt, de arra jó volt, hogy 4 évig ott lakhassatok, mi? Nekem sz*r anyám volt, inkább mentem albérletbe, de nem laktam 4(!!!?!) évig a nyakán, meg nem költözzettem oda senkit.
Nem tudjátok ti, milyen a sz*r szülő, mert akkor biztos nem laktatok volna ott, ha tényleg az lenne.
Amúgy akkor ne menjetek, ne is vigyétek a gyereket, nem mindegy, már úgyis kihasználtátok őket, már megkaptátok, amit akartatok.
válasza: válasza: válasza:Nem probléma, örülök hogy segíthettem nekik egy kis düh levezetésben. Így is elég sárkányok, hátha így egy kis életvidámságot okoz nekik a frusztráció levezetése. 😅
Nagyon sajnálom az ilyeneket. 💓
válasza:Mi meg az olyanokat sajnáljuk, akiket állítólag kicsinálnak lelkileg-idegileg, de mind a szüleik, mind a párjuk elnézik ezt évekig, csak nekik ne kelljen valami kényelmetlenséget vállalniuk.
Én biztos nem hagynám ilyenben a saját gyerekem, de ugye én szeretem őt.
válasza:Most mar nem élsz vele egyutt. Miért akarod, hogy szeressen, elismerjen ? Aki ilyen primitiv szinten itél meg masokat, arra nem kell pusztitani az idot. A ritkabb kozos unnepi egyuttlétet el lehet elviselni vele, a fiat nem szakithatod el tole, néha latogatnia kell , hiszen az anyja, de szerintem menjen egyedul.
Ha barkivel nem elonyos egy kapcsolat, el kell kerulni.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!