Hogyan viseljem el az anyósom?
Nagyon nagyon nehéz eset. 4 évig alkalmaszkodtam hozzá, hiszen ott lakhattam a házukban. Főztem, takarítottam, rezsibe beszálltunk a párommal. Neki már akkor sem volt jó semmi, mindenbe belekötött, még a függöny állásba is. Valószínűleg kényszeres betegség is állhat a háttérben... Figyelemzavaros, túlbuzgó, igen okos fajta asszony.
Nem egyenes, ha valami gondja van nem a szemedbe mondja, hanem a hátad mögött ásztat. Féltékeny, irígy. Én meg vagyok becsülve a fia által, neki a házassága romokban. Az apósom mondta, hogy féltékeny rám hiszen a fiát elvettem tőle... 😅
Amíg ott laktam nagyon sokat tűrtem,nagyon ritkán szakadt el a cérna amikor kiálltam magamért, tűrnöm kellett hiszen nem tudtunk még akkor elköltözni. A férjem mindig mellettem állt, kiállt értem.
Én oda figyeltem rájuk, szerettem voln ha jó a kapcsolatunk. Szülinapja, névnapja, anyáknapja azóta volt, hogy én megjöttem. Még sem szeretett, mindig rajtam volt levezetve a düh és keseredettség...
Elköltöztünk, saját házunk van. Nagyon fáj neki, hogy nem megyünk át hozzájuk. Anyukáméknak panaszkodnak, hogy nem megyünk át, anyámék meg nekem mondják, hogy ne legyünk ilyenek. Több oka is van,hogy nem megyünk. Pl hogy megkeserítették az életünket amíg ott laktunk, hogy a férjemet is mindig bántották nem csak engem, és irányítani akarja az apja. Ha valamit nem ugy csinál ahogy szerinte jó, minden bajuk van....
Jön a baba, és rajtuk 0 boldogság látszik. Nem örülnek semminek, a párom szerint nem tudnak érzelmeket kimutatni, s ez igaz is.. Csak látom, hogy Anyukáméknak mekkora öröm és boldogság és mekkora különbség van már most közöttük...
Tudni kell, hogy ha anyukámat elhivjuk vendegsegbe, akkor az anyósékat is. Sosem akartam különbséget tenni a két mama között de egyre jobban úgy érzem, hogy ez elkerülhetetlen lesz....
Mit csináljak, hogy jobban eltudjam viselni? Hogyan tegyek félre minden sérelmet? Nem tudok bennük bízni, annyiszor próbáltam már megfelelni nekik, jót okozni nekik.. Sosem kaptam vissza. A közelükben nem vagyok önmagam, mosolyogni sem tudok.
Jön a kisbaba és nem akarom neki hátránya legyen belőle, hogy akaratlanul is lesz a jobb mama meg a rosszabb... Nem akarom, hogy a férjem is ezzel a tudattal éljen, hogy ilyen mocskok a szülei... Azt mondta, hogy meglatjuk hogyan fognak a babához viszonyulni, és ha nem fog nekünk tetszeni, a lábukat sem tehetik be a házba.
Én olyan családból származom ahol a család a minden... Nagyon osszetartoak vagyunk, együtt sirunk, nevetünk....
Nem tudom hogyan teremtsek idealis legkort.
Bocsi a sok helyesirasi hibaert, gyorsan kellett megirnom ezt a segitseg kérő levélkét.
Bocsi, hogy hosszú lett, köszönöm ha tudsz segíteni.
Élettelen szar vagy, hogy nincs jobb dolgod csak ide okoskodni, játszani az agyad? Az ilyeneknek van a legtöbb problémájuk de ugye magadon nem veszed észre. 😶
Szánalmas élettelen rbancok. Semmi több. Gondolom ti vagytok azok a fajták, akik csak álmodnak arról, hogy a férjük normálisan kielégítse, mástnem nem itt élnétek ki magatokat. 😅😂
Puszi 💙💙
Itt a fő triggerek egyike az általuk elképzelt fantáziavilág: azaz pucér pics@ meny, aki elősködni megy a jótündér anyós nyakára.
Tekintsük el, a triggereltek beszólásaitól.
Nem kell itt tovább szaporítani a szót.
Volt az együttlakás, nem ingyen, feszkósan. Ezért nem kell életed végéig hálásnak lenni.
Ha nem bírod a hárpiát, akkor tartsd magad távol tőle.
Anyádnak se engedj beleszólást.
Ennyi.
Kedves Kérdező!
Én ugyan nem laktam az anyósoméknál, de megértelek. Sajnos nem fogsz tudni ideális légkört teremteni, mert ez a szó (ideális) nem ugyanazt jelenti az anyósod számára, mint neked.
Rengeteget tűrtem én is az évek alatt. Az én anyósomnak semmi nem volt jó, mindenbe beleszólt. Nem tetszett neki, hogy milyen nevet választottunk a gyermekünknek, nem volt jó, ahogy fogtam a gyereket, ahogy öltöztettem, még azon is kiakadt, hogy miért nem kértem meg az orvost a kórházban, hogy fúrja ki a fülét, amikor megszületett, azon kattogott, hogy hozhattam haza egy hetesen fülbevaló nélkül…
Megbeszéltük, hogy eljönnek egy esti fürdetést megnézni. Napirendünk volt: fürdés adott időben, utána evés és alvás. Erre, amikor megjöttek, közölte, hogy még ne fürdessem, mert előbb megnézi a Mónika showt és bevonultak a nappaliba TV-t nézni. A pici már ordított, olyan éhes volt, de meg kellett várni, hogy a kedves mama és papa végig nézze azt a kihagyhatatlan műsort…
Én évekig csendben tűrtem, a férjem miatt elviseltem, de nagyon nehéz volt. Hiába próbáltunk vele beszélni, mintha nem értené. Érzéketlen, rosszindulatú.
Mára beláttam, hogy sajnos ez így marad, annyit tudok tenni, hogy leredukálom a kapcsolatot és csak annyit találkozunk, amennyit muszáj (névnap, születésnap, karácsony…). Sajnos minden alkalommal gyomoridegem van, amikor találkozunk, napokkal előtte már liftezik a gyomrom, de mindent megpróbáltunk és nem tudok rajta változtatni, el kell viselnem és kész. Mégiscsak a férjem édesanyja, nem szakíthatok meg vele minden kapcsolatot. Annyi még, hogy nem csak velem ilyen, a világon mindenkivel így viselkedik, apósommal is folyton vitázik, de ő sem különb sajnos.
18 évnyi tapasztalattal csak kitartást tudok kívánni Neked! Sajnos nincs jó recept. Megszoksz vagy megszöksz…
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!