Hogyan viseljem el az anyósom?
Nagyon nagyon nehéz eset. 4 évig alkalmaszkodtam hozzá, hiszen ott lakhattam a házukban. Főztem, takarítottam, rezsibe beszálltunk a párommal. Neki már akkor sem volt jó semmi, mindenbe belekötött, még a függöny állásba is. Valószínűleg kényszeres betegség is állhat a háttérben... Figyelemzavaros, túlbuzgó, igen okos fajta asszony.
Nem egyenes, ha valami gondja van nem a szemedbe mondja, hanem a hátad mögött ásztat. Féltékeny, irígy. Én meg vagyok becsülve a fia által, neki a házassága romokban. Az apósom mondta, hogy féltékeny rám hiszen a fiát elvettem tőle... 😅
Amíg ott laktam nagyon sokat tűrtem,nagyon ritkán szakadt el a cérna amikor kiálltam magamért, tűrnöm kellett hiszen nem tudtunk még akkor elköltözni. A férjem mindig mellettem állt, kiállt értem.
Én oda figyeltem rájuk, szerettem voln ha jó a kapcsolatunk. Szülinapja, névnapja, anyáknapja azóta volt, hogy én megjöttem. Még sem szeretett, mindig rajtam volt levezetve a düh és keseredettség...
Elköltöztünk, saját házunk van. Nagyon fáj neki, hogy nem megyünk át hozzájuk. Anyukáméknak panaszkodnak, hogy nem megyünk át, anyámék meg nekem mondják, hogy ne legyünk ilyenek. Több oka is van,hogy nem megyünk. Pl hogy megkeserítették az életünket amíg ott laktunk, hogy a férjemet is mindig bántották nem csak engem, és irányítani akarja az apja. Ha valamit nem ugy csinál ahogy szerinte jó, minden bajuk van....
Jön a baba, és rajtuk 0 boldogság látszik. Nem örülnek semminek, a párom szerint nem tudnak érzelmeket kimutatni, s ez igaz is.. Csak látom, hogy Anyukáméknak mekkora öröm és boldogság és mekkora különbség van már most közöttük...
Tudni kell, hogy ha anyukámat elhivjuk vendegsegbe, akkor az anyósékat is. Sosem akartam különbséget tenni a két mama között de egyre jobban úgy érzem, hogy ez elkerülhetetlen lesz....
Mit csináljak, hogy jobban eltudjam viselni? Hogyan tegyek félre minden sérelmet? Nem tudok bennük bízni, annyiszor próbáltam már megfelelni nekik, jót okozni nekik.. Sosem kaptam vissza. A közelükben nem vagyok önmagam, mosolyogni sem tudok.
Jön a kisbaba és nem akarom neki hátránya legyen belőle, hogy akaratlanul is lesz a jobb mama meg a rosszabb... Nem akarom, hogy a férjem is ezzel a tudattal éljen, hogy ilyen mocskok a szülei... Azt mondta, hogy meglatjuk hogyan fognak a babához viszonyulni, és ha nem fog nekünk tetszeni, a lábukat sem tehetik be a házba.
Én olyan családból származom ahol a család a minden... Nagyon osszetartoak vagyunk, együtt sirunk, nevetünk....
Nem tudom hogyan teremtsek idealis legkort.
Bocsi a sok helyesirasi hibaert, gyorsan kellett megirnom ezt a segitseg kérő levélkét.
Bocsi, hogy hosszú lett, köszönöm ha tudsz segíteni.
válasza:Kérdező szerintem mártírkodás helyett ideje felnőni és meghúzni a határvonalakat. Ne menj oda, ahol nem látnak szívesen, hiába mondja anyukád, hogy "hát, ezt így illik" Lehet anyóséknak is könnyebb lenne az élet, ha csökkentenétek a kapcsolattartást.
A gyerek meg majd úgyis érzi, hogy melyik nagyszülő hogy viszonyul hozzá.
válasza:Kérdezd meg anyósod, ő hogy bírt elviselni téged napi szinten 4 évig. És akkor úgy viseld el te is havonta kétszer.
Gusztustalanok vagytok amúgy, amíg megoldotta helyettetek a lakhatásotokat, hogy felnőttesdit játszhassatok, mert ti nem mentek albérletbe, mint mások, addig jó volt, most, hogy nem tudtok hasznot húzni belőle, eldobnátok, mint a szemetet.
Azért szembeköpném magam, ha így viselkednék.
Aki azért szid engem, mert ott laktunk nála, az normális?
Mint említettem, azóta van születésnapja, illetve azóta van valamennyire legalább megbecsülve mert én jelen vagyok és kimutatom felé azt, hogy igen ő az Anya és ha szülinapja van akkor igen neki is meg fogom venni a legfinomabb tortát a cukiból, a kedvenc virágját stb.. De csak ne az ajándékokról beszéljek, minden egyes alkalommal én voltam neki a lelkiszemetes. Semmit sem kaptam sosem cserébe, sem egy jó szót. Engem nem köszöntöttek születésnapomon, engem nem hallgatott meg senki, hogyan vagyok, hogyan érzem magam. Persze ez így normális igaz, örüljei hogy ott lakhattam és fogjam be a pofám, ha rosszul esik valami...
Igazságtalanok vagytok. Szerintem nem szidtam senkit.
Hálás vagyok, hogy ott lehettünk, de ha fejre állok sem leszek jó nekik. Értitek? Igen, belegondolva, hogy én mentem az ő életükbe, teljesen egyértelmű, hogy nekem kell alkalmazkodni. Ez nem is volt kérdés eddig sem...
Aki szerint meg nőljek fel, és álljak a sarkamra, húzzam meg a határvonalalat, hát azt csinálom. Csak nem szeretném, hogy a gyermek rovására menjen a helyzet. Az, hogy mi milyen kapcsatban vagyunk, nem szeretném, hogy rá kihatással legyen. Szerettem volna, ha szeretnék egymást majd... De úgy tűnik aki engem nem szeret, a gyerekemet sem fogja. Én úgy nőttem fel, hogy a mamám utált, és bárcsak mondhatnám, hogy nem tudtam az okát, de tudtam. Az apámat nem tudta elfogadni, utálta. Szeretném ezt elkerülni, hogy szegény ilyeneket éljen át...
22# te valahogy nagyon furán látod ezt a helyzetet... Amíg bele vagyok kényszerülve egy adott szituba rendben elfogadom, de a saját életemet szerintem élhetem anélkül, hogy energiavámpírok vegyenek körül. Semmi pozitívat nem adnak az életünkhöz hozzá, csak a lehúzást.
válasza: válasza:Amúgy nem ismerjük anyósékat, itt igazából csak egy gyűlölködő, hálátlan meny leírására alapozhatunk. És ugye a férj anyját mindig kötelező utálni, az sosem lehet olyan jó, mint a nő anyja.
Pedig lehet, hogy nincs is vele olyan sok gond, ha olyan rosszindulatú, fiára telepedő anyuka lenne (mint az enyém, na én tudom, milyen a kontrollmániás, mindenbebeleszóló, életet megkeserítő anya), akkor biztos nem engedte volna, hogy ott lakjanak évekig a fiatalok, ezzel segítve őket.
Lehet, hogy volt az évek alatt pár tanácsa vagy megjegyzése, azért nah, nem egyszerű beengedni valakit az otthonunkba. Lehet, hogy a kérdező nrm akarta elfogadni, hogy ott más szabályok vannak.
A kérdező anyja meg mivel segítette őket, a semmivel? Úgy könnyű jó szülőnek lenni, hogy nem az ő nyakára költözik be valaki évekre. A srác is hepciáskodik, ő nem megy 300 km-es arrébb, ő nem megy albérletbe, de az anyja az fogadja be a 20 éves aktuális barátnőt, tűrje el, hallgasson, mindenki hozzájuk igazodjon, hogy neki jó legyen, aztán tényleg ennyi minimális tisztelet meg köszönet nincs benne az anyja iránt. Bár, godnolom a kérdező már felhergelte a családja ellen a srácot is.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!